Egy kalandos szökés története
A történet meglehetősen messziről indul, Munkács ostrománál kezdődött. Zrínyi Ilonának a vár átadásakor sikerült elérnie, hogy a védők amnesztiát kapjanak, és a mérhetetlen Rákóczi-vagyon a gyermekek nevén maradjon. Őt magát és a gyerekeket Bécsbe vitték, itt viszont megsértve a megállapodást, Ferencet elszakították tőle. Míg Zrínyi Ilonát egy zárdában őrizték, ahol a lánya is nevelkedett, addig fiát egy jezsuita iskolába adták. Itt megkezdődött az ifjú Ferenc „átnevelése”. A cél az volt, hogy igazi császárhű főurat faragjanak belőle. Hogy milyen sikerrel jártak, azt mindnyájan tudjuk a történelemkönyvekből.
Mikor Zrínyi Ilonát 1692-ben „kiváltotta” férje, Thököly Imre, az asszony szerette volna magával vinni fiát is, de ezt nem engedélyezték. Még csak nem is találkozhatott vele, levélben búcsúzott el tőle: „...abban reménykedik anyai szívem, hogy azokat a szellemi értékeket, amit mi magunkénak vallunk, te is továbbörökíted neveddel együtt a történelemben.” – írta neki.
És az értékek nem vesztek el... II. Rákóczi Ferenc 1694. május 25-én foglalta el Sáros vármegye örökös főispáni székét, szeptember 25-én pedig megnősült. Az osztrák udvar minden ügyeskedése ellenére Hessen-Wanfriedi Sarolta Amáliát vette feleségül, aki szegről-végről XIV. Lajos rokona volt. Ezután Rákóczi felvette a diplomáciai kapcsolatot XIV. Lajos francia királlyal, akinél a közös érdekellentétre (Habsburg-ellenességre) és a dédapjával, I. Rákóczi György erdélyi fejedelemmel kötött 1644. évi munkácsi szerződésére hivatkozva kért támogatást a Habsburgok ellen. Az első, XIV. Lajosnak címzett levelet Rákóczi 1700. november 1-jén küldte el Longueval lotharingiai nemes és katonatiszt fordításában, de saját megfogalmazásában. A szervezkedés idő előtt elbukott, ugyanis Longueval a bécsi udvar ügynöke volt. 1701. április 17-én katonák törtek be Rákóczihoz sárosi kastélyába, letartóztatták, és a bécsújhelyi várbörtönbe vitték. Ugyanabba a szobába zárták, ahol nagyapja, Zrínyi Péter várt halálos ítéletére.
II. Rákóczi Ferenc elfogatása a nagysárosi várban (Benczúr Gyula festménye, 1869)
Sarolta Amália minden befolyását latba vetette férje kiszabadításáért, de „törvényes” úton nem sokat ért el. Itt került a képbe Gottfried Lehmann bécsújhelyi kapitány. Azt ma már nehéz eldönteni, hogy Lehmann egyszerűen hiszékeny volt-e, esetleg rokonszenvezett Rákóczival és ügyével, tán csengő aranyak győzték meg, de nélküle nem sikerült volna a felségárulással vádolt főrendnek „angolosan távoznia”. 1701. november 7-én éjszaka Lehmann kapitány és öccse egy dragonyos egyenruha társaságában keresték fel a későbbi fejedelmet. A legenda szerint elküldték Rákóczi szobája elől az őrt. A rab átvedlett dragonyossá, majd egy jókora zsákot a vállára véve követte a kapu felé Lehmannékat. Ügyet se vetettek a nagybajuszú dragonyosra, a kapunál az őrség még tisztelgett is a kis társaságnak.
II. Rákóczi Ferenc dragonyosnak álcázva magát szökött meg Bécsújhelyről (Gebei, 2018)
Rákóczi a börtönkapun kívül egy korábban előkészített lóra ült, és kilovagolt Bécsújhely kapuján. Az őrség rgyáltalán nem foglalkozott a dudorászó, magát részegnek tettető dragonyossal. Rákóczi szabad volt ugyan, de helyesen tette, hogy sürgősen lengyel föld felé vette az útirányt. I. Lipót, miután értesült a szökésről, jókora vérdíjat tűzött ki fejére, azonban már bottal üthették nyomát…
A császár Lehmann kapitányt okolta mindenért. Hosszas kínzás után Lehmann felfedte Rákóczi szökésének részleteit. Büntetésül Bécs lefejeztette, majd felnégyeltette 1701. december 24-én. Rákóczi feleségét, gyermekeit és udvartartásának tagjait pedig őrizet alá helyezték.
Gottfried Lehmann kapitány sírja Kőszegen. Kivégzése után felnégyelték.
Kuruc vitézek hozták el és temették ide testének egy negyedét 1705-ben.
1703. március 15-én a lengyelországi Brezánba küldöttség érkezett Rákóczihoz, akik arra kérték őt, hogy álljon a Habsburg-ellenes felkelésük élére. Rákóczi beleegyezésével 1703 júniusában nyolc éven át tartó szabadságharc vette kezdetét.
Forrás: