Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2021.01.09

Papgyilkosságtól a halálos ítéletig - François Villon élete

villon-2.jpg

Villon elképzelt portréja

 

1463. január 5-én François Villon költő halálos ítéletét 10 év száműzetésre változtatták. miután elhagyta párizst, örökre nyoma veszett. Kalandos életéről ami keveset tudunk, azt főleg bírói ítéletekből és saját verseiből ismerjük, ezekre rakódtak aztán a közszájon forgó legendák.

Annyi bizonyos, hogy szegénységben élt, többször került összeütközésbe a törvénnyel, s 34 évesen hirtelen eltűnt, további sorsáról semmit sem tudunk. Alig több mint 3300 verssort hagyott maga után, mégis a francia irodalom egyik legkiválóbb költőjének tartják. Még eredeti nevét sem tudjuk pontosan: vélhetőleg Frangois de Montcorbier-nek hívták, a Villon nevet gyámapja, a neveltetéséről gondoskodó apát után vette fel.

A párizsi egyetem diákja volt, de saját bevallása szerint nem vette túl komolyan a tanulást. Rengeteg csínytevésben és verekedésben vett részt s számtalanszor szembekerült a hatóságokkal, mégis sikerült diplomát szereznie 1452-ben. 1455-ben egy kocsmai verekedés során megölt egy papot, emiatt menekülnie kellett Párizsból. Barátai és nevelőapja közbenjárására felmentették a vádak alól, de nem sokkal később betörést hajtott végre a párizsi Navarre Kollégiumban, valószínűleg a Kagylósok (Coquille) bandájával. Újra menekülnie kellett, ekkor született a Hagyaték című verse.

A következő évei vándorlással teltek, ekkor írta Kis Testamentumát. Megfordult Charles d'Orléans, a költő herceg udvarában is, három verse a herceg kéziratos albumába is bekerült. Ezek között található a Villon éneke a Blois-ban hirdetett költői versenyre című költeménye, amely egy hat versből álló verssorozat harmadik darabja, a legendássá vált verssorral: „Szomjan halok a forrás vize mellett”.

villon.jpg

Az udvarból egy költőtárssal keletkezett konfliktusa miatt kellett menekülnie, s valamiért ismét börtönbe került. Innen a XI. Lajos trónra lépése után meghirdetett amnesztia szabadította ki, s ő visszatért Párizsba. Ekkor született főműve, A Nagy Testamentum. A 173 nyolcsoros strófából álló költeményfüzérben életéről is számot adott. Párizsban újabb verekedésekbe keveredett, szerencséje cserbenhagyta, és mint visszaeső bűnöst a kínvallatás után halálra ítélték, akasztására várva írta híres négysorosát. Végül mégis kegyelmet kapott, de 10 évre kitiltották a városból. 1463. január 8-án elhagyta Párizst és nyoma veszett, további sorsáról semmit nem tudunk.

Villon a középkor utolsó nagy költője, balladáiban, kisebb verseiben és Testamentumaiban a feudalizmus alkonyát örökítette meg. Két Testamentuma tipikus középkori mű, felvonultatja barátait és haragosait, vall a korról, életről és halálról. Jelentősek balladái is, tőle származik a „Hol van már a tavalyi hó” szállóige. Magyarra sokan és sokszor fordították, a legismertebbek és legnépszerűbbek Faludy György fordításai, pontosabban átköltései, mert a magyar poéta szabadon kezelte, sok helyen újraírta elődjét.

 

Forrás: https://vates.hu/blogs/publikaciok/francois-villon-kulonleges-elete

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.