TÖRILECKE

75 éve kezdődött Nürnbergben a náci Németország háborús bűnökkel vádolt 24 vezetőjének pere. A történelem során első alkalommal minősítették az agressziót a „legsúlyosabb háborús bűncselekménynek”, és első ízben vontak felelősségre háború kirobbantásában és háború által okozott szenvedésekben vétkes állami, katonai és pártvezetőket.

A vádirat négy vádpontból állt: 1. béke elleni bűncselekmények (támadó háború előkészítése, megindítása és folytatása nemzetközi egyezmények és megállapodások megsértésével); 2. emberiesség elleni bűncselekmények (kivégzések, deportálások, népirtás); 3. háborús bűncselekmények; 4. „közös terv vagy összeesküvés” az előzőekben felsorolt bűncselekmények elkövetésére.

A bíróság állandó székhelye Berlinben volt, de a tárgyalások helyszínéül Nürnberget választották – a döntésnek szimbolikus jelentősége volt, mert Hitler idején itt rendezték a náci pártnapokat, s itt születtek meg a zsidóság jogfosztását szentesítő törvények is.

Az 1946. október 1-jéig tartó, angol, francia, német és orosz nyelven zajló eljárás során 218 tárgyalási napon 407 ülést tartottak, 236 tanút hallgattak ki, a törvényszék kb. negyedmillió írásbeli vallomást tanulmányozott át. A tárgyalásokon 15 ezer oldalnyi jegyzőkönyv, nagy mennyiségű hang- és képfelvétel készült, a dokumentumokat 22 vaskos kötetben tették közzé.

Háborús bűncselekmények elkövetésével 24 nemzetiszocialista vezetőt vádoltak meg. A felelősségre vonást elkerülte a Harmadik Birodalom vezére, Adolf Hitler, Joseph Goebbels propagandaminiszter és Heinrich Himmler, az SS vezetője, akik a háború végén öngyilkosságba menekültek. A vádlottak padján csak 21-en ültek, mert Martin Bormann (akiről úgy hitték, hogy szökésben van), valamint Robert Ley öngyilkos lett, Gustav Krupp ellen pedig egészségi állapota miatt szüntették be az eljárást.

Az ítéletet 1946. október 1-jén hirdették ki: 12 vádlottat (Hermann Göring, Joachim von Ribbentrop, Wilhelm Keitel, Alfred Jodl, Wilhelm Frick, Ernst Kaltenbrunner, Alfred Rosenberg, Hans Frank, Fritz Sauckel, Arthur Seyss-Inquart, Julius Streicher, Martin Bormann) kötél általi halálra ítéltek, három (Rudolf Hess, Walther Funk és Erich Raeder) életfogytiglani, négy (Albert Speer, Baldur von Schirach, Konstantin von Neurath és Karl Dönitz) 10-20 év börtönbüntetést kapott.

A kivégzéseket október 16-án a nürnbergi fegyházban hajtották végre tíz vádlotton (Bormann nem volt jelen a per során, Göring pedig a kivégzés előtt cellájában öngyilkos lett). 1946 és 1949 között Németországban további 12 hasonló pert folytattak le a náci diktatúra mintegy 170 magas rangú képviselője, köztük embereken kísérleteket folytató orvosok, katonai parancsnokok, gyárosok és bankárok, a nemzetiszocialista gyakorlatot támogató bírák, jogászok, kormányzati tisztviselők ellen. A nürnbergi per kapcsán mondta az amerikai fővádló, Robert Jackson: a perbe fogottak vétke nem az volt, hogy a háborút elvesztették, hanem az, hogy elkezdték.

A nürnbergi ítéleteket az ENSZ Közgyűlése 1946. december 11-én jóváhagyta, és a nemzetközi jog szintjére emelte a bíróság gyakorlatát.

Forrás:

https://mult-kor.hu/a-nurnbergi-vadlottak-vetke-nem-az-volt-hogy-a-haborut-elvesztettek-hanem-az-hogy-elkezdtek-20191120

A kép forrása:

https://en.wikipedia.org/wiki/Nuremberg_trials#/media/File:Defendants_in_the_dock_at_nuremberg_trials.jpg