Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.12.09

Bem József, az erdélyi hadsereg főparancsnoka Szatmáron

bem_tabornok.jpg

Két nemzet van egyesűlve bennünk,
S mily két nemzet! a lengyel s magyar!
Van-e sors, amely hatalmasabb, mint
E két nemzet, ha egy célt akar?

(Petőfi Sándor: Az erdélyi hadsereg)

 

Kossuth Lajos 1848. december 1-én nevezte ki Bem tábornokot az erdélyi csapatok élére. December 10-én már Szatmáron volt. Teleki Sándor, Kővárvidék főkapitánya, kormánybiztos emlékirataiban megörökítette a vele való találkozást. Némi iróniával elevenítette fel, milyen körülmények között kapta meg a főparancsnokságot Bem apó: Baldacci Manó úgymond elárulta a hazát, mert a szamosújvári csata előtt nem osztott ki a polgári katonák között fehér kávét tejföllel, és szalonnán koplaltatta a céhbeli mesterembert. (…) Désnél a sváb leugrott lováról, hogy gyorsabban szaladhasson, a „szamosközi atyafi” hóna alá fogta csizmáját és mezítláb „velocipédelt”…

Mihelyt Bem József erdélyi főparancsnok lett, sürgöny útján tudatta, hogy rövidesen Szatmárra ér és seregszemlét akar tartani, ezért minden erőt ebben a városban kell összpontosítani. Teleki Sándor másokkal együtt szerfelett örült annak, hogy ismét lesz a seregnek megfelelő vezére, ezért méltó fogadtatásban akarta részesíteni Bem Józsefet. A polgármesterrel együtt díszbeszédről, diadalívről, gubás-, varga és csizmadiacéhek kivonultatásáról, valamint mozsárágyúkról is gondoskodott. Igen ám, de Bem tábornok éjszaka érkezett meg, minden feltűnés nélkül, és megszállt a Fehér ház vendéglőben. Az épületet azóta lebontották,  helyén új házat emeltek, melyet szintén Fehér háznak neveznek, lakások vannak benne.

feher-haz.jpg

A képen a szatmári Piac-tér (a seregszemle helye) látható, pirossal van megjelölve a Zöldfa fogadó helye (ma a Fehér-ház van a helyén)

Nagy volt a szomorúság, hogy nem üdvözölhették megfelelően az osztrolenkai hőst, de mihelyt találkozott vele, Teleki Sándor azonnal rájött, hogy nem is igényelte a díszfogadtatást. Egyszerű, igénytelen külsejű ember volt, de nem is a külső megjelenésben rejtőzött emberi nagysága! Átadjuk a szót Teleki Sándornak: „A tábornok eleibe vezettek, s először láttam azon embert, ki életemre oly nagy befolyással volt, kit az események folytán a bálványozásig megszerettem (…), ki az egész hadjárat alatt pártfogóm, apám volt. Az első benyomás, melyet Bem tábornok rám tett, kellemetlen volt. Előttem állt egy igénytelen kinézésű, kis homunculus, pisze orrával, duzzadt ajkaival, nyírott bajusszal, szakállát több nap óta ottfelejtette a borotva, öltözete hosszú, szürke köpönyeg lengyel-zsidósan megszabva, arcának jobb felén egy csak most heggedni kezdett seb.”

A szerény megjelenés hatalmas energiákat, tenni akarást rejtett. Ahogy lehetősége nyílt rá, Bem József megejtette a seregszemlét. A székesegyház előtti nagypiacon, ahol az idők során városi parkot alakítottak ki, került sor rá. A Piac-térről tudni kell, hogy Hám János püspök 1844-ben megvásárolta azt és lebontatta az itt éktelenkedő bódékat, barakkokat, majd a teret odaajándékozta a városnak. Jelenlegi, parkosított külsejét a tér a XX. század elejére nyerte el. De térjünk vissza az 1848-as decemberi eseményekhez! Felvonult itt a negyedik honvédzászlóalj (Messena), három századnyi Sándor-gyalogos (Keller), a bécsi légió (Auersperg), a szatmári önkéntes lovasság (Maróthy), egy osztálynyi Koburg-huszár (Sulyok), egy század Vilmos-huszár (Zsurmay), két század szatmári gyalog (Jeney) és egy üteg hatfontos ágyú (Bőhm). Teleki Sándor feljegyezte, hogy Bem tábornokot elsősorban az ágyúk érdekelték, talán, mert az oroszok elleni lengyel szabadságharcban is ágyúkkal érte el a legnagyobb sikereket: „rendben és egyenként megtapogatá azokat, s mindenik ágyúnak kinyittatá töltényes ládáit”.

Mikor az ágyúkkal végzett, az emberekre fordította figyelmét. A nemzetőrök közül csak azokat tartotta meg, akik maradni akartak, a többiek szabadon hazamehettek. Úgy vélte, hogy jobb, ha harc helyett a varga csizmát, a szabó pedig ruhát készít a hadsereg számára. „Öt perc alatt a vén polyák generális a legnépszerűbb ember volt az őrségnél, azonban majdnem az összes fiatalság felcsapott önkéntesnek, csakis az öregek és családosok mentek haza.”

piac-ter-1.jpg

piac-ter-2.png

További képek a Piac-térről, melynek helyén ma park található

Forrás:

Teleki Sándor: Emlékek Bemről. Bev. jegyz. Lukácsy Sándor. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1951.

 

Muhi Csilla

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.