Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.10.31

A szatmárnémeti Református Gimnázium tanárijának falfestményei

122906674_357227009057537_569203934503112809_n.jpg

Nemzetiségi kultúránk féltve őrzött kincsei közé tartoznak ezek a műalkotások. Évtizedekig kellett rejtegetni őket egy olyan korban, amely képtelen volt elfogadni a kulturális másságot. Úgy sikerült elkerülniük a lemeszelést, hogy a biológia szertár hatalmas polcainak takarásában voltak egészen 1990-ig. A jó állapotban megőrzött, gondosan felújított festményeket a rendszerváltás óta tekinthetik meg az érdeklődők.

A tévhittel ellentétben ezek nem freskók, hanem száraz falra készített festmények. Szerzőjük, Bartók Lajos 1851-ben született Szatmárnémetiben. Budapesten, a Magyar Királyi Mintarajztanodában és Rajztanárképezdében (ma Magyar Képzőművészeti Egyetem) tanult. 1891-ben, negyven éves korában kapta azt a megtisztelő feladatot, hogy a szatmárnémeti evangélikus református egyház tanácstermének falára és mennyezetére festményeket készítsen. Körülbelül két évig dolgozott rajtuk. Mielőtt ennek a megbízatásnak eleget tett volna, több falképet is készített: a szatmárnémeti Losonczy-féle házban 4 falfestményt, Reggel, Dél, Est és Éj címmel, továbbá Vácon, ahol a Királyi Magyar Siketnéma-Intézet rajztanára volt. Ezen kívül számos portréja ismeretes, megfestette többek között Darvay, szamoskrassói birtokos, valamint Kölcsey arcképét is, amely a Kölcsey Ferenc Főgimnázium tanárijának falát díszíti 2012 óta.

A tanári szoba falfestményei a reformáció nagy alakjait, illetve jeles eseményeit ábrázolják:

01.-luther.jpg

1. LUTHER MÁRTON, a protestantizmus szellemi atyja, lelkész, reformátor. A szatmáriak az 1545-ös első erdődi zsinaton, melyet Drágfi Gáspár özvegye, Báthori Anna védnöksége alatt tartottak, még a lutheránus (evangélikus) eszmékkel rokonszenveztek. Ám az egyik résztvevő, Batizi András, akkor tokaji lelkész szavaival élve: „E zsinat végével ugyan a lelkészek onnan mindnyájan a Luther értelmével távoztak el, de rövid idő mulva a hittételek magyarázatát mind a Kálvin Institutiói szerint fogadták el. Ugy hogy nehány év multával Erdőd városa is a helvét hitvallást fogadta el s gyakran volt lakhelye a középszolnoki egyházmegye széniorának vagy dékánjának.” (Hist. Eccl. M. Georgii Haneri Sptdtio Eccl. Luth. Tom. I. 468. - http://leporollak.hu/egyhtori/magyar/KISS1.HTM)

2.-1646-szatmari-zsinat.jpg

2. AZ 1646-OS SZATMÁRI ZSINAT Szatmár és környéke a XVI-XVII. században a vallási reformáció jelentős központja volt, ennek köszönhetően Szatmár megyében tartották a protestáns zsinatok nagy részét. Ez a kép nagy valószínűséggel azt a jelenetet örökíti meg, amikor Geleji Katona István, erdélyi püspök átnyújtja I. Rákóczi Györgynek az általa készített új egyházi törvényeket, amelyek hitoktatással kapcsolatos végzéseket is tartalmaznak. Köztudott, hogy a fejedelem bőkezűen támogatta a református iskolákat. 

„Ad diem 10. Junii 1646. Szatmár városában nationalis synodust, nemzetséges gyűlést tétetvén, az helvetziai keresztyén valláson lévő evangelikus tanítókat mind az erdélyi s Tiszán innét való püspökségek alattvalókat, s mind a Tiszán túl lakó esperességek alatt lakókat egybehívatván (...)ilyen végzésekre szállottak vala: Első: Hogy az praesbyterium, ecclesiai egyházi fenyítékrül való tudomány, az szentírás tanítása, és reformatus keresztény doctorok igaz értelmek szerint mindenütt taníttassék a nép között a szent gyülekezetben. Másodszor: Hogy az asszonyi és leányi rend kedvéért magyar írás, olvasás tanítására való oskolák is főképpen a frequentiorb ecclesiákban istenes úttal móddal rendeltessenek.(...)Negyedszer: Hogy az hit ágazataiban azokra alkalmaztatandó tanítások által a nép mindenütt szorgalmatosan taníttassék. Ötödször: Hogy az Úr vacsorája s az szent keresztség után való czeremóniák, az hitnek ágazati, ecclesiák igazgatásiban való regulák, az egész magyar nemzet között, azon vallásbéli keresztyén ecclesiákban, gyülekezetekben, mindenütt egyformában levén, a szerint egyenlőképpen taníttassanak.” (Szalárdi János siralmas krónikája)

kalvin.jpg

3. KÁLVIN JÁNOS, a „genfi pápa” megjelenítése a szatmári református közösség számára rendkívül fontos, mivel a város lakossága a térségben az elsők között tette magáévá tanait 1567-ben, a Méliusz Juhász Péter elnöklete alatt tartott debreceni zsinaton.

A XVI. század közepére Kelet-Magyarországon és Erdélyben feszültség alakult ki a svájci reformátorokat és a Luthert követők között. Emellett az antitrinitarizmus (szentháromság-tagadás) is terjedt. A magyar református egyház megalakulása egy évtizedeken át tartó folyamatos fejlődés eredménye volt. Ennek kiemelkedő mérföldköve volt az 1567. február 24-én és 26-án ülésező debreceni zsinat. A gyűlésen részt vevő tiszántúli és tiszáninneni lelkészek egybehangzóan elítélték az antitrinitarizmust, illetve a II. Helvét Hitvallás elfogadásával megerősítették a kálvini irányzathoz tartozásukat. Tiszántúlon megszilárdult az első református egyházszervezet. Az itt megfogalmazott egyházi rendtartás szolgált alapul a következő évtizedek zsinatainak az egész Kárpát-medencében. (http://reformacio.ma/v/debreceni-zsinat-1/)

04.-karoli.jpg

4. KÁROLI (Radicsics) GÁSPÁR bibliafordító Szatmár megyében, Nagykárolyban született, és később szülővárosának nevét vette fel. Legjelentősebb munkája a Biblia első teljes magyar fordítása, amit 1586-ban kezdett meg, Mágocsy Gáspár és Mágocsy András támogatásával. A pártfogók 1586-ban, illetve 1587-ben bekövetkezett halálát követően Rákóczi Zsigmond, a későbbi erdélyi fejedelem karolta fel a bibliafordítás ügyét. Hat református lelkésztársa segítségével hamar elkészült vele. A Károli-Biblia nyomtatását 1589. február 18-án kezdték el és 1590. július 20-án fejezték be, így a fordítás után négy évvel Vizsolyban nyomtatásban is megjelent, 700-800 példányban. Mára 57 példány maradt fenn, ebből 24 található Magyarországon. Egy-egy ilyen Bibliát 4 ökör áráért lehetett megvenni, ezért a reformáció kezdeti időszakában a lelkipásztorok jó része nem rendelkezett vele. 1963-ig a református gimnázium könyvtárában is őriztek egy példányt belőle, melyet akkor kisajátított az állam. Jelenleg egyetlen Károli-Biblia található Szatmáron, a Római Katolikus Püspökség tulajdonában.

09.jpg

5. AZ 1891-ES BUDAPESTI ALKOTMÁNYOZÓ ZSINAT Ez egy fénykép alapján felnagyított másolat, ami megmagyarázza az ábrázolt személyek gesztusaiból kiolvasható pillanatnyiságot, a XIX. század végén ugyanis fontos volt a felismerhetőség. 

Az 1891-es alkotmányozó zsinat előtt országos jellegű evangélikus zsinatot 1791-ben tartottak Magyarországon, a pesti Vármegyeházán. A sok vita közben született kánonok azonban a századforduló feszült politikai légkörében nem nyertek szentesítést.

Hosszú előkészítés után, 1891-ben a budapesti Deák-téri iskola dísztermében került sor arra az alkotmányozó zsinatra, amely 1894-ben királyi szentesítést is nyert, és amely ilyen minőségben a Kárpát-medence evangélikusságának első és egyben utolsó szinódusa lett. A tanáriban található falképet Bartók Lajos minden valószínűség szerint a megnyitón vagy valamelyik ülésszakon készített fotó alapján festette. Remélem, hogy idővel többet is sikerül megtudni róla.

06.jpg

6. SZENCI MOLNÁR ALBERT zsoltárírót és fordítót a művész szinte teljesen kortárs díszletek közé helyezte: a háttérben az a szekrénytípus látható, melynek példányai ma is megtalálhatóak a bútorok között. Valószínű, hogy az asztal és a szék, amelyen ül, valamikor szintén része volt az iskola berendezésének. A református magyarság számára a Károli-Biblia javított kiadása, Kálvin Institutiójának, a heidelbergi káté és számos zsoltár magyar nyelvre fordítása máig élő hagyaték. Kiemelkedő hatást gyakorolt a magyar irodalmi nyelv és a magyar verselés fejlődésére. Hányattatott élete során Szenci Molnár Albert, akinek személye köré a Faust-mondához hasonló legenda szövődött, a szatmári várban is szolgált, mint lelkipásztor. Ezért kerülhetett a festmények sorába.

02.jpg

7. BALOGH PÉTER lelkész, püspök 1792-ben, a Szatmár megyei Nábrádon (ma Magyarország) látta meg a napvilágot. 1860. május 15-én lett a tiszántúli református egyházkerület püspöke. Bátran kiállt a református egyházért. Az osztrák kormány által 1859. szeptember 1-én kiadott protestáns pátens idejében a református püspökök között vezérszerepet játszott az ellenállásban. Azt a Ferenc Józsefhez írt folyamodványt is aláírta, amely a vallási ügyekben kiadott pátens visszavonását kérte.

122764324_356850505586527_7652641287674893551_n.jpg

8. SÉLLYEI M. ISTVÁN a gályarabságra küldött prédikátorok egyike volt. Sárospatakon, majd 1655-1658 között külföldi egyetemeken tanult. Hazatérve Pápán lelkész, 1669-től dunántúli református püspök lett. 1674-ben a pozsonyi vésztörvényszék halálra ítélte, mivel nem volt hajlandó vallását megtagadni. Nem végezték ki, hanem egy ideig börtönben tartották, majd a nápolyi hajóhadnál volt gályarab. 1676-ban De Ruyter holland admirális szabadította ki még életben lévő társaival együtt. Németországba, majd Svájcba utazott. 1677-ben hazatért és haláláig Pápán lelkészkedett. 

Egyelőre nem lehet tudni, milyen kapcsolata volt Szatmárral, talán azért örökítették meg, mert példásan vállalta sorsát, s így kitartásra buzdította mindazokat, akik meginogtak vagy kételkedtek.

Az utca felőli fal két szabad felületén is volt két táblakép, amelyek feltételezhetően FERENC JÓZSEFRŐL és ERZSÉBET KIRÁLYNÉRÓL készültek. Mivel a festmények nincsenek meg, és nem sikerült megtalálni a pontos leírásukat sem – ezek csak feltételezések. Az is feltételezés, hogy azonosak lennének a szatmári történelmi múzeumban, valamint a művészeti múzeumban (Vécsey-ház) található festményekkel.

A mennyezeten négy arckép található: Bocskai István, Bethlen Gábor, II. Lipót és Rákóczi György portréja.

bocskai-istvan.jpg

BOCSKAI ISTVÁN azért, mert az általa indított felkeléshez Szatmár város és vármegye is segítséget nyújtott. Az 1606-os bécsi békében a várat a vármegyével együtt ő kapta, ám az halála után újra a császáré lett. Rövid uralma tartós nyomokat hagyott a vármegyében: több hajdúvezérét nemessé tette és birtokot adományozott nekik a vidéken.

bethlen-rakoczi-horz.jpg

BETHLEN GÁBOR és I. RÁKÓCZI GYÖRGY idején Szatmár és környéke jelentős protestáns központ volt – a város és a vármegye csapatokat küldött az erdélyi fejedelmek zászlója alatt a 30 éves háborúba. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy amikor a fejedelmek szövetségesei vereségeket szenvedtek, csapatokban szöktek haza. 

ii.-lipot.jpg

II. LIPÓT egy kissé kilóg a sorból. Feltételezések szerint azért került a mennyezetre, mert az általa szentesített 1791. évi XXVI. törvénycikk az erőszakos ellenreformáció lezárásának és a református oktatási autonómia megszületésének tekinthető. Az 1791-es törvények többek között azt is kimondták, hogy a magyar nyelv oktatására külön tanárokat kell alkalmazni a gimnáziumokban. (forrás: https://net.jogtar.hu/)

A mennyezet portréi erősen megrongálódtak az idők során – tenyérnyi vakolatdarabok hullottak le a plafonról, a repedésekről nem is beszélve –, ezért a '89 utáni felújítás alkalmával átfestették őket. A beavatkozások sokat rontottak a színvonalon. Erről bárki meggyőződhet, aki összehasonlítja a mennyezeten átalakított és az 1646-os szatmári zsinatot ábrázoló kompozíción érintetlenül maradt I. Rákóczi György portréját.

Bartók Lajos komolyan vette feladatát. Pontosan rajzolt, jól komponált, gondja volt a korhűségre is, és felhasználta a historizáló festészet szinte teljes eszköztárát. Éppen emiatt érezzük kissé színpadiasnak az ábrázolt alakok testtartását, gesztusait. A XIX. század végi, kb. 25000 lakossal rendelkező Szatmárnémetiben nem kis megvalósítást jelentettek ezek a falfestmények, jelentőségük csupán a szatmári székesegyház képzőművészeti értékeihez mérhető.

 

Muhi Csilla

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.