Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.11.22

Betyár és szabadságharcos - Rózsa Sándor legendája

rozsa_sandor_fenykepe.jpg

1878. november 22-én halt meg a szamosújvári börtönben Rózsa Sándor, a magyar történelem leghíresebb betyárja, akinek nevéhez számtalan legendás és valódi rablás fűződik. Negyven éven keresztül az Alföld legrettegettebb banditája volt, akinek emlékezetét a népköltészet és a szépirodalom egyaránt megőrizte.

Élete a valóság és a misztikum furcsa keveréke: már születése is rendkívüli volt, hiszen viharban érkezett, s azonnal lerúgta magáról a pólyát, így adta tanújelét későbbi rendkívüli erejének. Először 23 évesen került a hatóságok kezére, miután ellopott két tehenet. Rózsa Sándort ekkor a szegedi börtönbe zárták, de hamarosan megszökött, majd futóbetyárnak állt. Bandát szervezett, mellyel lóháton járta az Alföld elhagyott pusztaságait. Rendszeresen lecsapott a gazdagabb tanyákra, valamint a vidéken keresztülhaladó utazókra. Összesen 60 bűnesetéről maradt feljegyzés, rablásai során körülbelül 30 fő – csendőrbiztosok, szolgabírók, ellenálló áldozatok – életét oltotta ki. Sokan követték akkoriban, főleg azok, akik foglalkozásuk révén a társadalom peremére szorultak: a XIX. század során az alföldi, bakonyi, mátrai pásztorok, bojtárok egyre-másra álltak betyárnak, és pokollá tették a hatóságok, valamint a lakosság életét.

Úgy tűnik, 1845-re Rózsa Sándor is belefáradt az állandó számkivetettségbe, ugyanis ebben az évben levelet küldött V. Ferdinánd királynak, melyben arra kérte az uralkodót, hogy – kegyelmével – biztosítsa számára a becsületes élet lehetőségét. Bécsben elutasították a betyár kérvényét, három évvel később azonban, az 1848-49-es szabadságharc idején, az Országos Honvédelmi Bizottmány vezetőjeként Kossuth Lajos elfogadta Rózsa hasonló céllal írt petícióját.

A betyár és kb. 150 fős különítménye ekkor a honvédek oldalán belépett a háborúba; a karikás ostorral, pisztollyal felszerelt szabadcsapat elsősorban a déli szerbek ellen küzdött. Hosszú távon azonban bebizonyosodott, hogy a rabló alkalmatlan „pandúrnak”, ugyanis a betyárok fittyet hánytak a Honvédelmi Bizottmány utasításaira, így aztán Rózsa Sándor már a szabadságharc bukása előtt törvényen kívülre került, majd 1849 után újra körözést adtak ki ellene. A katonai hatóságok páratlanul magas vérdíjat, 10000 pengőforintot ajánlottak fel a nyomravezető számára.

rozsa_sandor_verdij.jpg

Csak 1857-ben sikerült elfogni őt. A betyár Theresienstadt hírhedt börtönébe került, ahol a kiegyezést követő, 1868-ban meghirdetett amnesztiáig raboskodott.

rozsa-sandor-kufsteini-cellaja.jpg

Rózsa Sándor cellája a kufsteini várbörtönben, ő volt itt az egyetlen köztörvényes fogvatartott. Rabsága alatt vasárnaponként pénzért lehetett megnézni a piactéren.

 

Miután szabadlábra került, szinte azonnal visszatért régi életéhez. Bár Rózsa Sándor ekkor már túl volt 55. életévén, vakmerősége egyáltalán nem kopott meg: legmerészebb rablási kísérlete az volt, melynek során a Szeged és Budapest között közlekedő postavonatot próbálta meg kirabolni – valahogy úgy, ahogy azt a vadnyugati filmekben láthattuk. Rózsa és a betyárok felszedték a síneket Kistelek mellett, és a sűrűben vártak, míg a szerelvény kisiklott. A banditák azonban elszámították magukat, ugyanis a vonatot katonák őrizték, akik rögtön tüzet nyitottak a rablókra. Rózsa Sándor számos társa életét vesztette az akcióban, ő maga pedig megsérült a térdén, így nemsokára ismét elfogták. 1872-ben a szamosújvári börtönbe került. Innen – idős kora és betegségei miatt –  már képtelen volt megszökni, és szabóként, majd harisnyakötőként dolgozott, egészen 1878-ban bekövetkezett haláláig.

Ha Rózsa Sándor nevét halljuk, ösztönösen Robin Hood figurája jelenik meg előttünk, egy igazságosztó képe, aki a népet sanyargató gazdagok ellenében a szegényeket védelmezi, és nekik adja zsákmányát. Ez az ő esetében annyival egészíthető ki, hogy 1848-as szerepvállalása, és a Habsburg uralmat jelképező csendőrök elleni harca egy szabadságharcos imázst is kölcsönzött számára, aki bandájával – és az ottani demokratikus viszonyokkal – az egyenlőséget és a szabadságot testesítette meg. Ezek a motívumok nem csak a Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula által írt szépirodalmi művekben, vagy a róla készített filmsorozat jeleneteiben köszönnek vissza, hanem már az egykorú ponyvákban is. Évtizedek múltán ez a kétségkívül karizmatikus ember a pusztai életmód, a magyar virtus és szabadságvágy legfőbb szimbóluma lett, és vélhetően így emlékeznek majd rá a jövendő generációk is.

oszter-sandor.jpgOszter Sándor, a filmsorozat főszereplője a „Film Színház Muzsika” címlapján 

 

Forrás: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1813_julius_10_rozsa_sandor_szuletese/

 

Ráadás: a Hofi Géza-féle paródia

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.