Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.10.24

A nagy gazdasági világválság

fekete-csutortok.png

1929. október 24-én, a New York-i tőzsdén kibontakozó és szűnni nem akaró eladási hullámmal, a „fekete csütörtökkel" megkezdődött a nagy gazdasági világválság. Az egész világra kiterjedő 1929-33-as válság időszakában több mint 50 százalékkal zuhant a nemzetközi kereskedelem mértéke, az ipari termelés drasztikusan – néhol a felére – csökkent, mindenhol megnövekedett a munkanélküliség, sorban következtek be a bankcsődök, hitel- és agrárválság alakult ki, egyes társadalmi csoportok pedig rendkívül elszegényedtek. A gazdasági depresszió olyan szintet ért el, hogy az Egyesült Államokban például kávéval fűtötték a mozdonyokat, Angliában pedig egy több száz kilométeres éhségmenetet indítottak el kétségbeesett munkanélküli tömegek. Ebben a helyzetben a populista (= népszerűség-hajhászó) és könnyű megoldásokat ígérő szélsőséges politikai mozgalmak erős támogatásra találtak a csalódott tömegekben, ekkor kerültek hatalomra a nácik Németországban. Ugyanakkor pozitív hatása is volt a világon végigsöprő krízisnek, mivel leküzdése után vette kezdetét a társadalombiztosítási rendszer kiépítése, a munkások védelme állami feladat lett, a szociális intézkedések jegyében pedig elkezdődött a munkanélküliek segélyezése.

A nagy gazdasági világválság „hivatalosan" 1929-1933 között pusztított, de a szegényebb országokban hosszabb ideig is eltartott.

Előzmények

Először is érdemes megvizsgálni az Egyesült Államok fejlődését az 1920-as években. Az első világháború utáni évek legnagyobb haszonélvezője az Egyesült Államok volt: területén nem folytak harcok, nem szenvedett háborús veszteségeket, kölcsönökkel és iparcikkek exportjával segítette az európai országok háború utáni újjáépítését. Gazdasági termelése átlagosan 40 százalékkal emelkedett, és a fejlődés az életkörülmények nagymértékű javulását eredményezte.

Ekkoriban kezdtek elterjedni az autók, fejlődésnek indult a rádiózás, megkezdődött a mozi térhódítása. Az emberek lassan megszokták, hogy jobban élnek, és egyre több terméket vásárolnak. Az 1920-as évek végére az Egyesült Államok a világgazdaság központja és a világ hitelezője lett, emiatt azonban az amerikai gazdaság válsága azonnal világméretűvé vált, mivel kihatott a világpiac többi országára is.

A válság ördögi köre

Az első világháború totális gazdasági kimerülést, az anyagi és emberi erőforrások mérhetetlen pusztulását idézte elő a hadviselő országokban. Jelentős mértékben megnőtt az infláció és a munkanélküliség, valamint a közszükségleti cikkek hiánya. A békeszerződések megnehezítették a talpra állást, a világpiac jelentős mértékben beszűkült. A háború által okozott károkat a legyőzött országoknak –  elsősorban Németországnak – kellett fizetniük.

Az Egyesült Államokban 1921-ben, míg Európa többi országában a húszas évek közepe felé sikerült helyreállítani a károkat, ám a fellendülés csak rövid ideig tartott.

Mindezt tetézte az 1929 augusztusában kezdődött gazdasági recesszió. Világszinten túltermelés alakult ki, minden ágazat kapacitását meghaladva állított elő cikkeket, az előállítás költségeit pedig hitelekből fedezték. Mivel a piac nem bővült, sőt a pénzek jelentős részét a termelésbe fektetett hitelekre fordították, így vásárlóerő sem maradt, és hatalmas mennyiségű cikk vált eladhatatlanná. Sem vásárlásra, sem pedig termelésre, vagy bővítésre nem volt pénz, ráadásul megindult az ipari forradalom harmadik hulláma is.

A válság kiindulópontja tehát a túltermelés volt. Ennek következtében csökkenteni kellett a termelést, ami létszámleépítésekkel, elbocsátásokkal, munkanélküliséggel járt. Ennek hatására viszont az emberek kevesebbet tudtak vásárolni, ezért tovább kellett csökkenteni a termelést, ami miatt újabb leépítések következtek. Így viszont még a korábbinál is kevesebbet tudtak vásárolni, és még inkább csökkenteni kellett a termelést stb.

A „fekete csütörtökön" összeomlott a tőzsde

1929. október 24-én, a „fekete csütörtökön" megkezdődött a részvénypiaci recesszió is, sokan innen számítják a válság kitörését. Ekkor – mindmáig tisztázatlan okokból kifolyólag – a New York-i tőzsdén eladási láz tört ki, a részvények árfolyama hihetetlen mértékben zuhanni kezdett, csaknem 13 millió darab részvényt adtak el aznap. A feltartóztathatatlan folyamat azután október 29-én, a „fekete kedden" tetőzött. A tőzsdekrach első hat napjának összesített vesztesége 50 milliárd dollárra rúgott. Napokon belül az Egyesült Államokban több ezer bank ment csődbe, egyes államokban nem maradt talpon egyetlen pénzintézet sem.

A különböző gazdasági ágazatokban százezrek vesztették el állásukat, gyárak zártak be, vállalkozások mondtak csődöt, a termelők kezén óriási mennyiségű felesleg maradt, amit nem lehetett értékesíteni, mert a vevőknek nem volt pénze. A munkanélküliség az Egyesült Államokban 2-ről 25 százalékra nőtt.

A gazdasági válság egyik legmegrázóbb eseménye egy észak-kelet angliai kisvároshoz, Jarrow-hoz kötődik, amelynek munka nélkül maradt férfiai 1936-ban útra keltek, hogy megvédjék a becsületüket (Jarrow-féle keresztes hadjárat). A helyi hajógyárat 1934-ben zárta be tulajdonosa, és ezzel a kisváros munkásainak mindegyike elvesztette állását. A gyár bezárását követően 26 hétig folyósították a munkanélküli segélyeket, majd a kormányzat ún. „rászorultsági felmérést” végzett a szegény családok között. Azt vizsgálta, hogy képesek-e segítség nélkül eltartani magukat, milyen életmódot folytatnak, azaz méltóak-e a további segélyre?

A válságkezelés egyik gyümölcse a Golden Gate híd

Az amerikai kormány többféleképpen igyekezett a válságot kezelni, ám a különböző megszorító intézkedések nem segítettek. 1933. március 4-én hirdette meg a hivatalába frissen beiktatott Franklin D. Roosevelt amerikai elnök új gazdasági-társadalmi irányvonalát, a New Dealt, melyet a brit közgazdász, Keynes gazdaságpolitikájára alapozott. Ezt követően kemény kézzel hozzáláttak a válságba került amerikai gazdaság rendbetételéhez.

Először is Roosevelt gyors megoldásokat foganatosított a legsürgetőbb területeken. Négynapos bankzárlatot rendelt el, új banktörvényt vitt keresztül a kongresszuson, megtiltotta az arany kivitelét az országból. A bankok újbóli megnyitását szövetségi hatósági engedélyhez kötötte, így helyreállította a velük szemben megcsappant bizalmat. Az inflációs gazdaságpolitika jegyében leértékelték a dollárt.

Létrehozták a Polgári Tartalék Hadtestet, ahová munkanélküli fiatalok jelentkezhettek. A munkások táborokban laktak, ingyen étkezést, szállást, egyenruhát és napi 1 dollár zsebpénzt biztosítottak a számukra. A program keretében erdőket ültettek, utakat, hidakat építettek, folyószabályozást végeztek. A munkanélküliség csökkentése érdekében megalakult a közmunkaügyi hivatal is, amelynek feladata a közmunkák szervezése volt, csak a Tennessee folyó völgyében végzett munkálatokban 8,5 millióan dolgoztak 1935 és 1943 között. E projektek keretében valósult meg többek között a Los Angeles-i Griffith obszervatórium, a New York-i LaGuardia repülőtér vagy a San Franciscó-i Golden Gate híd is.

Beszélgetések a kandalló előtt

A mezőgazdaság fellendítése érdekében csökkentették a vetésterületet és az állatállományt, a farmereket kárpótolták és haladékot kaptak adósságaik visszafizetésére. Az iparban megteremtették a tisztességes verseny feltételeit, meghatározták a maximális munkaidőt és a minimálbért. Trösztellenes törvényeket fogadtak el, jelentősen megnyirbálták a vállalatok jogait és kiváltságait.
A láthatatlan kéz politikáját a cselekvő állam koncepciója váltotta fel, megkezdődött a társadalombiztosítási rendszer kiépítése, a munkások védelme állami feladat lett. A szociális intézkedések jegyében elkezdődött a munkanélküliek segélyezése.

Roosevelt a társadalmi támogatottság érdekében nagy gondot fordított az amerikaiak tájékoztatására is. A „kandalló előtti beszélgetéseket”, amelyek célja a New Deal elfogadtatása volt, egész Amerika figyelemmel kísérhette a rádióban. Szintén remek ötletnek bizonyult a „kék sas akció”, amelynek keretében a New Deal törvényeit betartók kék sassal jelölhették meg áruikat.

Az első New Dealt, továbbra is Keynes gazdaságpolitikájára alapozva, 1935-36-ban egy újabb követte, amely kétmillió munkanélküli számára teremtett munkahelyet. Az intézkedések következtében az amerikai gazdaság újra növekedni kezdett, és az évtized végére az Egyesült Államok kilábalt a válságból.

Forrás: https://www.origo.hu/gazdasag/20191021-gazdasagi-vilagvalsag.html

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.