Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2021.02.20

A Stierlitz-viccek eredete

efiwqk5wsain9ij.jpg

„Max Otto von Stierlitz, tiszta fajú árja, északi típus, könyörtelen a Birodalom ellenségeivel szemben, Berlin teniszbajnoka.”

 

Amikor Julian Szemjonov orosz író – akiről Moszkva-szerte beszélték, hogy a KGB embere, hiszen meglepő hitelességgel ábrázolta az ügynökséget és módszereit – 1968-ban először publikálta regényét, a szovjet kormányzat épp azon munkálkodott, hogy helyreállítsa a KGB sztálini túlkapások miatt elhomályosult hírnevét.

Stierlitz népszerűsége ebben a törekvésben nagymértékben segítségükre volt. Kitalált személy volt, ám nem teljesen a képzelet szülötte. Létezett egy minta, Willy Lehmann, a kémelhárítás, majd a Gestapo tisztje. Lehmann megvetette Hitler bérenceit, s mivel a szolgálatból nyugdíj nélkül bocsátották el, úgy érezte, bosszút kell állnia: 1929-től a szovjetek szolgálatába állt Breitenbach álnéven. 1942-ben lebukott, és nyolc társával együtt kivégezték.

Szemjonov könyvéből a sorozatot – melyet három évig forgattak – állítólag a KGB megrendelésére készítették, így elsőként a szervezet akkori főnöke, Jurij Andropov cenzúrázta, ám szinte semmit sem szedetett ki belőle. Érdekessége, hogy másképp közelítette meg a múltat, mint a korábbi szovjet művek: a német parancsnokokat nem ostobának és tehetségtelennek, hanem határozottnak, eszesnek és emiatt rendkívül veszélyesnek mutatták be. Ám bármennyire is realistának tűnik a film, a történészek és elhárítási szakértők véleménye megegyezik abban, hogy szovjet kém sosem tudott volna ilyen magas pozícióba kerülni, hiszen az SS-vezetők családfáját 1750-ig visszamenőleg felkutatták.

1973 augusztusában, a legelső televíziós vetítéskor elnéptelenedett Moszkva: a gyári munkásoktól Leonyid Brezsnyevig mindenki a képernyők előtt ült. Az orosz népnek új hőse született, aki az elmúlt időkben sem veszített népszerűségéből; a sorozatot azóta is évente három-négyszer levetítik. Hatalmas sikerének oka a kiváló színészi játék, az izgalmakkal teli forgatókönyv és az új felfogású rendezés volt, ráadásul ezeket egy fülbemászó zene koronázta meg. 2009-ben színesben restaurálták, ezt a feljavított változatot meg lehet nézni YouTube-on, magyar szinkronnal.

A Stierlitz-viccek ma is nagyon népszerűek, ám a fiatalabb nemzedék, ha nem látta a sorozatot, kevésbé értheti, hogy mi a móka alapja. A humor eredete a filmbéli kommentár, hiszen a cselekmény során Stierlitz gondolatait folyamatosan egy narrátor közvetíti, a kommunista párt jellegzetesen hideg, érzelmektől mentes, tárgyilagos hangján, pl. „Stierlitz 12 óra 3 perckor kilépett az épületből és elindult a gépkocsija felé.” Néhány példa a Stierlitz-viccekre:

 

A Gestapo főhadiszállásán Bormann belépett a szobájába és megpillantotta Stierlitzet, amint a nyitott páncélszekrény előtt áll.
- Hát te mit csinálsz itt? - kérdezte tőle.
- A villamosra várok! - felelte Stierlitz.
Bormann megnyugodva kiment a szobából. „Érdekes, vajon melyik villamosra vár?” - gondolta. „Visszamegyek és megkérdem.” Bormann visszament a szobába, de Stierlitz már nem volt ott.
- Biztosan elment a villamossal. - gondolta Bormann.

Stierlitz megy az erdőben, amikor megreccsen a bokor.
- Legközelebb nem hagyom otthon a pisztolyomat - gondolta Stierlitz.
- Legközelebb? - gondolta a medve.

 

Bormann hajnali három órakor durva dörömbölésre ébredt. Amikor ajtót nyitott, egy vattakabátba öltözött idegen férfit látott, sílécekkel a lábán, ejtőernyővel a hátán.
- AZ ELEFÁNTOK ÉSZAKRA MENNEK!!! - mondta az idegen nyomatékosan, erős orosz akcentussal.
- Az elefántok elmennek a francba! - mondta bosszúsan Bormann. - Stierlitz egy emelettel feljebb lakik!

 

Stierlitzet hétfő hajnalban viszik agyonlőni.
- Az előttem álló hét valóban nem ígérkezik könnyűnek. - gondolja.

Stierlitz lakása előtt öt fekete autó állt meg. Gestapósok szálltak ki belőle, és becsengettek.
- Kit keresnek? - kérdezi egy hang az ajtó mögül.
- Stierlitzet.
- Nem vagyok itthon.
A gestapósok elkáromkodták magukat, és elmentek. Immár két hete, hogy Stierlitz ily módon az orránál fogva vezette a Gestapót.

- Elégett néhány titkos iratunk - panaszkodott Bormann.
- Hazaszólhatok, biztos van az otthoniaknál másolat - nyugtatta Stierlitz.
Stierlitz ezúttal talán tényleg gyanúba keverte magát...

Bormann és Müller kávézgatnak Müller dolgozószobájában. Egyszer csak besettenkedik Stierlitz és egy csomó titkos dokumentumot kiemel a páncélszekrényből.
- Ki volt ez? - kérdezi döbbenten Bormann.
- Ez? A Vörös Hadsereg legjobb kémje Berlinben.
- És miért nem kapod el???
Müller legyint.
- Eh, már évek óta próbálom, de mindig kicsúszik a kezeim közül...

 

Stierlitz belépett Müller dolgozószobájába, s meglátta a padlón élettelenül heverő Müllert.
- Megmérgezte magát - gondolta Stierlitz, miközben kezével végigsimította a Müller hátából kiálló balta nyelét...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.