Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2021.02.15

A pokol tornácán: Drezda bombázása 1945. február 13-15 között

bundesarchiv_bild_183-z0309-310-_zerstortes_dresden.jpg

Kilátás a drezdai városházából a szétrombolt városra a támadás után

A II. világháború szomorú újdonságot hozott a hadászatban, mivel a totális háború ideológiája és a technika páratlan fejlődése a civileket addig soha nem látott mértékben tette ki a hadseregek pusztításainak. A repülőgépek hadba vetése okozta a legtöbb keserűséget: ezek a szerkezetek képesek voltak ugyan arra, hogy pusztító bombáikkal városokat romboljanak le, arra azonban még nem voltak adottak a feltételek, hogy pilótáik a tényleges célpontot semmisítsék meg. Mindez azért fontos, mert az első civileket ért támadások többnyire tévedésből eredtek: az angliai csata légiterrorját például Hitler azután rendelte el, hogy a Royal Air Force egy éjszakai bombázással torolta meg a Harrow kerület elleni véletlen támadást.

A küzdelem hevében a szembenálló felek háborús propagandája ezeket a támadásokat szándékos mészárlásnak állította be, és aszerint is reagált rájuk: ez biztosított „jogalapot” a Luftwaffe angliai terrorbombázásához, amit a RAF később a német városok porig rombolásával torolt meg (erre pedig a nácik a V-rakétákkal próbáltak meg válaszolni). A brit támadások közül is kitűnt az 1945. február 13-15 között végrehajtott drezdai légitámadás, ahol minimum tízezrekben becsülhetjük meg az áldozatok számát.

Hitler az 1940-41. évi angliai csata idején azt állította, hogy a civilek elleni terrorral térdre kényszerítheti a briteket, és a normandiai partraszállás után a szövetségeseknél is fontos szerepet játszott a polgári lakosság megfélemlítése. A Luftwaffe 1944-re gyakorlatilag felmorzsolódott, ezért a brit és az amerikai gépek lényegében akadálytalanul mozoghattak a német légtérben; bombaterheikből igen sok hullott Magyarországra is. Az angolszász hatalmak kelet-németországi támadásainak fő célja a szovjet előrenyomulás elősegítése volt, Churchill és Roosevelt pedig Jaltában ígéretet tett arra, hogy a légicsapások a jövőben is folytatódnak majd.

A konferencia befejezése után két nappal, 1945. február 13-án került sor a Drezda elleni támadásra, amit később azzal indokoltak meg, hogy Szászország egykori fővárosa fontos közlekedési csomópont volt a fronthoz egyre közelebb kerülő térségben. Ha a pusztítás mértékét nézzük, az érvelés hamisnak tűnik, továbbá hangsúlyoznunk kell, hogy Drezdában nem működtek jelentős ipari létesítmények. Lakói abban reménykedtek, hogy a fenti okok miatt ez a gyönyörű barokk város elkerülheti majd a pusztítást. Ebben bízott egyébként a Vörös Hadsereg által megszállt területekről elmenekülő több százezer német állampolgár is, akik átmenetileg itt kerestek menedéket, mielőtt továbbhaladtak volna nyugat felé.

Drezda a reményen kívül másra nem is hagyatkozhatott, mert nem rendelkezett összefüggően kiépített légvédelmi rendszerrel, a front közelsége miatt pedig a Luftwaffe sem tudott számára segítséget nyújtani. „Elba Firenzéjét” korábban is érték már bombázások, melyek a város közelében található olajipari üzemet, illetve a vasútállomást pusztították el.

Ezek a támadások messze elmaradtak az 1945. február 13-i légicsapástól, ezen a napon ugyanis este 10 óra körül több száz bombázó jelent meg a drezdai égbolton, és a később érkező hullámok segítségére szolgáló jelzőfények mellett nagyrészt foszforos gyújtóbombákat hajítottak a városra. A robbanószerkezetek hatalmas, hurrikánszerű tűzvihart gerjesztettek, amit aztán az éjjel fél kettőkor érkező mintegy 500 repülőgép bombaterhe még tovább fokozott. A RAF körülbelül 800 Avro Lancaster bombázója gyakorlatilag földig rombolta a várost, a pusztításnak azonban még nem volt vége, másnap délelőtt ugyanis amerikai gépek is megjelentek Drezda felett, amelyek ismét bombázni kezdték a füstölgő romokat.

fotothek_df_ps_0000010_blick_vom_rathausturm.jpg

A lerombolt városról készült egyik híres felvétel, Kilátás a drezdai városháza tornyából dél felé

A barokk város egy éjszaka alatt teljesen megsemmisült, az pedig máig kérdéses, hogy a menekültek által egymilliósra duzzasztott lakosság milyen arányban élhette túl a kegyetlen támadást. A britek hivatalosan 35.000 főben adták meg a drezdai áldozatok számát, a mai becslések pedig 135-200.000 halott között ingadoznak. Az áldozatok jelentős része a foszforbombák által gerjesztett tűzviharban, illetve a robbanószerekből felszabaduló mérges gázok belélegzése miatt veszítette életét.

Drezda tragédiája a szövetségesek háborús ténykedésének szégyenfoltja, hiszen megalapozott a gyanú, hogy a támadás legfőbb motivációja a megtorlás, a civilek lehető legnagyobb mértékű pusztítása volt. A város lerombolása nem Hitler, nem a nácizmus, hanem a német civilek, ezáltal pedig az egész emberiség tragédiája volt, hiszen százezernyi emberélet mellett civilizációnk számos nagyszerű alkotása is elveszett az Avro Lancasterek által gerjesztett tűzben. Ez a megállapítás pedig utólag a szövetségeseknek is fontos tanulság lehet, hiszen Drezda és más városok lerombolása éppen annyira eredménytelennek bizonyult Németország „megtörésében”, mint egykor a Luftwaffe angliai terrorbombázása.

bundesarchiv_bild_183-08778-0001-_dresden-_tote_nach_bombenangriff.jpg

Elszenesedett, azonosít(hat)atlan emberi holttestek tízezrei halomba rakva az elpusztított város főterén, az Altmarkon

 

Forrás: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1945_februar_13_a_szovetsegesek_elpusztitjak_drezda_varosat/

A képek forrása: http://wikipedia.org

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.