Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2021.01.29

Farsang és karnevál

64.jpg

A régi idők Dél-Európájában a farsang az egyik legfontosabb eseménynek számított. Januárban kezdődött a farsangi időszak, amikor szinte minden megengedett volt. A hölgyek tojással dobálhatták a felvonuló tömeget, frissel a szép nőket, megzápulttal a csúnyákat, az álarcosok szabadon beronthattak magánházak udvarára is. Az egész egy hatalmas színjáték volt, melynek nézőközönsége szerves résztvevője volt az eseményeknek.

A húshagyó csütörtökön tartott főünnepséget a Szent Márk Téren, Velence híres főterén rendezték, a szabad ég alatt. A város egy részén átvonulva ide érkezett a felvonuló tömeg, élükön virágkoszorúval díszített ökrökkel. Ezeket az állatokat, a főtérre, a dózse elé érve, egyetlen kardcsapással lefejezték.

Hagyományosan a dózse és vendégei a palota erkélyéről üdvözölték a tömeget, majd megszólaltak a harsonák, és több száz léggömböt engedtek a magasba. Ezután egy fiatal kötéltáncos vakmerő produkciója következett, aki végighaladt a Szent Márk-templom harangtornya és a Dózse-palota között kifeszített kötélen, majd a magasból színes konfettit, szalagokat hullatott az ünneplő tömegre. Mára a kötéltáncos helyett egy gipszből készült galamb csúszik át lassan drótkötélen a Campanile és a Palazzo Ducale egyik oszlopa között. Közben az emberek azt kiáltozzák: „Viva Venezia! Ciao Venezia!” Húshagyó kedd éjjelén, az ünnepségsorozat befejezéseként az egybegyűltek levették díszes maszkjaikat és „Elmegy! Elmegy! Elmegy!” kiáltásokkal búcsúztak.

Velence a XVIII. században is a karneválok városaként volt ismert. Már akkor megjelentek itt a turisták, Európából egyre több nemes volt kíváncsi a karneválra, ahol kimulatták, kiszórakozták magukat az utcákon és szórakozóhelyeken. Titokban még Ferenc József, Ausztria császára is tiszteletét tette az 1869-ben rendezett fesztiválon, a Tron és Rezzonico családok vendége volt.

Aztán egy időre elfeledték az ünnepet, szerencsére a XX. század vége felé újjáeléledtek a hagyományok. 1979 óta újra megrendezik a velencei karnevált, és rengeteg ember látogatja az eseményt, amely mára már világhírűvé vált. 2020-ban és 2021-ben a koronavírus terjedése miatt nem volt velencei karnevál.

20190302_142206.jpg

KARNEVÁL HERCEGÉNEK TÜNDÖKLÉSE ÉS BUKÁSA

Karnevál utolsó napja és egyben csúcspontja a húshagyó kedd volt. Ekkor búcsúztak el a Karnevál Hercegétől, akinek az első napon mindent odaadtak és akitől most mindent el is vettek. Ezen a napon szimbolikusan megölték a karnevált, hogy elbúcsúztassák a telet, köszöntsék a tavaszt és hivatalosan is véget vessenek jövő farsangig a féktelen mulatozásnak.

A Karnevál Hercege mindent megkapott, evett, ivott, a végletekig kiszórakozta magát, de most vége lett. A tömeg elkísérte őt utolsó útjára, mint egy igazi temetésen, még meg is siratták őt, szemüket kendővel törölgetve imitálták a hatalmas szomorúságot.

A végén bíróság elé is állították a Karnevál Hercegét, és mindent ráfogtak, minden, a városban történt rosszért őt okolték. Ennek eredményeként a bíróság máglya általi halálra ítélte őt. Persze a máglyahalált nem vállalta senki, ezért helyette egy szalmabábut égettek el. A tömeg sopánkodott, sírt, majd seprűvel ütötte a földet és üvöltözött, mert a Karnevál Hercege, mint bűnbak, minden rosszat magával vitt a halálba, még az emberekben rejlő rosszat is.

Az esemény egyik legfontosabb eleme tehát a tűz volt. A tűz, ahogy szinte minden vallásban, mitológiában, a megtisztulást jelképezi. Ezzel az égetéssel mindenki megtisztult és megszabadult minden bűnétől, feloldozást nyert azok alól. A máglyán való elégetés az a pillanat volt, mikor a természet kilép a télből és újraéled.

 

A KARNEVÁL SZÓ EREDETE

A karnevál, mint szó, a középkori latin „carne levare”, azaz „a hús elhagyása” szóösszetételből alakult ki. Ez a nagy mulatozás, dőzsölés nem kötődött keresztény ünnephez, az egyház később tette azzá. Az ünnepen töménytelen hús, többek között csirke, sertés és marha került az asztalra, igazi lakomákat rendeztek a farsang alkalmával.

Egy másik elmélet szerint az elnevezés a „carrus navalis”-ra eredeztethető vissza. Rómában Lupercalia ünnepén egy hajót formáló, kerekeken közlekedő szerkezetet húztak végig az utcákon február 15-én, ami a termékenység és a bőség szimbóluma volt. Így üdvözölték a természet újjászületését. Ez utóbbi elméletet sokan vitatják, mivel az olasz „carrus” (kocsi) szó mind a mai napig két r-rel írandó, még a karnevált soha, sehol nem írták dupla r betűvel.

 

DIONÜSZIÁK ÉS SATURNÁLIÁK

Az ókori görögöknél Dionüszosz egyik ünnepe a farsang idejére esett, s a dátumon kívül másban is egyezett a mai karnevál ünnepével. Ez december-január havában volt esedékes, az utcai bálokat, mulatságokat pedig szintén álarcosokkal tartották. Kis Dionüszia ünnepnek nevezzük ezt, a nagy Dionüszosz ünnepét ugyanis tavasszal tartották. Akkor ünnepelték meg az újbort, a szőlő újbóli virágzását, később drámaversenyeket is tartottak.

Az ősrégi latin ünnepen, a Saturnalián a legendák szerint egy rég letűnt aranykorra, Szaturnusz uralkodásának idejére emlékeztek. A Saturnalia december 17-ére esett, de a mulatság egy hétig is eltartott. A császárok ezt komolyan szabályozták, Augustus császár csak 3 napot engedett, Tiberius és Caligula plusz egy-egy napot hozzátett. Tilos volt dolgozni és „kötelező” volt mulatni. A jókedv nem maradt el. A gazdagok rózsakoszorút viseltek, vendégül látták a szegényeket, a rabszolgákról leszedték a láncokat, a cselédek odaülhettek az asztalukhoz, a családok pedig, mint nálunk karácsonykor, ajándékkal kedveskedtek egymásnak.
Ezeken a napokon cirkuszi mulatságok, gladiátorjátékok és felvonulások váltották egymást.

20190303_081747.jpg

A POGÁNY ÜNNEP ÁTALAKULÁSA A KÖZÉPKORBAN

A középkorra is jellemző volt az álarcos, jelmezes felvonulás. Az egyház ezeket az ünnepeket keresztény jelentéssel töltötte meg. Bizonyos elemekben megtartották a Saturnáliák jellegét, ami megadta a jó hangulatot, jeleneteket rendeztek és ugyanúgy állati jelmezeket is használtak a mulatozáshoz.

Sok európai városban várva várt esemény volt az álarcos felvonulás. Megtartották a hajó formájú szekeret, amelyen mindenféle maszkos és jelmezes embert vittek. Több kocsi is volt, némelyiken óriási figurák utaztak.

A karneválokon az emberek kezdetben nem csak felvonultak és álarcot viseltek, hanem virágokat és cukorból vagy lisztből készült golyócskákat szórtak a többiekre (innen származik a konfetti), továbbá állatviadalokat és lóversenyeket is rendeztek.

A farsang, mint elnevezés ugyancsak a középkorban alakult ki, és vízkereszttől egészen hamvazószerdáig tartott. A szó a német „fasen” szóból származik, amely „pajkosságot űzni”-t jelent. Az utolsó három napban a szabados mulatozás, lakmározás, tivornya volt jellemző a nagyböjt előtt. Ekkoriban még nagyon vallásosak voltak az emberek, de az ünnep alkalmával elszabadulhattak a keresztény vallás kötelékeitől egy kis időre.

20190302_134641.jpg

TÖRVÉNYEKKEL SZABÁLYOZTÁK

A törvények szigora a karnevál idején változó volt. A velencei köztársaság nem tiltott semmit, szinte bármit megengedhettek maguknak a maszkos, álruhás alakok. Minden szalonból, kávézóból és egyéb szórakozóhelyről hangos lármázás, üvöltözés hallatszott ki. Ilyenkor kötelező volt maszkot viselni, amit papírból készítettek és már akkor cicomáztak, kifestettek.

Ám az álarc nem csak szórakozásra volt jó. Volt, aki visszaélt a helyzettel és fegyvert tartott magánál, nem lehetett felismerni a huligánokat és a zsebtolvajokat. Az álarc viselet szabályozására először 1268-ban hoztak törvényt. A legérdekesebb szabályozás 1467-ből származik, és megtiltotta a férfiaknak, hogy nőnek öltözve belépjenek egy apácazárda területére.

1502-ig kellett várni a fegyveres álarcos emberek rendszabályozására, attól kezdve nem lehetett maszkot és fegyvert egyszerre viselni. Továbbá fegyverrel /vagy annak látszó tárggyal/ nem lehetett templomot látogatni.

A törvényeket persze nem volt könnyű betartatni, hiába a szigor, az ünnepi hangulatban nem foglalkozott vele a szórakozni vágyó tömeg. Ezért kénytelenek voltak évről évre ugyanazokat a törvényeket meghozni.

 

COMMEDIA DELL’ARTE

Ki ne hallott volna a Reality sorozatokról, ahol a színészek csak a szituációt kapják meg, a szöveget nekik kell kitalálni és előadni? Ez a fajta színjátszás még a XVI-XVII. században fejlődött ki, Olaszországból indult és nagyon gyorsan elterjedt egész Európában.

A színészek csak „carnovaccio”-t kaptak, ami nem tartalmazott előre megírt szöveget, csupán a cselekményt és a benne foglalt fordulatokat, amiket el kell játszani. A párbeszédeket és a szövegeket a színészek találták ki. A folyamatos rögtönzésekből rengeteg komédia született. Az állandóságot a maszkok és a ruhák jelentették, és a bennük megjelenő jellegzetes karakterek, melyekhez a mintát a való életből vették, kissé eltúlozva, ahogy a komédiákra jellemző. A legjellemzőbb karakterek közé tartozott a gazdag, de zsugori öreg, a gőgös hetvenkedő, az esetlen hivatalnok és persze a szerelmes ifjú. Nem a látvány volt a fontos, hanem a gesztusokra építettek. Néhány jelenetbe némajátékot helyeztek, ebből alakult ki a mai pantomim. Többek között Molierre is hatott a commedia dell’arte varázsa.

Angliában a XVIII. században megszületett az önálló harlekinád némajáték, Harlequin és Columbine komikus jeleneteiből, amelyekben kifigurázták a komoly darabokat.

Ki ne ismerné Pierrot-t fehér arcáról, bő ruházatáról? Ő egyike a nagy múltú, legendás színpadi alakoknak, akik irodalmi és képzőművészeti síkon is megjelentek. Eredetileg Pedrolino néven ismerték Olaszországban, ahol szolgakaraktere volt, fehér arcát és ruházatát a francia színpadokon kapta.

dsc_0170-1170x780.jpg

TRADICIONÁLIS FIGURÁK, ÖLTÖZETEK

Maschera-öltözék: a velencei karnevál híres és tradicionális viselete egy fekete selyemköpönyeg, fekete csipkéből készült kámzsával. Ezt már egy 1790-es itáliai útleírás is megemlíti. Fehér maszkot viseltek hozzá, ami a szájat szabadon hagyta. Az egészet egy díszes kalap tartotta, melyen tollbokréta ékeskedett.

Arlecchino: a maszkok közül a legnépszerűbb, vidám karakter. A kezdetekkor foltos és rongyos ruhákban „pompázott”, de napjainkban színes, fodros formákká alakították. A maszk fekete, homlokán a vörös folt egy késelésre utal. Leginkább butaságát és mohóságát emelik ki. A komédiában ügyetlen figura, aki problémákat okoz gazdájának.

Brighella: Gyakori komédiás figura, a karakter kapzsi és fukar. Egyszerű, fehér ruhában jelenik meg. Cselszövő, pénzéhes és spirituális hatalomra vágyik. Sokszor szolgaként ábrázolják.

Burattino: kevesebbet szerepel, mint elődei, gyors, okos figura, de egyszerű emberke. Általában szolga vagy közember.

Capitano: Nagy mesélő, szeret hősködni, de valójában gyáva alak. Jellegzetes tollas kalap, csizma, kard és köpeny.

Colombina: Komikus szolga. Rongyos ruhája van, szem körüli cifra festék jellemzi, és mindig van nála egy dob. Szerelmi konfliktusok és cselszövések jellemzik.

Dottore: Egy gazdag ember, lehet földbirtokos vagy orvos, mindenkinél mindent jobban tud. Művelt, okos figura. Szeret kérkedni a tudásával, lenézni másokat. Hosszú orra van és fekete ruhája.

 

Forrás: http://www.velenceikarneval.net/velencei_karneval_tortenete.html
A mellékelt fényképek 2019 februárjában készültek.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.