Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2022.02.27

A Kijevi Rusz örökösei - 1. rész

vareg-harcosok-es-az-oslakos-szlavok.jpgVikingek és szlávok (forrás: https://euromaidanpress.com/)

 

A Szovjetunió alapjai már az 1980-as évek végén repedezni kezdtek, 1991-ben pedig az egykori szuperhatalom hivatalosan is széthullott. Ukrajna 1991. augusztus 24-én nyilvánította ki függetlenségét, és abban a pillanatban, a gazdasági és politikai átalakuláson túl szembe kellett néznie az államépítés sürgető feladatával.

Az újonnan létrejött államok első lépése rendszerint az, hogy meghatározzák a függetlenségük igazolásául szolgáló nemzeti identitásukat, éppen ezért rendkívül érzékenyek bármely olyan nézőpontra, ami csorbíthatja nemzeti szuverenitásukat. Ukrajna identitásának meghatározása azért jelentett komoly kihívást, mert az ország nem rendelkezett állami tradíciókkal (leszámítva a rövid ideig, 1917-1921 között fennálló ukrán államot). Másrészt Ukrajna olyan területekből tevődött össze, amelyeknek eltérő történelmi, politikai és kulturális kötődéseik voltak, kevert etnikumú népessége is más-más történelmi tapasztalatokkal rendelkezett, és hiányzott az egész országra érvényes történelmi múlt, ami identitást teremtve, közös állami keretet biztosítva foghatta volna össze Ukrajnát.

Identitásválságához még az is hozzájárult, hogy a ’90-es évekre megtörtént ugyan az Oroszországtól való politikai és részleges gazdasági szétválás, de kulturális téren ez nem következett be. A két állam eltérően értelmezi vélt vagy valós közös történelmét, annyiban viszont megegyezik a nézőpontjuk, hogy mindketten a Kijevi Ruszt (más néven Kijevi nagyfejedelemség) tekintik kultúrájuk és államiságuk kiindulópontjának. A Kijevi Ruszra való hivatkozás azonban ellentétes célokat szolgál Ukrajna, valamint Oroszország esetében: amíg Kijev a fiatal ukrán állam szuverenitását kívánja vele történelmileg igazolni, amely megalapozza az Oroszországtól való különállását, addig Moszkva a közös ős, a „testvérállamiság” hangsúlyozásával az összetartozást sugallja, odáig merészkedve, hogy Ukrajnának Oroszországhoz kellene tartoznia.

Vitathatatlan tény, hogy a Kijevi Rusz fennállása (882-1240) és az európai történelemben betöltött szerepe nagy hatást gyakorolt mind az orosz, mind az ukrán nemzettudatra. Amikor 988-ban I. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem felvette a keleti keresztény (ortodox) vallást, a Kijevi Rusz bebocsátást nyert a középkori Európa keresztény közösségébe, és a keleti szlávok előtt kereskedelmi és kulturális kapcsolatok lehetőségei nyíltak meg, főleg Délkelet-Európával. 988 tehát egy olyan mérföldkő az oroszok és ukránok számára, amikor Európa részei lettek, ez volt nemzetté válásuk első lépcsőfoka.

cwawawiw8aacbdl.jpgVlagyimir nagyfejedelem szobrának avatása Moszkvában (forrás: https://twitter.com/)

Ukrajna ragaszkodik ahhoz, hogy a Kijevi Ruszhoz kizárólag az ukránok, és nem az oroszok ősei tartoztak, ezért 988 eseménye az ukránság öröksége. Oroszország megengedőbb álláspontot képvisel, s az orosz és ukrán nép közös őstől való származásából fakadó egységet hangsúlyozza: 2015-ben, amikor Moszkvában szobrot állítottak Vlagyimir nagyfejedelemnek, egyértelművé tették, hogy a Kijevi Rusz a modern Oroszország elődje is. Az ukránok tiltakoztak is a moszkvai szobor ellen, mivel Vlagyimir történelmileg Kijevhez kötődik, és nem Moszkvához. Annyi azonban biztos, hogy nem véletlenül került sor a nagyfejedelem szobrának felállítására pont akkor, amikor annyira megromlott a viszony Oroszország és Ukrajna között…

Ráadásul a szobrot november 4-én, a nemzeti egység napján avatták fel, ami egy viszonylag újkeletű ünnep, a november 7-i szovjet ünnepet hivatott helyettesíteni. (November 4-e megünneplése a hivatalos indoklás szerint annak az évfordulója, hogy Moszkva 1612-ben felszabadult „a lengyel betolakodók” megszállásától, és véget értek a Borisz Godunov halálától (1605) tartó, ún. „zavaros idők”. Valójában nem november 4-e Moszkva 1612. évi felszabadulásának a napja. A Minyin és Pozsarszkij által vezetett orosz népfelkelők november 4-én felszabadították ugyan a Kreml falain kívül fekvő polgárvárost, a Kitajgorodot, de magából a Kremlből csak november 7-én október 25-én verték ki a „lengyel betolakodókat”, és másnap, november 8-án ünnepelték meg a győzelmet. Gondolom, azért ragaszkodtak november 4-éhez, hogy ne essen egybe az októberi (vagyis novemberi) szocialista forradalom kitörésének időpontjával.

a-kijevi-rusz-a-xi_-szazadban.jpg

Visszatérve Vlagyimir nagyfejedelem személyére, az orosz történelemfelfogás szerint a Kijevi Rusz a három testvérnemzetet – a beloruszt, az oroszt és az ukránt – egyesítő birodalom volt. Ám az orosz történetírók némi különbséget is tesznek a testvérek között, mivel a belorusz és az ukrán nemzettel összehasonlítva az orosz a „nagytestvér”, melynek kötelessége a kisebbek védelmezése, oltalmazása… Ez eléggé vészjóslóan hangzik, és az ukránok élesen elutasítják eme értelmezést, s tagadják Oroszország nagytestvéri szerepét. Ezért szintén sajátos történelemfelfogással álltak elő, amely szerint a Kijevi Ruszt az ukránok IX. századi elődei hozták létre, és az oroszok őseinek nem is volt szerepük megalapításában és igazgatásában. Szerintük az oroszok elődállamának a Moszkvai Nagyfejedelemség tekinthető, amelyet sokkal később, a XIII. században alapítottak, akkor is mongol vazallusállamként, és teljes függetlenségre csak a XV. század végén tett szert, így értelmetlen a feltételezés, hogy az orosz nemzet lenne az idősebb testvér, mikor időben az ukránok jóval az oroszok előtt alapították meg saját államukat.

Ha megvizsgáljuk a Rusz alapításának történetét, kiderül, hogy talán egyik félnek sincs igaza. A IX. században a keleti szláv törzseket vikingek (varégok) hódították meg, és építettek ki tartós uralmat a térségben. 882-ben a varég Oleg herceg létrehozta a Kijevi Ruszt, Koenugard – a későbbi Kijev – központtal. A Kijevi Rusz hatalmas kelet-európai birodalma a keleti szlávoktól a baltikumi finnugor törzsek által lakott területeket is magában foglalta, míg vezető rétege a vikingek maradtak. Az északi hódítókat a szlávok varégoknak (varęgŭ), míg a finn törzsek ruotsi-nak nevezték, előbbi jelentése „felesküdött harcos”, utóbbié „evezős emberek”. A varégok birodalmát a ruotsi-k, vagyis Rusz Földjének nevezték el, amely szlávosítva rusĭskaja zemlja lett, ennek jelentése pedig nem más, mint a vikingek földje. (A Rusz a „Kijevi” jelzővel a XIX. században egészült ki, ezzel utalva a birodalom központjára.)

Míg Oroszország és Ukrajna azon vitázik, hogy a Kijevi Rusz vajon orosz vagy ukrán, vagy mindkettő volt-e, addig figyelmen kívül hagyják a tényt, hogy a Rusz alapítói és vezető rétege tagadhatatlanul a vikingek voltak (Rurik-dinasztia), tehát a Rusz éppen annyira lehetett skandináv állam is, mint keleti szláv, orosz vagy ukrán. A dinasztia tagjai, a kíséretük és a kereskedő rétegek évtizedekig megőrizték skandináv identitásukat és nyelvüket, azonban a skandináviai viking törzsterületektől való elszakadásuk, a nagy távolságok és a tény, hogy a népesség döntő többsége szláv volt, elkerülhetetlenné tette a felső vezetés elszlávosodását.

Ukrajna a viking múlton túltéve magát, azzal vádolja Oroszországot, hogy kisajátította a Kijevi Rusz történelmét. A vita nem új keletű, és az ukránok által felhánytorgatott történelemrablás eredete 300 évvel ezelőttre nyúlik vissza. E vélekedés szerint Oroszország „ellopta” az ukránoktól a Kijevi Ruszt, mely magasztos múltját saját történelemértelmezésének szolgálatába állította. A felvetés alapja az orosz állam- és nemzetépítési folyamathoz köthető, amely I. (Nagy) Péter orosz cár uralkodása idején zajlott (1682-1725). Az orosz állami eszme megalapozásához elengedhetetlen volt a dicsőséges múlt megteremtése, melynek érdekében a Kijevi Rusz történetéhez nyúltak vissza. A korabeli Európában Nagy Péter cárságát egyszerűen csak Moszkvának, az oroszokat pedig moszkovitáknak nevezték. Moszkva, eredeti finnugor nyelven Moksha azt jelenti, hogy mocsaras vidék, sötét víz, Péter cár számára azonban cseppet sem volt elfogadható, hogy Európa királyi udvaraiban a modernizálódás útjára lépett birodalmára, mint valami visszataszító lápra hivatkozzanak. Moszkva helyett tehát találni kellett egy szalonképesebb országnevet, így került előtérbe a Kijevi Rusz. 1721-ben I. Péter kinyilvánította az Orosz Birodalom, avagy Oroszország (Rosszija) létrejöttét, mellesleg a fővárost is áthelyezte Moszkvából Szentpétervárra. Noha Rosszija nevét a Rusz (vagy Rosz) szóból kölcsönözték, és a moszkovitát is a russzkije (orosz) váltotta fel, azt azért meg kell jegyeznünk, hogy a Rusz szó nem oroszt és nem is ukránt jelent, a név – mint fentebb láthattuk – a vikingekre utal, őket nevezték ruszoknak. Éppen ezért helyénvalóbb lenne azt állítani, hogy az Oroszország elnevezést a vikingektől „kölcsönözték”, de az ukránoktól biztosan nem.

peter_de_grote.jpgI. Péter orosz cár, Jean-Marc Nattier festménye 1717-ből (forrás: https://hu.wikipedia.org/)

Ezzel még korántsem értek véget a Kijevi Ruszhoz kapcsolódó viták. Néhány ukrán történész ma is úgy véli, hogy a Kijevi Rusz és az oroszok ősei között nem lehetett kapcsolat. Szerintük a vikingek által meghódított területeken élő keleti szláv törzsek kizárólag az ukránok ősei voltak, akik közé később a hódítók is integrálódtak. Az értelmezés szerint az oroszok ősei a Rusztól északabbra éltek, és a finnugor törzsek (merják és muromák) között bukkantak fel. Ám e a felfogás sem állja meg a helyét, a képviselői ugyanis következetesen tagadják, hogy a mai Moszkva környéki területek – ahol az orosz és finnugor népcsoportok éltek – kapcsolatban álltak volna a Kijevi Russzal. Ez azért téves megállapítás, mivel a Rusz északkeleti határai jóval a mai Moszkván túlra is kiterjedtek, tehát a birodalom keretei között finnugor és orosz törzsek is élhettek. Feltételezések szerint még a déli régió törzsei között is megjelenhettek az oroszok ősei, amit az ukránok ugyan tagadnak, de kézzelfogható bizonyítékokat nem tudnak felmutatni ennek megcáfolására.

Ma már széles körben elfogadottnak tűnik az a nézet, hogy a keleti szlávok egyaránt a beloruszok, az oroszok és az ukránok ősei, és mivel a IX. században ez a három etnikum és nyelv még nem különült el egyértelműen egymástól, ezért a keleti szlávsággal mindhárom nép őseinek egy része a vikingek, vagyis a Rusz fennhatósága alá kerülhetett. Noha a Rusz méltán tekinthető az oroszok és ukránok őshazájának, ez a tény nem gátolja meg Ukrajnát abban, hogy egyoldalú történelemszemléletével megalapozza állama létjogosultságát, Oroszország viszont túlságosan is a szó szerinti értelmezést teszi magáévá, ezzel (is) indokolva az ukrán „testvérnemzet” feletti politikai és gazdasági befolyás jogosultságát. Az már bizonyos, hogy amíg az orosz-ukrán konfliktus fennáll, addig a vita végére sem kerülhet pont…

 

Források:
Bryttan, Adrian [2014]: Ukraine and Russia „share a long and common history”, Euromaidan Press, https://euromaidanpress.com/2014/03/07/ukraine-and-russia-share-a-long-and-common-history-faq/
Daskevics, Jaroszlav [2014]: How Moscow hijacked the history of Kyivan Rus', Euromaidan Press, https://euromaidanpress.com/2014/05/14/how-moscow-hijacked-the-history-of-kyivan-rus/
https://mult-kor.hu/valoban-moszkvaban-van-a-helye-vlagyimir-nagyfejedelem-emlekmuvenek-20151104

https://mult-kor.hu/cikk.php?id=8899
https://vlaston.webnode.hu/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kijevi_Rusz