Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2022.07.16

Rekettye Filep tudósításai a XIX. század utolsó harmadából

a-szatmari-piacter-masolata-copy.jpg

Ferency János, Rekettye Filep városatya képzeletbeli alakjának megalkotója diákkora óta foglalkozott írással. Nagyon szeretem minden kis szösszenetét, melyek még 150 év múltán is őrzik aktualitásukat, jól mutatják be a szatmári (és általában a kisvárosi) embereket, a helyi életérzést. Összehasonlítva a szatmári tudakozóban vagy egyéb szatmári oldalakon az itteni emberek hozzászólásaival, rá kellett jöjjek, hogy másfél évszázad nem is olyan hosszú idő: a hozzáállás, a mentalitás, az állandó jellegű elégedetlenkedés – hol ezért, hol azért – nem sokat változott... Annál is érdekesebb ez, mivel Ferency nem volt tőzsgyökeres szatmári, Nagykállón (ma Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) született 1856-ban. Budapesten szerzett jogi diplomát, ezután Szatmárnémetiben nyitott ügyvédi irodát. Kató István helyi földbirtokos lányát, Emmát vette feleségül, minden valószínűség szerint ezért telepedett le városunkban. 1887-ben városi pénztári ellenőr (cziffer spion – ő így nevezte saját magát) lett, 13 éven keresztül töltötte be ezt a tisztséget.

Újságírói pályafutása 1880-ban kezdődött a Szamosnál. Először itt, a Szamos hasábjain láttak napvilágot Rekettye Filep „tőrül metszett, de senkit sem sértő, ártatlan humorral” írott tudósításai „a törvényhatósági élet ferdeségeiről”. 1905-1907 között az Északkeleti Újságnál volt szerkesztő, 1907-1910 között pedig a Szatmár-Németi függetlenségi és ’48-as lapnál. A Polgárok Lapjánál 1909-től egészen a fennállásáig dolgozott, de szinte mindegyik szatmári újságban közölt cikkeket. Főleg humorisztikus, szatirikus karcolatai jelentek meg a helyi lapokban. Emellett több fővárosi újság is rendszeresen közölte írásait, pl. a Pesti Hírlap. Felkutatta Petőfi Sándor életének szatmári vonatkozásait, s Tompa Mihálynak Böszörményi Katalin iránt érzett, tíz évig tartó szerelméről is írt.

138.jpg

Aktív közéleti személyiség volt. Alig akadt olyan szatmári egyesület, melyben ne vállalt volna valamilyen szerepet, pl. úri kaszinó, katolikus kaszinó, lövészegylet, önkéntes tűzoltóegylet stb. Színművei is vannak, melyeket többször előadtak a szatmári (és más) színpadokon. 1907-ben, a Borovszky Samu által szerkesztett sorozat Szatmárnémetiről szóló monográfiájába is írt egy fejezetet, „Irodalom, tudomány, művészet” címmel.

Alapos ismerője volt II. Rákóczi Ferenc korának. 1909-ben, a Vécsey-ház telkén, két évig tartó kutatás után megtalálta a szatmári béke megkötésének helyszínét. Ugyanezen év nyarán rábukkant a szatmári vár ostromában, 1672-ben Batiz mellett elesett kurucok sírjára, melyek között ott volt a református gimnázium 49 diákja is. Kérvényezte egy Rákóczi-szobor felállítását Szatmárnémetiben, amely – mint tudjuk – csak jóval később valósult meg.

Érdekességként jegyzem meg, hogy több neves szatmári személyiséggel is párbajozott, de mindig ő lett a győztes. Írásait olvasgatva nem lep meg nagyon, hogy kihúzta a gyufát néhány embernél. Remekül bemutatta a szatmáriak minden gondját, és bármennyire nem értek egyet a nőneveléssel kapcsolatos álláspontjával, szimpatikus nekem ez a figura. „Hivatalból” utálta a Károlyi grófokat, Nagykároly vármegyeszékhelyi státuszát, valamint az itt állomásozó katonai csapatokat, a szatmárhegyiekkel sem rokonszenvezett túlságosan, jól rávilágított Szatmár és Németi városrészek még mindig fennálló rivalizálására, a felekezeti ellentétekre, vagyis egy tőzsgyökeres szatmári polgár összes problémájával sikerült azonosulnia, de legalábbis nagyon jól visszatükrözte azokat.

011cf8bc3959b5a5fbfe0a47b1483809-bihari-sandor-1855-1903ferfi-portre.jpg

Sajnos nem maradt fenn fénykép, illetve portré Ferency Jánosról (nekem legalábbis nincs tudomásom róla), ezért Bihari Sándor egyik alkotásával próbálom pótolni a hiányosságot. Szerintem ilyen lehetett ő, de természetesen ez csak egy szubjektív vélemény.

Miért éppen Rekettye? Rekettye Filep az őt megválasztó rekettyesori polgárok érdekeit képviseli, ahogy azt többször is hangsúlyozza írásaiban. A mellékelt térképen látszik, hol is található ez a Rekettyesor, Szatmárnémeti kitalált városrésze: a világ, de legalábbis a város végén, ahol már csak rekettye van. Ezért is olyan szerencsétlenek az itt lakó polgárok, „kiknek összerótt asztalán a szegénység egy tálból eszik az adóssággal.”

20220716_130233.jpg

„Én jó sebajdai népem (Sebajda = Szatmárnémeti) […] nemcsak a törvényhatósági tagoknak és a rossz pallók s árvíz által elszigetelt választóimnak csevegek. […] A kerületemért aggódó gondoskodás egy sötét kérdésre vár feleletet háborgó elmémben: régi tisztviselők, miért nem adtatok utcámba lámpát, kövezetet vagy pallót?

Tönkre juttattátok a földrajzi fekvésénél fogva páratlan városunkat. A Zavaros folyó ( = Szamos) még most sincs hajózhatóvá téve; sem városházunk, sem laktanyánk, sem színházunk!

És a tervek? Ott feküsznek a Tóth Józsi bácsi kezei alatt, a levéltárnak Handabanda nevű főosztályában.

Még éjszakáinknak a történelmi alakjait, a legyeknek sem vétő, ártatlan baktereket is a koporsóba akarják tenni!

Rideg, kegyetlen, sivár kor. Pedig mily sokszor álomba ringattak a szelíden búgó dárdászi sípok! Avagy attól félnek, hogy az éj sötétjében ránk törnek a tolvajok? Tudnának is azok már tőlünk valamit lopni, midőn mindenünket elnyelte a libellus meg a porczió!”

Ebből a kis szövegrészletből látszik, melyek voltak a XIX. század végén a szatmári polgárok elégedetlenségének sarkalatos pontjai. A siránkozás, a szegénység miatti panaszkodás az maradt, csak már nem városházára meg színházra vágynak. Sok minden változott, a többség hozzáállása azonban a régi. Az elkövetkezőkben több részletet közlök majd Ferency/Rekettye tudósításaiból, hadd lássa mindenki, ha lassan is, de haladunk, méghozzá nem rossz irányba...

 

Muhi Csilla

 

Források:

Szamos politikai napilap. 45. évfolyam, Szatmár, 1913, 95. szám, 4-5.

Ferency János: Rekettye Filep városatya csevegései a tekintetes közgyűlésből. Szabadsajtó nyomda, Szatmár, 1887.