TÖRILECKE

A görög szigetvilágban több városállam (POLISZ) létezett. A legjelentősebbek: ATHÉN és SPÁRTA.

Az ókori görögök egy nyelvet beszéltek, ugyanazokat az isteneket imádták, és sok szokásuk is azonos volt, mégis különálló városállamokban éltek, melyeket természetes határként a tenger és a hegyek választottak el. A legtöbb városállam, pl. Korinthosz, Athén egy fallal védett városból állt és a körülötte elterülő vidékből állt, ahol növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. Minden államnak saját kormányzati rendszere volt. Egy istent választottak ki védőszentjüknek, akinek a tiszteletére templomot építettek, pl. Athén védőszentje Pallasz Athéné, a háború, a bölcsesség és a művészetek istennője volt. 

Azt a 4 évszázados fejlődést Athénban, amely a következő évezredekre példát mutatott a világnak, a következőképpen ábrázolhatjuk: KIRÁLYSÁG (monarchia = egy személy uralkodik), a király hatalma nem volt korlátlan. → ARISZTOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG (oligarchia = kevesek uralma a sokak felett) Az arisztokrata családok soraiból választott 1, majd 3, majd 9 arkhón vezette a várost. Eleinte életük végéig, majd 10, majd 1-1 évre választották az arkhónokat. → ZSARNOKSÁG (= türannisz) A nép soraiból kiemelkedett egy politikus (= türannosz), aki a szegényebb néprétegek támogatásával magához ragadta a hatalmat. → DEMOKRÁCIA (= néphatalom).

Az athéni demokrácia nem volt mai értelemben vett demokrácia. Athén lakosságának kb. 10%-a vehetett részt a poltikai életben.

A következő államférfiak járultak hozzá AZ ATHÉNI DEMOKRÁCIA kialakulásához:

DRAKÓN (Kr.e. 621)

- az arisztokraták visszaéléseinek megfékezése

drákói szigor = a legendák szerint majdnem minden bűnért halálbüntetést szabott ki

- jogszokások rögzítése írásban

jogszokás = a bírók olyan ítéletet hoznak, amilyen ítélet a korábbi hasonló esetekben született 

- törvényes lehetőséget teremtett a nép számára, hogy politikai hatalomhoz jusson, nem születési, hanem vagyoni alapon

SZOLÓN (Kr.e. 594-593)

          - a lakosságot vagyoni helyzete szerint 4 csoportra osztotta

                   1. csoport – 500 mérősök

                   2. csoport – 300-500 mérősök

                   3. csoport – 200-300 mérősök

                   4. csoport – 200 mérő alattiak

                   (1 mérő = 62,5 liter gabona, olaj, bor)

- ebből a 4 csoportból 100-100 tag, összesen 400 alkotta a BULÉT (= Tanács), jogkör: bíráskodás, igazságszolgáltatás, politika

- mellette működött az EKKLÉZSIA (= népgyűlés, törvényhozói testület) és a HÉLIAIA (= a nép törvényszéke)

- visszavásárolta a külföldre eladott athéni polgárokat 

PEISZISZTRÁTOSZ ÉS FIAI (Kr.e. 560-509)

          - türannoszok (zsarnokok) voltak

Athén lakossága földrajzi helyzete szerint 3 részre oszlott: tengerpartiak, síkságiak és hegyvidékiek. Ezek közül a legszegényebbek a hegyvidékiek voltak, akik földosztást követeltek. Ők juttatták hatalomra Peiszisztrátoszt, és ő földet adott nekik a harcok során elesett arisztokraták birtokaiból.

          - Kr.e. 509-ben zsarnok-ellenes mozgalom tört ki, elűzték őket

KLEISZTHENÉSZ (Kr.e. 508-507)

- új területi beosztást vezetett be

A városi (Athén), tengerparti és szárazföldi (belső területek) lakói 10 PHÜLÉBE (törzsbe) csoportosultak. Mindegyik phülébe 50-50 polgár tartozott, sorshúzással választották ki őket a 30 év felettiek közül. Ők alkották az 500 tagú BULÉT.

- 10 ARKHÓN KOLLÉGIUMA – a 10 törzs választotta őket sorshúzással, közigazgatási, igazságszolgáltatási szerep

- 10 SZTRATÉGOSZ (tábornok) – szintén a 10 törzs választotta minden évben őket (nem sorshúzással, érteniük is kellett a hadvezetéshez!)

- OSZTRAKISZMOSZ (= cserépszavazás) – a polgárok 10 évre száműzték azt, akinek a neve a legtöbbször fordult elő

PERIKLÉSZ (Kr.e. 458-443)

          - Kr.e. az V. század meghatározó egyénisége

- 15 éven keresztül volt 1. sztratégosz

- miután legyőzték a görögök a perzsákat (Marathón – Kr.e. 490, Szalamisz – Kr.e. 480), Athén gyors fejlődésnek indult

- Kr.e. 451 – új polgári törvény: csak az számít teljes jogú polgárnak, akinek a szülei is polgárok voltak

- a polgárok 30 éves kortól klb. tisztségeket is viselhettek, amiért fizetést kaptak (nagykorúság: 20 éves kortól)

- az Akropolisz az ő idejében épült ki

A PELOPONNÉSZOSZI HÁBORÚ

Kr.e. 431-ben háború tört ki a Déloszi Szövetség (Athén és szövetségesei) és a Peloponnészoszi Szövetség (Spárta és szövetségesei) között. Ezt nevezzük a Peloponnészoszi Háborúnak és gyakorlatilag a teljes görögség feletti uralomért (hegemóniáért) zajlott Athén és Spárta között.

Spárta államformája arisztokratikus (oligarchikus) volt. A lakosság leigázott őslakosokból, körüllakókból (szintén alárendeltek) és spártai polgárokból állt. Minden spártai polgárra 8 őslakos és 3 körüllakó jutott, akiket féken kellett tartaniuk. Így lett Spárta katonaállam.

Két király (katonai és vallási vezető) vezette az államot. A többi teljes jogú polgár egyenlő jogokkal rendelkezett. Részt vehetett a népgyűlésen (APELLA), amely megválasztotta közülük a legfontosabb tisztségviselőket, az 5 EPHOROSZT. A vének tanácsa, a GERÚSZIA a királyból és a 60 évesnél idősebb polgárokból állt.

Kr.e. 404-ben Spárta győzött, de a 27 évig tartó harcok után egyik városállam sem talált többé magára. Kr.e. 350-től a Makedón Királyság uralma alá került az egész görög szárazföld.