Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2022.01.26

A szatmári színház épületének rövid története

 

szinhaz-1918-elott.jpg

1790-ben tartották Szatmáron az első „Komédia Játékot”, a három tagot számláló Móricz János társulata tolta be először a városba Thália szekerét. A primadonna az igazgató felesége, Lengyel Mária volt. A későbbiekben számos társulat érkezett Debrecenből, Miskolcról, Kassáról stb. Arany János, Prielle Kornélia, Beregi Oszkár, Medgyaszai Vilma is fellépett Szatmáron.

A XVIII. század végén meginduló szatmári színjátszásnak nem volt állandó hajléka. A város különböző termeiben, rögtönzött színpadokon léptek fel a színészek. Előadásokat tartottak többek között az 1771-ben épült, egykori Zöldfa vendéglő nagytermében, vagy ahogy később nevezték, a Fehér Ház fogadó1 báltermében („baál sala”). Amikor a fogadós nem engedte át a termet a színészeknek, akkor id. Jeney György főbíró Templom utca (ma Mihai Viteazul utca) sarkán álló házának udvarán található tágas csűrt vették igénybe, „mely sok ideig bálháznak s sokszor teatrumnak is használlodott”. Az 1830-ban felépült Csizmadiaszín emeleti nagy termében, ahol egykor bálokat is rendeztek, ugyancsak tartottak színielőadásokat. A nyári előadások helyszíne az ún. Kotró kert volt, ami körülbelül a mai nagy piac helyén lehetett.

1847-ben a városi tanács felkérte Friedl János építészt, hogy tervezzen kaszinót és színházat a régi főtérre (akkoriban Piac-térnek nevezték); 1848-ra fel is épült. A helyi hagyomány szerint ez volt Magyarország második kőszínháza.

Egyesek szerint 1848. február 6-án, mások szerint március 20-án gördült fel először a függöny a színházban. Szerencsére fennmaradt a nyitó előadás plakátjának egy példánya; az elsárgult, kisméretű plakátot (16x12 cm), melynek inkább röpirat formája van, Werfel J. Debreceni nyomdájában készítették. A piros színű szöveg ma már elég nehezen olvasható, ám a hátlapra korabeli kézírással a következőket jegyezték fel: „Nem a bent jegyzett darabbal nyittatott meg a színház, hanem Hugó király «Világ Színjátéka» című 4 felv. drámájával, nem is 5-én, hanem feb. 6-án 1848'.” Ez el is dönti a kérdést, hogy mikor nyílt meg ténylegesen az első szatmári színház.

Tudomásom szerint nem maradt fenn sem korabeli ábrázolás, sem pedig fénykép Szatmárnémeti első színházépületéről, előkerült viszont a Friedl János által készített eredeti tervrajz, melyet 1844-ben láttamoztak „a királyi építési Főigazgatóságnál 1844 évi májusi hónapban, 1105 szám alatt“. A tervet tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy nem egy különálló színházépületről van szó. A tervező – a megrendelők igényeinek figyelembe vételével – színháznak és kaszinónak egyetlen épületet tervezett, a Piac-tér (régi főtér) északkeleti sarkába. A nyugati, főtér felőli szárny emeleti részét kapta a kaszinó, a földszinti helyiségeket üzleteknek szánták, míg a keleti szárnyat, a püspöki palota felé eső részt a színház foglalta el.

A téglalap alakú színház- épületrész észak-déli fekvésű volt és magassága megegyezett a kaszinóéval. Az épület homlokzata a Széchenyi (ma 1 Decembrie 1918) utcára nézett, itt volt a félköríves bejárat is. A belépő emberek jobbra térve, egy rövid folyosón keresztül jutottak el a pénztárhoz, majd egy téglalap alakú „előterem” következett, ahonnan lépcső vezetett fel az emeleti részbe. Az előtérből a nézőtérre is nyílt egy bejárat, itt 16 összefüggő széksor volt elhelyezve. A tágas színpad baloldali hátsó sarkából csigalépcső vezetett az emeleti „függönyterembe”. Az emeleten voltak még páholyok, egy „előterem” és illemhely. Az ablakok keleti, valamint déli irányba néztek. Az északi és a keleti oldalon tűzfalak emelkedtek, ám akkoriban kertek voltak arra, nem pedig utcák, mint ma.

1857-ben kibővítették a termet 17 páhollyal, és bérbe adták Molnár György és Hetényi József társigazgatóknak. „Színházunk mint épület sok kényelmetlenséggel, hiánnyal és hibával bír, melyek eltávoztatása okvetlenül szükséges, úgy a színpad, mind a nézőközönség kényelme és egészségi követelménye érdekében.” – jelent meg 1875. március 21-én, a Szamos nevű helyi folyóiratban. Nem volt öltöző, nem voltak műhelyek, raktárak, megfelelő fűtés sem volt. A színészek és a nézők dideregtek a teremben, az előadásokat a kaszinóból átszűrődő zaj is zavarta.

1889-ben ezt a színházat korszerűtlensége miatt lebontották, és nem messze tőle, az akkori „sárga kocsma” helyén felépítették a ma is használatban levő színház épületét. A kaszinó hátánál, a színház helyén épült fel a Makay Endre által tervezett városháza (1891), melyet kiegészített a szintén városházává alakított régi kaszinóépület. A sors iróniája, hogy az akkor nagyszabásúnak hitt új városháza már a múlté. 85 éves fennállás után, a csaknem 140 éves kaszinóval együtt 1976-ban lebontották, ma park van a helyén, középen Iuliu Maniu szobrával.

szinhaz4.png

A jelenlegi színházépület Voyta Adolf pápai építész terve alapján készült. Az építkezési munkálatokat Szikszay Lajos, debreceni építőmester vezette. Az épület klasszicista stílusú, a nézőtér díszítése, berendezése a XIX. századi operettszínházak hangulatát idézi. A díszletek elkészítését Spannraft Ágostonra és Hirsch Gyulára, a budapesti Nemzeti Színház díszletfestőire bízták. A telekkel együtt közel 200 000 koronába került a 800 néző befogadására alkalmas színház.

Ezt az új színházat 1892. január 14-én, egy csütörtöki napon, éppen 130 évvel ezelőtt avatták fel. A történelmi eseményre a kor két nagy színészét is meghívták, Maróthy Margitot és Feleky Miklóst. Mindketten a budapesti Nemzeti Színház művészei voltak. Dacára a kedvezőtlen időjárásnak, a színház előtti tér és a szomszédos utcák is tele voltak kíváncsi emberekkel. Először gyúltak ki a villanyégők a színházban és a környék utcáiban. Szatmárnémeti volt Magyarországon az első vidéki város, ahol a színházépület villanyvilágítást kapott.
Kezdés előtt tíz perccel felgördült a vasfüggöny, s a zenekar rázendített a Rákóczi-indulóra. Mátray Lajos tanár úr előszava után a szatmári Dalegyesület előadásában felcsendült a Himnusz. Újabb prológus következett, ezúttal Komócsy József költő tollából. Ezt követően a vendégművészek fellépésével Jókai Mór „A szigetvári vértanúk” c. drámájának első felvonása került színre. Ismét a Dalegyesület következett, végül Bayard „A felolvasónő” című kétfelvonásos darabja zárta az ünnepséget. A színházmegnyitó iránt akkora volt az érdeklődés, hogy másnap, január 15-én meg kellett ismételni az előadásokat.

Fennállása során több átalakítást és felújítást végeztek az épületen. 1920 nyarán Szabadkay József igazgató kezdeményezésére és tervei szerint kidobták az összes széket, és az alig nagyobb mint kétszáz férőhelyes földszinten új, korszerű széksorokat helyeztek el, ami lényegesen megnövelte a tér befogadóképességét. A zenekari árkot szinte teljesen betolták a színpad alá. A bejáratot díszes előcsarnokká alakították át, az alagsorban pedig dohányzót rendeztek be. Ugyancsak Szabadkay József nevéhez fűződik a forgószínpad felépítése. 1933-ban saját költségén, 260 000 lejes befektetéssel megvalósította az első vidéki forgószínpadot.

szinhaz---a-ket-vlaghaboru-kozott.jpg

1944. szeptember 16-án, a város szőnyegbombázása alkalmával a színház épületére két bomba is hullott. Beszakadt a tetőzet, egész falrészek omlottak le. Az utcáról be lehetett látni a színpadra és a nézőtérre. Ebben a drámai helyzetben összefogott a város a színház helyreállítására. A javítási munkálatok összköltsége 62 216 260 lej volt. Jakabffy Dezső Szatmárnémetiben működő társulata az 1945/1946. évad végén már játszott a renoválás alatt álló épületben, de véglegesen csak 1946 októberétől költöztek vissza a színészek.

1966 nyarán újabb felújítási munkálatok kezdődtek: az 1966/1967-es évad előadásainak egy részét a Dacia (Pannónia) szálloda különtermében (ma a Dinu Lipatti Filharmónia hangversenyterme) tartották meg, a többi előadás különböző kiszállások és országos körutak során került közönség elé.

Az utolsó nagy felújítás 2016 őszén zárult és mintegy 14 millió lejbe került.

Források:
Báder Tibor: Adalékok a szatmári színjátszás történetéhez. Kőszínháznak híre, pora. In Művelődés, 1978 május. http://digiteka.ro/
Borovszky Samu (szerk.): Szatmár-Németi szabad királyi város. Magyarország vármegyéi és városai sorozat. Budapest, 1907. 
Csirák Csaba: A szatmári színjátszás otthonai. Otthonom Szatmár megye sorozat, 18. kötet, Szatmárnémeti, 2003.
Csirák Csaba: Szatmárnémeti – 130 éves a színházunk. Szatmári Friss Újság, 2022. január 12 - https://frissujsag.ro/
Muhi Sándor: Szatmárnémeti Városismertető. Szatmárnémeti, 2003 (második, bővített kiadás).
Szamos - szabadelvű, majd függetlenségi és 48-as párti, később politikailag el nem kötelezett, vegyes tartalmú napilap cikkei, Szatmárnémeti, 1875-1942.
Tankóczy Gyula: Satu-Mare város képes tükre. Szatmárnémeti, 1936.

A képek forrása:
- családi tulajdonban levő képeslapok
- Hungaricana – közgyűjteményi portál
- Szatmárnémeti anno – Facebook-oldal


Muhi Csilla