Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2021.03.15

1990. március 15-e, a marosvásárhelyi „fekete március” előjátéka Szatmáron

magazin_19854.jpg

1990. március 15-én, hosszú évtizedek után a szatmári magyarok ismét megemlékezhettek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitöréséről. Március 8-án a szatmári RMDSZ bejelentette, hogy 15-én a nemzeti ünnep alkalmából megemlékezést fognak szervezni. Ekkor született döntés arról is, hogy az ünnepség két helyszínen fog zajlani: Szatmárnémetiben a Bălcescu-szobornál és Erdődön a várnál található Petőfi-emlékműnél. Március 14-én a Friss Újságban is leközölték a megemlékezés hivatalos műsorát, amely kifejezetten visszafogott volt, kezdettől fogva kétnyelvűre tervezték.

Mindezek ellenére március 14-én tüntetésre került sor a város új főterén, amely a korabeli román újságok szerint is „a Vatra helyi tagszervezetének első összejövetele” volt. A tömeg randalírozni kezdett és betörte több kétnyelvű kirakat ablakát. A megmozduláson főleg az Unio gyár munkásai voltak jelen. Tiltakozásukat fejezték ki március 15 megünneplése ellen, és kérték Formanek és Pécsi, a magyarság két, tisztségben lévő helyi vezetőjének a lemondását. Az RMDSZ vezetői azonban nem tettek le a megemlékezés megtartásáról; bíztak abban, hogy az békésen fog lezajlani, illetve bármilyen rendbontási kísérlet esetén a rendőrség „meg fogja védeni őket.”

Március 15-én reggel az ünnepség a terveknek megfelelően kezdődött. Reggel 10 órakor ünnepi misét tartottak a székesegyházban. Ezt követően a tervek szerint a tömeg átvonult volna a Bălcescu-szoborhoz, ahol ünnepi műsor után koszorúzásra került volna sor. A mise végeztével azonban a szervezők értesültek róla, hogy a szobornál lévő kis park tele van román tüntetőkkel, így változtatva az eredeti programon, a székesegyház mellett lévő Krisztus-szobornál tartották meg a műsort, majd ide helyezték el a koszorúkat is.

74801_cikkek_51530.jpg

A műsor lefolyása alatt a román tömeg átvonult a régi központba, ahol kisebb összetűzésekre is sor került, megrongáltak pár magyarországi személygépkocsit, de ezt leszámítva nem történt nagyobb baj. A szervezők többször is kérték a jelenlévő rendőrség közbelépését, ám egy esetben sem avatkoztak be.

Ezután az ünnepségen résztvevő magyar lakosság egy része elment Erdődre, a román tömeg pedig az új központba vonult, ahol újabb tiltakozó megmozdulásba kezdett. Az erdődi megemlékezés a villanyvezeték elvágását – s ezáltal a hangosítás megakadályozását – leszámítva rendben zajlott le.

A Szatmárnémetiben 1990. március 15-én történtekről mai napig nincs konszenzus. Az eseményekkel kapcsolatos egyik máig tisztázatlan kérdés a román tömeg kiléte: a város román lakosai voltak-e, vagy más településről szállították be őket? Egyesek szerint március 15-én reggel szállították be a tüntetőket a városba teherautókon. Több vélemény szerint nem az Avas vidékéről érkeztek, mivel egy ottani orvos, Pop Mihai megakadályozta a román tömeg elindulását.

Nem kizárva a behozott románok tényét, a megmozdulás román résztvevőinek egy része mindenképpen a város munkásai közül került ki, elsősorban az Unio gyárból. Szemtanúk szerint az Unio gyári munkásoknak nem volt kötelező jelen lenni az eseményen, de a részlegvezetők szabadon engedélyezték bárkinek a távozását, így a magyarokét is, akik részt akartak venni.

A másik, máig tisztázatlan kérdés a magyar zászló ügye. A román sajtóban és közvéleményben az a nézet terjedt el, hogy az ünnepség idején kitűzték a magyar zászlót a székesegyházra, s ez váltotta ki a román tömeg haragját. Egy szemtanú szerint a gyári munkások az új központban gyülekeztek, majd a zászló kitűzése után döntöttek úgy, hogy átvonulnak a régi főtérre, egyikük le is tépte a zászlót. Az esemény főszervezőinek mindegyike cáfolta a zászló kitűzését.

Mi állította meg a főtéren összegyűlt két tömeget, hogy ne legyen nagyobb összecsapás? Elsősorban az, hogy a magyar tömeg nem válaszolt a provokatív viselkedésre.

A hivatalos ünnepségek után a román tömeg a délutáni órákban tovább folytatta tiltakozó megmozdulását. A két főszervezőt, Pécsit és Formaneket még az erdődi ünnepség idején egy rendőrautó beszállította Szatmárnémetibe, arra hivatkozva, hogy a tömeg őket akarja látni. A közigazgatási palota alagsori részén az ülésterembe kísérték őket, ahová már egy rögtönzött ülést hívtak össze, amin főleg a Vatra Romănească képviselői voltak jelen. Az ülésen őket tették felelőssé a kialakult helyzetért, illetve gazdasági visszaélésekkel és befolyással való üzérkedéssel vádolták, s kérték lemondásukat, amit ők meg is tettek. Az ellenük felhozott egyik vádpont az volt, hogy az ünnepségre készült plakátokon Petőfi képe mellett szerepelt az 1940-es – második bécsi döntésre, és Észak-Erdély visszacsatolására – emlékeztető évszám. Szerintük ez tévedésből került oda, mivel a plakát elkészítéséhez egy 1940-ben készült rézkarcot használtak, s az évszámot nem törölték le a plakátról.

74802_cikkek_51529.jpg

A magyarellenes akciók később is folytatódtak, egyrészt a sajtóban, másrészt 1990. március 28-án ismeretlen tettesek felrobbantották az erdődi Petőfi-emlékművet. Az akciót az RMDSZ-en kívül elítélte a román Gazeta de Nord-Vest napilap is, ami pedig a Vatra sajtóorgánuma volt. A nyomozás során nem sikerült azonosítani a tetteseket.

74800_cikkek_51531.jpg

 

Forrás: Sárándy Tamás: A forradalom eseményei Szatmáron II. https://itthon.transindex.ro/?cikk=19854

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.