TÖRILECKE

1814. november 27-én született Berecken Gábor Áron ágyúöntő és tüzértiszt. Édesapja a gyalog határőrkatonák rendjéhez tartozott, ami nagyban meghatározta az ő életét is, mivel a határőr gyalogezredek férfitagjainak 18 és 50 év között katonai szolgálatot kellett teljesíteniük. A családok mindennapi életüket csak a katonai törvények szerint élhették, és ugyanez vonatkozott gyermekeik iskoláztatására és nevelésére.

Tanulmányait kitűnő eredményei ellenére kénytelen volt megszakítani, mikor a határőrezred parancsnoksága behívta őt az alakulat kötelékébe. 1831 és 1845 között szolgált itt tüzérként. Tüzérségi ismereteit Gyulafehérváron szerezte. A katonai szolgálat mellett asztalosmesterként biztosította a megélhetését.

1848-ban felszínre törtek a székely határőrség addig elfojtott problémái. A háromszéki határőri rend mind az országgyűléseken, mind a székgyűléseken követelte az 1764 óta ráerőszakolt kényszerszolgálat eltörlését. 1848 szeptemberétől Erdély a polgárháború szélére sodródott, október 18-án pedig Anton Puchner altábornagy, erdélyi főhadparancsnok az országrészt ostromállapotba helyezte. A székelység a magyar kormányzat mellett foglalt állást. Az 1848. október 16-19. között tartott agyagfalvi székely nemzeti gyűlésen kimondták az önvédelmi harc vállalását. A gyűlésről készült jegyzőkönyv 18. pontja szerint a székelységnek néhány üteg ágyú birtokába kell jutnia. 1848. november elején Gábor Áron, Háromszék Kormányzó Bizottmányának megbízásából Magyarhermányban, az ottani vasbánya melletti hutában dolgozott az ágyúöntés érdekében. A közelben fekvő Bodvajban fából kifaragott egy ágyúformát, és három ágyút öntetett. Azonban a főlyuk mindhárom ágyúcsőn annyira ferde volt, hogy csak a harmadikkal végrehajtott lövészet volt sikeres.

Ettől kezdve a hatfontos lövegek állandó szereplői voltak a törvényhatóság önvédelmi harcának. Gábor Áron a kezdeményezésével óriási szolgálatot tett a szabadságharcának, a december 23-án tartott bizottmányi gyűlésen tüzér főhadnagynak léptették elő. Amikor Erdővidék 1848. november 25-től hadszíntérré vált, az ágyúkészítés Sepsiszentgyörgyön folytatódott. Gábor Áron felajánlotta, hogy a háromszéki települések által felajánlott harangokból négy darab háromfontos löveget készít. A megkezdett munkálatokat azonban félbe kellett szakítani. A császári hadvezetés és a szék között 1849. január 2-án kötött fegyverszüneti szerződés szerint a háromszékiek birtokában lévő lövegeket át kellett adni a császári félnek, a háromszékiek azonban nem szolgáltatták be valamennyit.

1848. december közepén Bem József vezérőrnagy vezetésével megindult a magyar erők ellentámadása, melynek következtében rövidesen felszabadult Észak-Erdély. Bem 1849. január 12-én bevonult a császári csapatok által kiürített Marosvásárhelyre. Ennek következtében Háromszék felmondta az árapataki szerződést és folytatták az ágyúöntési munkálatokat.

A Gábor Áron műhelyében készült ágyúk egyetlen fennmaradt példányáról készült replika a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumban

1849. június 5-én, a székely tüzérség parancsnokaként Gábor Áron végre megkezdte Kézdivásárhelyen egy hatfontos ágyúüteg készítését, amelyet Nagyszebenben tüzértartalékként kívántak felhasználni. A hat lövegből négyet már útnak indított, mikor elkezdték két 10 fontos tarack készítését is a gyulafehérvári ostromsereg részére.

1849. június 10-én elkészültek az első „székely" hadiröppentyűk, amelyek három- és hatfontosak voltak. Az utóbbiak csapatpróbájára 1849. június 10-én került sor Kézdivásárhely határában. A kézdivásárhelyi üzemben a szabadságharc alatt összesen 64 ágyút öntöttek.

1849 júniusában megindult az orosz támadás Erdély ellen: 19-20-án csapatok törtek be a Tömösi-szoroson át Erdélybe és szétverték a brassói hadosztályt, majd június 23-án Kökös és Prázsmár között megverték a székelyföldi hadosztályt, és két napra rá elfoglalták Sepsiszentgyörgyöt és Kézdivásárhelyt. Az ottani hadiüzemeket feldúlták. Néhány nappal később, július 2-án az Uzon és Kökös között vívott harcokban életét vesztette az erdélyi magyar hadiipar legnagyobb alakja, Gábor Áron tüzér őrnagy. Halálával a háromszéki ágyúgyártás története véget ért.

Gábor Áron dalát a mai napig éneklik az iskolákban:

„Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva.
Indulnak már a tüzérek, messze a határra.
Nehéz a réz ágyú, felszántja a hegyet, völgyet.
Édes rózsám, a hazáért el kell válnom tőled.

Véres a föld, magyar huszár vére folyik rajta,
Csak még egyszer gondolj vissza szép magyar hazádra!
Anyám, te jó lélek, találkozom-e még véled?
Holnapután messzi földre, hosszú útra kélek.”


Források:
https://keptelenseg.hu/tort.../gabor-aron-az-agyuonto-133257
https://turul.info/napok/gaboraronhalala
https://www.youtube.com/watch?v=2ykXtm93s3I