Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2021.01.22

Kölcsey Ferenc szobrai Szatmáron

kolcsey-2.jpg

Kölcsey Ferenc ezer szállal kötődik ehhez a térséghez, ami a legtöbb szatmári lakos számára köztudomású, még akkor is, ha nem ismerik a részleteket, olykor az időpontokat sem. Gyakran találkozni olyanokkal is, akik Kölcsey 1848-as múltját emlegetik, pedig akkortájt a Himnusz szerzője már tíz éve halott volt.
A XIX. század második felében még élénkek voltak az emlékek, olyanok is éltek Szatmárnémetiben, akik személyesen ismerték Kölcsey Ferenc jegyzőt, országgyűlési képviselőt, költőt, az eltiportak jogainak szószólóját. Halálának 25. évfordulója kapcsán született a döntés, hogy emlékművet, szobrot állítsanak számára a város főterén, a tornyos házzal szemben, ahol egy ideig dolgozott. Gyűjtés indult, hatalmas volt a lelkesedés, ám ennél lényegesen kisebb az adakozási szándék, valamint a jártasság a szoborállításban. Szobrász kellett volna, de nem volt senki a közelben. Ahogyan azt a székesegyház esetében is láthattuk, az előző évtizedekben jórészt külföldi (itáliai, osztrák, német) festők, szobrászok kaptak megrendeléseket Magyarországon.
Bagossy Bertalan A szatmármegyei gazdasági egyesület története (Pázmány-sajtó, Szatmárnémeti, 1911) című kiadványában részletesen tudósít a szobor megrendelésének, felavatásának történetéről, körülményeiről.
A szoborállítás gondolata a jegyzőkönyvek tanúsága szerint először 1863 szeptemberében merült fel, szorgalmazója, a pénz gyűjtője Gyene Károly, a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület pénztárosa volt. Ő rendelte meg a mellszobrot Budapesten, Gerenday Antal szobrászműhelyében. Gerenday Antal elsősorban sírköveket, síremlékeket készített, több munkája található térségünkben is, pl. a máramarosszigeti római katolikus temetőben 22 alkotását lehet megtekinteni.
A Kölcsey-szobrot hat ládába csomagolva Debrecenig vasúton, innen Szatmárig szekereken szállították. Az avatóünnepségnek országos jellege volt, hiszen több vármegye, a Magyar Tudományos Akadémia, országos tudományos- és művészeti társaságok képviselői is Szatmárra látogattak erre a jeles alkalomra.
Sajnos nincs elfogadható minőségű felvételünk erről a szoborról, helyette álljon itt egy korabeli leírás, Bagossy Bertalan már említett könyvéből: „Kocka alakú talapzaton emelkedik föl fényes szürke porosz gránitból egy vendome sugároszlop, melynek tetején díszlik a legtisztább carrarai márványból faragott hófehér mellszobor. Az arcvonásokon ott ül a lelki fenség s az a szelíd nyugalom, mely életében a nagy embert jellemezte. Arccal a tornyos megyeház felé fordul, hol erejének javát kifejtette.”
thumbnail.jpg

A jobb felső sarokban látható Kölcsey szobra

Az ünneplő, szoboravató társaság délben a Zöldfa fogadóban (a mai Fehér Ház helyén), valamint a Korona Szálló vendéglőjében fogyasztotta el a díszebédet. A mozsárágyú dörgésével, tűzijátékkal kísért felvonulás a város akkori legdíszesebb, legforgalmasabb utcáján, a Széchenyi utcán (a püspöki palota utcája) zajlott a főtértől a Sétatérig. Az utóbbi nagyjából a Megyei Múzeum melletti park területén helyezkedett el, ez a város első nagyobb sétálóhelye volt.
A szoborállítás és az ünnepség 4000 forintba került, a gyűjtés összege 2652 forintot és 70 krajcárt tett ki. A különbözet jelentős részét Gyene Károly saját vagyonából fedezte.

thumbnail--3-.jpg
A szobor a Piac téren (eredeti helyszínén)

Nem volt ez még igazi köztéri szobor, formája, karcsúsága miatt inkább síremlékre hasonlított. Ezt a jelleget erősítette a talapzatot körbevevő vasrácsos keret, amire természetesen szükség volt, hiszen a forgalmas, zsúfolt piactér nyüzsgésétől védeni kellett a szobrott. Mivel nem igazán érvényesült az akkor még  hatalmas, csupasz téren, 1902-ben áthelyezték a Láncos-templom előtti kis parkba.

thumbnail--2-.jpg
1920 körül a szobrot ismeretlen tettesek lefejezték, maradványait pedig átköltöztették a templom mögötti kis térre. Évtizedekig állt ott az intolerancia, az értelmetlen agresszivitás mementójaként. Valamikor a hatvanas években csendben eltüntették a csonka szobrot. A  múzeum tulajdonába került, a talapzat és ami a szoborból megmaradt, jelenleg a Vécsey-ház (Művészeti Múzeum) udvarán tekinthető meg.

74315504_118603019580069_5975913067819565056_o.jpg
A nagyobb közösségek számára fontos jelképek elpusztíthatatlanok. A szatmári magyarság a rendszerváltás után, az érdekképviselet megteremtése, a magyar nyelvű középiskolák újraalakítása mellett, a Kölcsey-szobor újraállítását is elsődleges feladatának tekintette. Ez 1991-ben meg is történt, több ezren vettek részt azon a megható ünnepségen, melyen leleplezték az újraállított Kölcsey-szobrot, Lakatos Pál szatmári származású szobrászművész alkotását.

03.jpg

Egy kép a szoboravatásról

Ahogyan az első szoborállítás „mindenese” Gyene Károly volt, ennek is volt lelkes kezdeményezője, élharcosa, szószólója Ligeti László Zoltán tanár úr személyében, aki a szatmári Kölcsey-kultusz egyik legkövetkezetesebb ápolója volt. Ő őrizte hosszú ideig a szatmári Kölcsey-relikviákat, és a Kölcsey Ferenc Véndiákszövetség megalapítójaként, tiszteletbeli elnökeként ő javasolta, hogy ezt a szövetséget is Kölcsey Ferencről nevezzék el.
Maga  a szobor harmonikus formavilágú, klasszicista példákat idéző, egységes, kiváló munka, amely nem annyira a hasonlóságot, sokkal inkább Kölcsey szellemiségét sugározza. Lehajtott feje telitalálat, az eltaposottak jogaiért aggódó, mindennapi küzdelmeket is átérző hazafi magától értetődő, természetes mozdulata, amely ugyanakkor takarja, rejti a költő szemhibáját is.

09.jpg
Lakatos Pált először a régi szobor felújítására kérték fel, ezt ő akkor technikailag megoldhatatlannak tartotta, helyette inkább készített egy sokkal jobbat, melyet a szatmáriak hamar elfogadtak. A szobor patinázott gipsz változata a Kölcsey Ferenc Főgimnázium előcsarnokában található.

20210122_150950.jpg

140608653_2564007750564108_6332948097896979496_o.jpg

2021. január 20 (a magyar kultúra napja alkalmából a Láncos-templomot is kivilágították).

 

Ráadás

thumbnail--4-.jpg

A régi nagykárolyi Kölcsey-szobor

thumbnail--5-.jpg

Kölcsey Ferenc szobra Sződemeteren (Kő Pál alkotása)

 

Muhi Sándor: Szatmári szobrok, emléktáblák (Hírlap könyvek. Státus kiadó, 2010) alapján írtam.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.