TÖRILECKE

AZ ARAB KALIFÁTUS

Az Arab-félszigetet már az ókor óta az arabok lakták, de egészen az iszlám megjelenéséig több, egymással versengő törzsben éltek. Az iszlám terjedése által megvalósuló vallási egység a későbbi politikai egység alapja lett.

632-ben, Mohamed halála után a kalifák kora kezdődött.

Kalifa = legfelső vallási és politikai vezető. A kalifák kezdetben a próféta rokonai voltak (pl. Abu Bakr, Mohamed apósa), de ez késõbb megváltozott.

Mohamed halálakor kezdődött az iszlám szent háborúja, a dzsihád is:

- a szomszédos Bizánci és a Perzsa Birodalmak válsága elősegítette ezt

- meghódították Szíriát, Palesztinát, Irakot, Perzsiát, Egyiptomot

- a meghódított területek állami tulajdonba kerültek, de a régi tulajdonosok művelték meg adófizetés fejében

- vallási tolerancia a legyőzött népekkel szemben.

661-ben Szíria kormányzója kalifának nyilvánította magát és megalapította az Omajjád dinasztiát (661-750):

- székhely: Damaszkusz

- újabb hódítások: Észak-Afrikától az Atlanti-óceánig és az Indus-völgyig

- zsákmányszerző hadjáratok Bizáncban és Európában.

A következő az Abbászida-dinasztia (750-1258) volt:

- székhely: Bagdad

- despotikus politikai rendszer

- Harun ar-Rasid (786-809) a legismertebb kalifa

- a VIII. században az Abbászidák által félreállított Omajjád család egyik tagja létrehozta a Córdobai Kalifátust (Spanyolország); 1492-ig tartott a Reconqista, azaz a spanyolok harca az Ibériai-félsziget visszahódításáért

- a X. században vallásháború dúlt

- a szunniták: kitarottak a bagdadi kalifák mellett, a Koránt a próféta által örökbehagyott formában ismerték el

- a síiták: Mohamed utódai közül választottak kalifát és Egyiptomban megalapították a Fátimidák Kalifátusát.

- a hanyatlás, a további széttagolódás ettől kezdve megállíthatatlan volt

Az arabok által uralt területek fokozatosan a szeldzsuk törökök kezére kerültek, 1258-ban pedig a mongolok elfoglalták Bagdadot és megdöntötték az utolsó kalifa hatalmát.

AZ OSZMÁN BIRODALOM

A szeldzsuk-török birodalom felbomlása után több kis független állam jött létre. A legjelentősebb a török KAJA törzshöz tartozók állama, melynek vezetője, OSZMÁN lerakta az oszmán állam alapjait.

Fia, ORHÁN (1326-1359)

- elfoglalta BURSZÁT, amely az Oszmán Birodalom fővárosa lett

- új pénzt veretett

- új nemzeti jelképet vezetett be (fez = jellegzetes török fejfedő)

- megszervezte a hadsereget

- janicsárok (gyalogos katonák, keresztény országokból szedték össze őket, fanatikus iszlám szellemben nevelték őket)

- akindzsik (könnyűlovas elővéd)

- szpáhik (zsoldos lovaskatonák).

- meghódította a Bizánci Birodalom kis-ázsiai területeit

I. MURÁD (1359-1389)

- az ő idejében DRINÁPOLY lett a főváros

- területeket hódított a Balkán-félszigeten

I. BAJAZID (1389-1402)

- folytatta Murád hódításait, egészen a Dunáig jutott el

- megostromolta Konstantinápolyt, de

          - az 1396-os keresztes hadjárat

- Timur Lenk mongol fejedelem inváziója + Bajazid veresége Ankaránál miatt a törökök elhalasztották Bizánc meghódítását

II. MOHAMED (1451-1481)

- 1453-ban meghódította Konstantinápolyt, amely ISZTAMBUL  néven főváros lett

NAGY SZULEJMÁN (1520-1566)

- 3 döntő győzelmet aratott

          - Belgrád (1521)

          - Rodosz (1522)

          - Mohács (1526).

Az Oszmán Birodalom feudális katonai állam volt:

- a szultán korlátlan politikai és szellemi hatalommal rendelkezett (hasonlóan az arab kalifákhoz)

- a nagyvezír a szultán utáni legfontosabb tisztség volt

- Diván (legfelső tanács, a nagyvezír is tagja volt)

- vallási bírák (kádik) ítélkeztek az iszlám vallásúak felett

- a meghódított területeket pasák kormányozták

- toleránsak voltak a más vallásúakkal szemben, amíg azok behódoltak nekik és fizették az adót.

A XVII. században megkezdődött az Oszmán Birodalom hanyatlása.

A KERESZTES HADJÁRATOK

Két évszázadon át (XI-XII. század) 8 keresztes hadjáratot indítottak.

Hivatalos indoklás:

- Jeruzsálem, a „Szent Sír” felszabadítása a „pogányok” uralma alól, amely újra szabaddá tette volna a zarándoklatot a Szentföldre.

Valódi okok:

- vallásos

- az 1054-es nagy egyházszakadás után a pápák helyre akarták állítani hatalmukat és alárendelni az ortodox egyházat

- örök üdvösséget ígértek a résztvevőknek

- anyagi

- birtokok szerzése

- menekülés a szegénységelől

- menekülés a törvény elől.

4 fontosabb hadjárat volt:

1. keresztes hadjárat (1096-1099)

Elfoglalták Nikaiát, Edesszát, Antiochiát és Jeruzsálemet. Létrehozták a Jeruzsálemi Királyságot, az Antiochiai Fejedelemséget, a Tripoliszi és Edesszai Őrgrófságokat.

2. keresztes hadjárat (1147-1149)

A két leghatalmasabb európai uralkodó is résztvett rajta, III. Konrád német-római császár és VII. Lajos francia király. A nagyszámú résztvevő és a két hadsereg szervezettsége ellenére a hadjárat kudarccal végződött.

3. keresztes hadjárat (1189-1192)

Barbarossa Frigyes német-római császár, II. Fülöp Ágost francia király és Oroszlánszívű Richárd angol király vett részt rajta. Nem tudták felszabadítani Jeruzsálemet.

4. keresztes hadjárat (1202-1204)

III. Ince pápa hirdette meg. Cél: Jeruzsálem felszabadítása. Ehelyett Konstantinápolyt dúlták fel és a Bizánci Császárság helyén létrehozták a Keleti Latin Császárságot, amely 1261-ig maradt fenn. A Bizánci Császárság ezután már csak az árnyéka volt önmagának.

Még 4 kisebb jelentőségű hadjáratot indítottak, pl. a gyermekek keresztes hadjáratát.

A IV. és V. keresztes hadjárat között francia illetve német gyermekekből álló sereg indult el a Szentföld felszabadítására. A hadjárat teljes kudarccal végződött, a gyermekek nem jutottak el a célig, de nagy részük otthonába sem tért vissza.

Ezután a figyelem a Török Birodalom európai terjeszkedésének megállítására irányult.

Következmények:

- a keresztény egység megerősödött

- az antiszemitizmus hangsúlyosabbá vált

- javult a kereskedelem Kelettel

- a Szentföldet nem tudták megtartani

- kialakultak az európai központosított államok.