TÖRILECKE

A feudális társadalmi rend 1000 körül alakult ki. A Karoling Birodalom felbomlása után és a vándornépek támadásai nyomán Nyugat-Európa lakossága nem érezte biztonságban magát, ezért a nagybirtokosokhoz fordult oltalomért.

A vazallus (szolga, alárendelt személy) hűséget esküdött a seniornak (hűbérúr), amiért cserébe védelmet és feudumnak nevezett földbirtokot kapott:

- ez a homágium (hűségeskü) és beiktatás keretén belül valósult meg

- a feudum egy vagy több faluból, de akár egy egész fejedelemségből is állhatott

- mindenki vazallusa volt valakinek

- a király Isten vazallusa volt (pld. Én, Mátyás Isten kegyelméből Magyarország, Horvátország stb. királya)

- főeskü – ha egy vazallus több seniornak is hűséget esküdött, azt kellett elsősorban segítse, akinek a főesküt letette

- immunitás – egyes földbirtokok teljes védelmet kaptak mindenfajta beavatkozás alól

- a seniorok saját birtokukon monopóliumokat (kizárólagos jogokat) élveztek, pld. halászat, vadászat

- az uradalom központhában a vár állt – a földesúr lakhelye, hatalmának jelképe, amely veszély esetén menedéket nyújtott az uradalom parasztjainak is

          - magaslatokra, szigetekre, elárasztható területekre építették

- a főépület az öregtorony (donjon) volt, a vártulajdonos családjának lakhelye

- a donjont védőtornyokkal ellátott magas és vastag falak övezték

- ezeket a falakat vizesárok vette körbe, amelyen a felvonóhídon keresztül lehetett átkelni.