Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2021.01.27

Három napig állt a kapuban mezítláb a januári fagyban, mire beengedték

stori157.jpg

A híres reformjairól ismert Gergely pápa 1073-ban került Szent Péter trónusára, és megválasztására a német-római császár is áldását adta. Nem sokkal később azonban kenyértörésre került sor az egyházi és a világi hatalom között. Az új pápa legfontosabb feladatának tekintette az egyház megreformálását, bevezette többek közt a cölibátust és a hivatalok adásvételének tiltását. Azt is szerette volna elérni, hogy hatalma megerősödjön a keresztény világban. Ez utóbbi célja szembement Henrik császár akaratával, aki saját maga szeretett volna püspököket választani birodalma területén (ezt nevezzük invesztitúraharcnak).

Gergely, hogy letörje Henrik ambíciót, 1075-ben kiadott egy bullát, melyben a császárt a pápa mögé helyezi a keresztény hierarchiában. A vérig sértett Henrik 1076-ban lemondásra szólította fel Gergelyt, de a pápa nem maradt adós a válasszal: a böjti zsinaton kiátkozta Henriket, aki szerinte „elfordult az egyháztól és szét akarta zúzni”, ezért megtiltotta, hogy uralkodhasson a német és itáliai földeken, és azt is, hogy bárki uralkodóként szolgálja őt. Henrik megingott pozíciójára nemsokára jelentkező is akadt Sváb Rudolf herceg személyében, ezért az összeomlástól tartva a császár drasztikus lépésre szánta el magát: úgy döntött, bocsánatért esedezik a pápánál.

1077 januárjában Henrik kíséretével átkelt az Alpokon – ami igen fáradságos zarándoklatnak számított –, hogy felkeresse Gergely pápát, aki Itáliában, a Modena melletti Canossa várában tartózkodott. Január 25-én a császár – hogy minél látványosabbra sikerüljön a produkciója – díszkíséretét hátrahagyva, mezítláb, rongyos darócruhában érkezett a vár kapuja elé, hogy bocsánatért esdekeljen. A pápa azonban így sem volt hajlandó kinyitni a kaput, ezért Henrik három napig állt ott böjtölve, imádkozva, éjszakánként pedig a földön aludt a vár előtt. Látva a császár kitartását, Gergely január 28-án végül beengedte. Henrik térdre borulva könyörgött a kiátkozás visszavonásáért, és ezt a pápa végül teljesítette.

mus-fapc1114_850.jpg

A vezeklés

A béke azonban nem bizonyult hosszú életűnek. Henrik és a pápa között nem sokkal később újra háborúskodásra került sor, minek folytán Gergely másodszorra is kiátkozta a német-római uralkodót. Henrik ekkor már nem bizonyult ennyire alázatosnak: seregével elfoglalta Rómát, és ellenpápát állított III. Kelemen személyében, akivel ismét császárrá koronáztatta magát. Gergely pápa száműzetésben halt meg, az invesztitúraharcot első körben tehát a császár nyerte. A Canossa-járást többféleképp értelmezte az utókor, egyesek ügyes politikai manővert látnak benne, mellyel a császár időt nyert magának, hogy felkészülhessen a háborúra. Azt is felvetették, hogy az egész a külvilágnak szóló színjáték volt, melynek részleteiről előzetesen megegyeztek a felek.

Bármi legyen is az igazság, a Canossa-járás úgy került be a köznyelvbe, mint a vesztes pozícióba jutott fél bűnbánata és megalázkodása a megbocsátásért. A kifejezés az irodalomban is felbukkan. 1781-ben történt a fordított Canossa-járás, amikor VI. Pius pápa Bécsbe zarándokolva – sikertelenül – próbálta rávenni II. József Habsburg uralkodót türelmi rendeletének visszavonására.

canossa-varanak-romjai.jpg

Canossa várának romjai

 

Forrás: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1077_januar_28_veget_er_henrik_csaszar_canossa_jarasa/
A képek forrása: http://wikipedia.org

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.