Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2021.02.04

A nő, akire Széchenyi István tizenkét éven keresztül várakozott

crescence-sze-chenyi2558cc1a.jpg

Moritz Michael Daffinger: gróf Széchenyi István és felesége, gróf Seilern Crescence

Széchenyi külföldi utazásai során eljutott Francesco Petrarca sírjához is, és már-már gúnyosan nyilatkozott annak szerelmi történetéről. A költő Laurája ugyanis férjes asszony volt, és az évek során, amíg Petrarca szebbnél szebb verseket írt hozzá, ő tizenegy gyermeket szült a férjének. A fiatal és lobbanékony Széchenyinek akkor még eszébe sem jutott, hogy rá is hasonló érzelmi kötelék vár majd.
A legnagyobb magyar szüleinek kapcsolata sem alakult a kor szabályainak megfelelően, hiszen édesanyja, Festetics Julianna előbb Széchenyi Józsefhez, édesapja bátyjához ment feleségül. Csak az ő halála után nyílt lehetősége Széchényi Ferencnek, hogy feleségül vegye sógornőjét. Ez abban a korban szinte vérfertőzésnek számított, komoly összeget kellett fizetniük a pápai diszpenzáció elnyeréséért.

sze-chenyi679d684.jpgA fiatal gróf

Széchenyi István több csalódás és kudarc után harminchárom évesen szeretett bele Zichy Károly gróf gyönyörű és fiatal feleségébe, Seilern Crescence-ba. A későbbi államférfi akkor még egy vehemens, lázadó, helyét kereső kapitány volt, senki nem gondolta volna, hogy később őt tartják majd a legnagyobb magyarnak.
A flörtök nem voltak ritkák az arisztokrata körökben sem, egy ideig eltartottak, egy ideig beszéltek róla, aztán szép lassan mindenki ment a maga útján. Ám Széchenyi érzelmei tartósabbnak bizonyultak, így a szépséges, de inkább visszahúzódni szerető Crescence az érdeklődés középpontjába került.
A Seilern család nem tartozott a legelőkelőbb famíliák közé, ám tekintélyes vagyonuk és házasságaik révén a legfelső körökhöz kapcsolódtak. Crescence a morvaországi Brnóban született, és a bécsi szaléziánus kolostorban kapott kiváló oktatást. Első esküvője idején, 1819-ben húszesztendős volt, és rangos férje, Zichy Károly udvari kamarás jóvoltából csillagkeresztes- és palotahölggyé vált az udvarban. Továbbá ő lett a Zichy előző két házasságából származó összesen hét gyermek mostohaanyja is. Amikor Széchenyi beleszeretett, már három saját gyereket is szült, két kislányt és egy fiút.

crescence13414df1.jpg
Seilern Crescence fiatalasszony korában

Crescence komoly, kötelességtudó, egyenes jellemű és hűséges asszony volt, akit inkább riasztott Széchenyi szenvedélyessége. A bécsi udvari körök egyik kedvenc témája volt a feltűnően udvarló huszárkapitány és az általa kompromittált Zichy grófné kapcsolata. Crescence annak sem örült, hogy ez a nagy odaadás megviselte a családi életüket, ingerültté tette a férjét.
Nem lehet tetten érni, mikor, de egy idő után már viszonozta Széchenyi érzelmeit, ám a magatartásán, hűségén ez nem változtatott. Kapcsolatuk házasságkötés előtti tizenkét éves szakasza hullámzóan alakult. A kutatóknak nincs könnyű dolguk, mert Crescence ismeretségük ötödik évében elégette a gróf hozzá írt korai leveleinek egy részét. A hamvak mellé kis üzenetet fűzött: „Lelkem nyugodtabb lett, és ő változatlanul drága maradt nékem.” Széchenyi a titkárát, Tasner Antalt kérte meg, hogy töröljön ki a fennmaradó iratokból minden olyat, ami nem tartozik másra.
A megmaradt levelek, naplóbejegyzések alapján úgy tűnik, az asszonynak idő kellett, míg rátalált a mindkettőjük – és nem mellesleg: az ország – számára legkedvezőbb megoldásra: arra buzdította imádóját, hogy erejét, tehetségét és szenvedélyét fordítsa egy igazán fontos cél, a haza gyarapodása javára. Erről tanúskodik abba az érmébe vésett felirat is, amelyet Széchenyinek adott: „Csak az önnemesítés és Magyarország jóléte legyen a cél, mely bennünket egyesít.”
Túlzás lenne azt állítani, hogy Széchenyi páratlan, hatalmas emlékműve nem jött volna létre az ő támogatása nélkül, mégis elismerést érdemel, ahogyan Crescence támogatta, biztatta őt. Mire beállt ez a mindenki számára valamennyire elfogadható egyensúly, sok nehézségen mentek keresztül. Volt idő, amikor Crescence gyakorlatilag elzárkózott a férfitól, mert nem akarta, hogy bárki kétségbe vonhassa a hűségét. Ilyenkor még levelet sem fogadott tőle.
A fiatal szerelmes Széchenyi ekkor „harcmodort” váltott: elhatározta, hogy tetteivel fogja megnyerni az asszony szívét. „Én angyalom, ki szívemben oly nemes tiszta szerelmet lobbantottál – fogadd köszönetemet! (...) Tudnod kell, hogy csak rád gondolok, lelkemet irántad való szerelmem tölti el, minden pillanatot néked szentelek, és ami jót csak kezdek, és teszek, mind a te Műved!”
1825. október 22-én Széchenyi arról írt szerelmének, hogy hamarosan be fogja bizonyítani: valóban jobb emberré tette a szerelem, és Crescence-nak köszönhetően minden honfitársának nagy szolgálatot fog tenni. „Én minden házias boldogságról lemondtam, amióta ismerem... és boldogságomat, nyugalmamat az erény nehéz, göröngyös, de nemes útján fogom keresni. Ön máris jobb emberré tett.”

sze-chenyi-mta1092ab27.jpg
Mi volt az említett nagy szolgálat? Két hét múlva birtokai egyévi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudós Társaság javára. 1849-es visszaemlékezésében egyértelműen fogalmaz egykori motivációjáról: „Az én eszemben az ő elcsábítása járt. Ő testileg ellenállt, de a lelkét magamévá tettem, mert ő az egész világon engem szeretett a legjobban. Hogy egészen megnyerhessem, ráléptem a hazafiság mezejére, 24 szónál nem tudtam többet magyarul, azt is rosszul, de ellenzékinek léptem föl a mágnástáblán, s 60 ezer forintot ajánlottam föl, hogy mire, azt igazában nem is tudom tisztán, de magyar nyelvészeti akadémia lett belőle.”
Még kapcsolatuk elején tette ezt a bizonyos felajánlást Széchenyi, de azt talán kevesen tudják, hogy a Magyar Tudományos Akadémia címerében ma is látható, a sast itató Amphitrité mitológiai nőalakját is Crescence ihlette. A címert Széchenyi István tervezte: „Önre gondoltam, amikor a festmény eszméje bennem megfogamzott. Önnek kell az öreg szittyát, akit a sas ábrázol, a sötétségből kivezetni.”

mta-ci-mere12212c9b.jpg
Ennek a hölgyalaknak az ihletője Crescence volt 

Széchenyi további nagy tettekkel akarta elkápráztatni szerelmét. Néha az asszony is válaszolt a neki írt levelekre, máskor kétségbe esett, és elégette Széchenyi leveleit. Akkor már mindkettőjük számára egyértelmű volt, hogy szerelmesek egymásba, de soha nem lehetnek egymáséi.
Széchenyi megküldte reformtárgyú munkáit is Crescence-nak, aki a férfi kedvéért tanult meg magyarul, hogy olvashassa azokat. Az 1828-as Lovakrul-t még nem értette, de a két évvel későbbi Hitelt, amelyet Széchenyi alig burkoltan neki ajánlott, már kijegyzetelve küldte vissza, bátorítva szerelmét a tervek megvalósításában.
Az állandóan vívódó, túlérzékeny Széchenyi számára nehéz időszakok voltak még az asszony várandóságai is, hiszen Zichynek Crescence végül összesen hét gyermeket szült. Amikor pedig valami betegség miatt ágynak esett, a gróf annyira aggódott, hogy az még az asszony férjét is meghatotta.Széchenyi – aki akkor épp a Duna-szabályozással volt elfoglalva – 1834 decemberében kapta a hírt Zichy Károly haláláról, ám az özvegy jó darabig nem fogadta, annak ellenére, hogy szerelme továbbra is lángolt a gróf iránt.
„Tíz év óta, amióta szeretni tudok, szívem egészen az öné, esküszöm erre.” – vallotta meg érzelmeit férje halálát követően Crescence. Jóval a gyászév letelte után, 1836. február 4-én összeházasodtak Budán. A krisztinavárosi Havas Boldogasszony plébániatemplomban került sor az esküvőre. Széchenyi meggyszínű, drágakövekkel kivarrt díszmagyarban volt, Crescence gyöngyfűzős ruhában, nyakában brilliáns kereszttel vonult az oltár elé.

crescence-sze-chenyi27067c24.jpgAz esküvő

„Az elmúlt három hét gyönyörű álomnak tűnik fel előttem” – írta férjének Crescence az esküvő utáni időszakról. Tegyük hozzá: ez Széchenyi legaktívabb korszaka, amikor hidat építtet, folyót szabályoztat, foglalkozik közúttal, vasúttal, tele van tervvel, gonddal. A család az Ullmann-házban, a mai Roosevelt téren lakott, és ha mindenki otthon volt, több mint húszan ültek az asztal körül. Széchenyi lelkiismeretes és gondos nevelője volt a Zichy gyerekeknek, pedig jó néhány közülük egyiküknek sem volt édes gyermeke. Nekik összesen három gyermekük született, Béla és Ödön után egy kislány, de Julianna csak két hétig élt.
A házasság hétköznapjai már nagyban különböztek az „ostrom” időszakától. Széchenyi észrevette, hogy az imádott asszony kissé lassú, örök harcban áll az idővel, még Liszt Ferencet is képes volt megvárakoztatni, amikor a mester náluk vendégeskedett. Crescence rákapott a dohányzásra is, ami akkoriban elég ritka volt az előkelő hölgyek körében. Az asszony hétköznapokon akár délig is fésületlen, öltözetlen volt (annyi gyerek mellett ez azért nem csoda – sz. megj.), a nagy árvíz idején hajsütéssel foglalkozott, kesergett naplójában a gróf, ám elég volt egy betegség, és a kritika helyébe rémület költözött.
Crescence támogató feleségként részese férje céljainak és törekvéseinek. Egyike volt azon kevés arisztokrata hölgyeknek, aki nemcsak bérletet váltott a Magyar Színházba, de lányaival el is járt az előadásokra. Férjével együtt részt vett a Schöpf-Merei Kórház megnyitóján, és ő ültette az első fát abban a ligetben, amely az otthonuk közelében létesült, és Pest első közparkja volt. Ezt az ünnepélyes aktust ma emlékmű jelzi.

hi-dember25001c96.jpg
A hídember - Széchenyi István szerepében Eperjes Károly, míg Crescence szerepében Irina Latchina látható

Gyermekeinek magyar nevet adott, és bár férje nem volt elégedett a haladásával, folyamatosan tanulta a magyar nyelvet. Nagy ünnepségeken, névnapokon elszavalt egy-egy magyar verset, és gondja volt rá, hogy a gyerekek is ezt tegyék. 1840-ben István-napon, amikor hetvenfős vendégség volt náluk, és az új üvegházban terítettek, Deák Ferenc, Klauzál Gábor, Eötvös József jelenlétében egy Berzsenyi-verset mondott el.
A forradalom ideje nehéz időszak volt Széchenyi életében, szorongása nőtt, tele volt félelemmel a várható események miatt. Nagy nehezen rávette Crescence-t, hogy a gyerekekkel menjen Nagycenkre, így ő lelki támasz nélkül maradt. Míg felesége a kastély szobáinak befűtésével küszködött, ő a démonaival viaskodott. A forradalom leverése után idegei felmondták a szolgálatot, ekkor szállították a döblingi elmegyógyintézetbe. Döblingben megpróbálta rávenni feleségét, hogy váljon el tőle: „Én nyomorult nem láthatlak Téged! (...) Hagyj el engem – kérlek, követelem, hogy tépd el a köteléket, mely hozzám fűz – mert különben velem együtt Te is elveszel! Engem semmi sem menthet meg – én egy nemzetet becsületétől, szerencséjétől, üdvösségétől fosztottam meg. Én vagyok a bűnnek az a legrémesebb szörnyetege, amelyről a Szentírás beszél. Te fordulj Istenhez, a Megváltóhoz, gyermekeidhez, nálam nemcsak támaszt nem lelsz, sőt én vagyok legnagyobb ellenséged!”

sze-chenyi-do-bling6309351.jpg
Széchenyi István szobája Döblingben

Ám Crescence nem hagyta el. Bécsbe költözött, onnan kocsizott ki rendszeresen a férjéhez. Megbeszélte vele a család és a birtok ügyeit, mellette rendületlenül írta kérvényeit az udvarnak, és küzdött a nagycsalád minden nehézségével.
Az 50-es évek végén felségsértési per várt volna Széchenyire röpirata miatt. Súlyos depressziója mellett, családja védelme miatt a gróf az öngyilkosságot választotta. Ebben az időszakban Crescence már nagymama volt, de ahogy Kecskeméti Aurél írta: „idős korában is elbájoló nő”. Széchenyi 1860-ban lett öngyilkos. Crescence Bécsben maradt, tizenöt évvel élte túl, ám a gyászruhát többé nem vetette le.

sze-chenyi-nagycenk9290aaf.jpg

Crescence Nagycenken, a családi sírboltban van eltemetve

 

Forrás: https://lovemylife.reblog.hu/crescence---a-no-akiert-szechenyi-istvan-12-evig-harcolt

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.