Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.12.30

Egy igazi magyar édesség, a szaloncukor

onpaste.20201221-113604.png

A szaloncukor őse a fondant-cukor, ami Franciaországból indult útjára, állítólag már a XIV. században. Tőlük német bevándorló cukorműves mesterek közvetítésével, a XIX. század első harmadában érkezett Magyarországra, majd vált népszerű karácsonyi édességgé és egyúttal a magyar karácsonyfák csillogó díszévé.

A fondant-cukor cukoroldatból felfőzéssel készült, puha, kikristályosodott massza volt. A polgári és főúri házak szalonjában eleinte kis tálkákban kínálták az érkező vendégeknek, innen ered a szaloncukor elnevezés. Egyébként a német salonzuckerl szóból ered, nem meglepő, hogy Jókai Mór még „szalonczukkedli”-nek nevezte ezt a sokak által kedvelt édességet. 

Kezdetben a szaloncukrot kézzel készítették, majd a hamburgi cukrászmester, Stühmer Frigyes Magyarország első gőzüzemű csokoládégyárában, melyet 1868-ban alapított Pesten, elkezdte gyártani a szaloncukrot a Gerbeaud cukrászda számára. A formákat átszitált rizslisztbe mártották, ezután öntötték a folyékony, főzött cukormasszát a mélyedésbe.

A cukor megdermedése és megszáradása után a szaloncukrot fényes sztaniolpapírba csomagolták. Az ónt papírvékony lemezzé hengerelve állították elő az ún. sztaniolpapírt (az elnevezés a fém latin nevére, a stannumra utal). Később a sokkal olcsóbb alufólia kiszorította a sztaniolpapírt a használatból.

A szaloncukor csomagolásánál a cukorka papírjának berojtozása eleinte kézzel történt, s a cukrászinasok végezték. Ezt váltotta fel a rojtozógép, azaz „ricselő gép”, melynek egy példánya a budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban is megtekinthető, 30 különböző színű, régi szaloncukor-csomagoló sztaniolpapírral együtt.

Igen nagy becsben tartották ezt az édességet Erdélyben is. Sokan meg sem ették, évekig őrizgették az újabb és újabb ünnepre, mások csak a papírjára vigyáztak, abba csomagolták a következő évben a saját maguk főzte szaloncukrot.

Annak ellenére, hogy a cukorka csak az 1830-as évek közepén jelent meg Magyarországon először, 1891-ben Hegyesi József „magyar-franczia szakács és vállalkozó” már 17 féle szaloncukorreceptet említ. A szerző A legújabb házi czukrászat című kézikönyvében így megtaláljuk a „szalon-ananász czukorkák, a szaloncréme-bonbonok, a szalon-marasquin-czukorkák, a szalon-pisztácz-czukorkák” receptjeit is.

A múlt századfordulótól aztán megindult a tömegtermelés. A gyári készítmények a háziasszonyok köréből eleinte nemtetszést váltottak ki. Azonban a fokozatosan javuló minőség, az egyre tetszetősebb csomagolás, a széles körű választék és a kézműves készítményeknél lényegesen szolidabb árak gyorsan meggyőzték a vásárlókat. Így a cukrászdák a későbbiekben már csak az egyedi és különleges (marcipános, zselés, gyümölcskocsonyás stb.) szaloncukrokat készítették és árusították.

A világháborúk miatti elszegényedés idején visszaszorult a gyári szaloncukor-termelés. Ez az időszak arra kényszerítette a családokat, hogy saját szükségletükre otthon állítsanak elő karácsonyfadíszeket, fára függeszthető édességeket és szaloncukrot, ha éppen volt miből. Újra divatba jöttek a mézes készítmények, a tojáshabbal gyártott díszek, de formáltak krumplicukorból, aszalt gyümölcsök segítségével is figurákat, sőt édességeket melasz, sütőtök és sárgarépa felhasználásával is.

A szaloncukor újbóli tömeges megjelenése a II. világháború után következett be, ám – mint annyi minden más – uniformizálva. A klasszikusan széles választék a rendszerváltás után hódított ismét teret. A fogyasztói társadalom igényeit kielégítendő ma már a mákostól egészen a fekete erdei gyümölcs ízűig mindenféle kapható.

 

Források:
http://monor.imami.hu/karacsony/
https://www.origo.hu/karacsony/20041123aszaloncukor.html
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.