Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2021.05.03

Dachau, a náci Németország első koncentrációs tábora

Dachau, ez a Münchentől alig néhány kilométernyire északra fekvő település egy csendes kisváros benyomását kelti. Tisztán tartott utcák, takaros kis boltok, ahol helyi kereskedők értékesítik portékáikat, az utcán visongó gyerekek, kocsijukban munkába siető felnőttek, egyszóval idilli környezet. De nem volt ez mindig így.

Ez a kisváros, egészen pontosan annak egy elhagyott ipari területe adott helyet a náci Németország első koncentrációs táborának. 1933. március 22-én alakult, Adolf Hitler még alig két hónapja volt hatalmon. Létrejötte különlegesen fontos volt az egész Harmadik Birodalom későbbi működésére nézve. Itt dolgozták ki ugyanis a később létrehozott összes tábor működési elveit, a gyilkoló gépezet felépítését. A tábor első vezetője, Theodor Eicke javaslatára alakult ki a táborok két részre (fogoly- és SS-tábor) való felosztása, ő határozta meg a fogolytér nagyságát, ő döntött a raboknak juttatandó élelmiszeradag mennyiségéről, a barakkok, a szögesdrót kerítés méreteiről, de még a kötelező napirendről is. Így lett Dachau minden náci koncentrációs tábor prototípusa.

A tábor kezdettől fogva SS-tisztek, tábori alkalmazottak kiképzőhelyeként is működött, ahol olyan katonák is megfordultak, mint Rudolf Höss, Karl Otto Koch és Josef Kramer, Auschwitz, Buchenwald és Bergen-Belsen későbbi parancsnokai. Ugyancsak itt kapott egy éves kiképzést az Endlösung (végső megoldás) operatív lebonyolításáért felelős első ember, Adolf Eichmann.

A táborban kezdetben német politikai foglyokat, a nemzetiszocialista rendszer ellenségeit őrizték, később a megszállt országok politikai foglyai is ide kerültek. Fennállásának első néhány évében a háború és a többi tábor borzalmaihoz képest a viszonylagos normalitás jellemezte. Ennek a képnek a kialakítására nem csak a halálozások alacsony száma adhatott okot, hanem a jól felépített propaganda is.

A halálozási arány a táborban 1942-től nőtt meg drasztikusan, aminek hátterében az élelemhiány, a növekvő terror, valamint döntő részben az 1942 januárjában Wannsee-ben megtartott, a „végső megoldás” (Endlösung) kivitelezéséről szóló konferencia állt. Ugyan nem sokat, de valamennyit javított a táborlakók életén az a tény, hogy Himmlernek a háborús eszközök előállítását végző üzemekben jelentős számú kényszermunkásra volt szüksége, így az életkörülmények 1943-ban valamennyit javultak.

1944-ben a tábor túlzsúfoltsága drámai méreteket öltött. Több tábor evakuálásának és az ottani foglyok Dachauba történő szállításának következtében a tábor lakóinak száma már meghaladta a 60 ezret (eredetileg ötezer fogoly elhelyezésére tervezték). A higiéniai körülmények és az élelmiszerellátás katasztrofálissá vált. Novemberben tífuszjárvány tört ki, amelynek több ezren estek áldozatul. 1945 februárjában a krematóriumokat szénhiány miatt leállították, a holttesteket tömegsírokba helyezték.

A dachaui volt az utolsó előtti koncentrációs tábor, amit a szövetségesek 1945. április 29-én felszabadítottak, miután egy nappal korábban a Vöröskereszt megállapodást írt alá a tábor irányítását aznap átvevő SS-egységgel a tábor átadásáról. A megérkező amerikaiak 32 ezer foglyot, 8 ezer hullát és egy használatba nem vett gázkamrát is találtak.

Egyes források szerint a dachaui tábor területén 41 566 ember vesztette életét, amely a számos bizonytalanság miatt még mindig nem tekinthető teljesnek. A történészek a Dachauba került magyar állampolgárok számát mintegy 20 ezerre teszik. A lengyelek és németek után a harmadik legtöbb áldozat Magyarországról származott: legalább 5181 magyar zsidó és cigány halt meg itt. A halottak összesített száma (a felszabadulás után elhunyt betegekkel együtt) azonban valahol 6-7 ezer fő közé tehető. Április végén a tábort az amerikaiak karanténba tették, mivel még mindig tartott a tífuszjárvány, így a felszabadítás után további 2000 ember halt meg itt.

1945 júliusában a volt koncentrációs tábor területén rendezték be a német háborús bűnösök részére a dachaui internálótábort. November és december folyamán itt zajlott le a dachaui főper Martin Weiss parancsnok és 39 másik vádlottal szemben. A 40 vádlott közül 36-ot nyilvánítottak bűnösnek és ítéltek halálra. Az azt követő eljárások során mintegy 500 további vádlott állt az amerikai katonai bíróság előtt koncentrációs táborban végzett tevékenysége miatt. A dachaui perek 1948-ban zárultak le.

 

Forrás: https://mandiner.blog.hu/2011/12/12/kz_dachau

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.