Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2022.03.08

Kié a Krím-félsziget?

ukraine.jpg

A 27 000 km2-es terület partjait nyugaton és délen a Fekete-tenger, keleten az Azovi-tenger mossa, Oroszországtól egy tengerszoros választja el. Lakosságának 4/5-e beszél oroszul, 77%-a mondja anyanyelvének az oroszt, míg az ukránt csak ennek 1/7-e, ami 10%. A 2010-es elnökválasztáskor a krími szavazók többsége (78%-uk) az oroszbarát Viktor Janukovicsra adta le a voksát, Julija Timosenko támogatóinak aránya mindössze 17% volt.

A félsziget stratégiai fontosságú Oroszország számára, Szevasztopolban állomásozik ugyanis az orosz haditengerészet egy flottája, és ez Oroszországnak szabad kijárást jelent a Fekete-tengeren keresztül a Földközi-tengerre.

Területén 1954-től 2014-ig az Ukrajnához tartozó Krími Autonóm Köztársaság és az ettől különálló Szevasztopol város régiója volt található. Az Ukrán SZSZK 1954-ben kapta meg a Krím-félszigetet. A Krím egy igen egyedi területrésze volt a Szovjetuniónak, amely történelmileg teljesen eltérő utat járt be, és merőben más kulturális hatások érték, mint az orosz vagy ukrán területeket.

A szlávok még meg sem jelentek Európa határainál, mikor a Krím-félszigetet már benépesítették az antik népek, és virágzó kultúrát honosítottak meg a félszigeten. Kezdetben a szkíták lakták, majd a görögök gyarmatosították, akik városokat alapítottak ott, többek között Szevasztopol elődjét, Kherszonészoszt. A félsziget később a görög Boszporuszi Királyság központja lett, amit Róma hódított meg. Róma hanyatlását követően a keleti gótok, a bizánciak, a kazárok, majd a kijevi szlávok foglalták el. A XIII. században a Krím legnagyobb részét a mongolok igázták le, míg a déli (a volt bizánci területeket) Genova és Velence vette birtokába. A félsziget ekkortájt kapta mai nevét, a mongol főváros (Staryi Krym) után.

A XV. században a Krími Tatár Kánság függetlenedett a mongol birodalomtól, amit nemsokára a törökök hűbéresükké tettek. A XVIII. század második felében, a törökök hatalmának gyengülésével párhuzamosan nőtt az oroszok befolyása, míg végül 1783-ban az Orosz Birodalom bekebelezte a félszigetet.

A XX. században a sztálini Szovjetunió a Krím-félszigeten is etnikai tisztogatást hajtott végre. 1944-ben Szerbiába és Közép-Ázsiába deportálták az összes tatár, görög, örmény és bolgár lakost, mert azzal vádolták őket, hogy összejátszanak a náci Németországgal. Leszármazottaik csak a Szovjetunió végnapjaiban térhettek vissza a Krím-félszigetre. A kitelepítettek helyét orosz lakosokkal pótolták, így mára az ott élők 58,5% orosznak, 27,4% ukránnak, 12,1% pedig tatárnak vallja magát (a 2001-es népszámlálás adatai szerint).

1954-ben a moszkvai vezetés egy váratlan döntése a Krím-félszigetet az Ukrán SZSZK-hoz csatolta. Az aktust a két terület gazdasági és kulturális összefonódásával, valamint a földrajzi közelségből fakadó észszerűséggel indokolták. Azonban ezek a magyarázatok akkor sem, és később sem elégítették ki a gyanakvóbbakat. Sokan „Hruscsov különös ajándékát” látják ebben, mivel a néhai főtitkár érzelmileg kötődött az ukránokhoz (dédunokája, Nyina Hruscsova is alátámasztja ezt), ugyanis egy Ukrajna határán fekvő faluban született, és 14 évesen az ukrajnai Doneck városába költözött családjával, majd évtizedekig az Ukrán SZSZK-ban élt. Nyina és mások is úgy tartják, hogy Ukrajna volt Hruscsov kedvenc tagköztársasága, ha lehetséges ilyesmi, amit a Krím-félszigettel ajándékozott meg. Esetleg egy évfordulós ajándék is lehetett, mivel 1954-ben volt a 300. évfordulója a perejaszlavi szerződés aláírásának, amikor a kozákok (ukránok) csatlakoztak Oroszországhoz. Ugyanakkor egyesek úgy vélik, hogy az ukrán lakosság addigi szenvedéseit szándékolták ezzel a gesztussal kárpótolni, míg egy bulvárosabb felvetés szerint Hruscsov egyszerűen csak részeg volt, mikor úgy határozott, Ukrajnához csatolja a Krímet…

Mai szemmel nézve joggal tarthatnánk meggondolatlannak a szovjet vezetés döntését a Krímmel kapcsolatban, és azt is furcsállhatnánk, hogy területeket és népeket csatoltak ide-oda, nem törődve az ebből fakadó következményekkel. Ám ha belegondolunk, a Szovjetunió 1954-re sok mindenen volt már túl: a régi rendszert elsöprő forradalmon, véres polgárháborún, Sztálin dühöngő terrorján és a II. világháborún, amiből győztes szuperhatalomként került ki. Sztálin meghalt, de a kommunista rendszer stabilabb volt, mint valaha, sőt „vazallusállamok” gyűrűjével erősítették meg a Szovjetunió határait. 1954-ben – blokkon belül vagy kívül – senki fejében még csak meg sem fordult a gondolat, hogy a Szovjetunió valaha is megszűnhet. Épppen ezért veszélyérzet nélkül szabhattak újabb és újabb belső határokat a tagköztársaságok között. Mit sem számított, hiszen a Szovjetuniót összetartó szövetség tartósnak és betonszilárdnak bizonyult...

Évtizedekkel később azonban minden megváltozott. 1991-ben a Szovjetunió szinte pillanatok alatt darabjaira hullott, és a függetlenedő tagköztársaságok azokkal a határokkal kerültek ki a nemzetközi térbe, amelyeket több évtizeddel azelőtt húztak meg az etnikai határokat teljesen figyelmen kívül hagyó döntéshozók.

2014-ben a Krími Autonóm Köztársaság orosz vezetői kinyilvánították az ún. Krími Köztársaság függetlenségi szándékát Ukrajnától, amit egy vitatott népszavazás március 16-án nagy többséggel megerősített. Orosz közlések szerint a népszavazáson résztvevők 95,7 százaléka tette le voksát az Ukrajnától való elszakadás mellett, míg a maradásra csupán 3,2 százalék szavazott. 

33518742_cd35e77c24fdd074427972a4964acf64_wm.jpg

Krím feliratos sapkában, orosz zászlóval ünnepli egy nő a félsziget annektálását Szevasztopolban, fotó: Stringer / AFP 

Március 16-án, a népszavazási eredmények közzététele után, Vlagyimir Putyin elnöki rendelet értelmében, „figyelembe véve Krím népeinek akaratnyilvánítását” Oroszország szuverén és független államként ismerte el a Krími Köztársaságot, amelyen belül Szevasztopol város különleges jogállással rendelkezik. Március 17-én az elnök a moszkvai Kreml György-termében soron kívüli beszédet intézett a parlament mindkét házához a félszigetnek és Szevasztopol városának az Oroszországi Föderációhoz csatlakozása iránti kérelmével kapcsolatban. Március 18-án az orosz elnök jóváhagyta Krím csatlakozását célzó szerződéstervezetet. Válaszul április 26-án Ukrajna elzárta Krím vízellátását biztosító 402,6 kilométer hosszú Észak-krími-csatornát. A helyi gazdák eleinte alternatív megoldásokkal igyekeznek reagálni a problémára: kutakat fúrtak és csővezetékeket fektettek le a félsziget vízben gazdagabb területeitől a szegényebbek irányába. Mostanra már valamelyest rendeződött a probléma, Oroszország az Azovi-tenger fenekén fúrt kutakból látja el a Krím-félszigetet ivóvízzel.

Ám az ukrán-orosz ellentét nem ért véget a Krím-félsziget megszállásával és minden látszat ellenére is törvénytelen elcsatolásával. Orosz támogatással Kelet-Ukrajnában két szeparatista konfliktus alakult ki, a Donecki és a Luhanszki területen. Ez térben és intenzitásban is ún. „korlátozott háború” volt. A Lawrence Freedman nevéhez fűződő kifejezés azt jelenti, hogy bár az orosz-ukrán határ egyes szakaszai mentén fegyveres konfliktus volt, ennek intenzitása mindvégig alacsony maradt, és földrajzilag is korlátozott térben játszódott le: a kelet-ukrajnai frontvonal 2015 nyári megmerevedése óta („Keleten a helyzet változatlan.”) nem volt érdemi területi változás, állóháború alakult ki.

korlatozott-haboru.jpg

A „korlátozott háború” következményei a kelet-ukrajnai Donyeck megyében 2015 áprilisában (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

Mindeközben viszont a határ más szakaszain zavartalanul folytak az energiaszállítások, a kereskedelem, a munkavállalási célú migráció, és nem szakadtak meg a diplomáciai kapcsolatok sem. Változás akkor történt, amikor Oroszország 2022. február 21-én, illetve 22-én hivatalosan is elismerte a Luhanszki, majd a Donyecki Népköztársaságokat. A folytatást mindannyian ismerjük…

 

Források:
Erdei Roland: Az orosz-ukrán konfliktus történelmi háttere https://vlaston.webnode.hu/
Rácz András: A világ már nem ugyanolyan – az orosz-ukrán háború első tanulságai https://www.valaszonline.hu/

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.