Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2021.12.23

Erzsébet (Sisi) szívesen töltötte a karácsonyokat Gödöllőn

31341713_2406591_fd47b723fe88b8ed5f85904f1f10e2e1_wm-horz.jpg

Erzsébet (Sisi) számára a karácsony kettős ünnep volt, hiszen ekkor, december 24-én ünnepelte a születésnapját. Gyermekkora – a szülei rossz házassága ellenére – nagyon boldog volt. A fiatal bajor hercegnőnek karácsony volt a kedvenc ünnepe. Valószínűleg karácsonyfát is állítottak, lehet, többet is egyszerre, hiszen a szokás német nyelvterületről származik, ott terjedt el először.

Ferenc József és Erzsébet esküvőjére 1854. április 24-én került sor Bécsben. Zsófia főhercegné udvarában – mert ez sosem lett igazán Sisié – szó sem lehetett magánéletről és meghitt kapcsolatokról. A nagy családi körben eltöltött, szigorú spanyol etikett által szabályozott karácsonyok leginkább kínszenvedést jelenthettek az ifjú császárné számára. Nem ellensúlyozta ezt a sok drága ajándék sem, amelyeket Ferenc Józseftől kapott – nem csak a születésnapja alkalmából.

Több, mint egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy Erzsébet a sarkára tudjon állni. Az 1867-es magyar koronázás és kiegyezés – melyet Sisi minden erejével támogatott – után a királyi pár a magyar államtól használatra megkapta az egykori Grassalkovich-kastélyt és a hozzá tartozó uradalmat Gödöllőn. A gödöllői légkör Erzsébet gyermekkorának possenhofeni színterére emlékeztetett. Annyi év után, itt végre újra boldogan tölthette el az ünnepeket szerettei körében. 1872-ben ünnepelte a királyi család először a karácsonyt és a királyné születésnapját Gödöllőn.

kiralyne-lakosztalya.jpg

Erzsébet lakosztálya Gödöllőn

Gödöllőn minden pontosan úgy történhetett, ahogyan Erzsébet akarta. A kívánságára születésnapja reggelén misét tartottak a kastély kápolnájában. A hivatalos kötelezettségek alól a királyné még a születésnapján sem mentesülhetett – hozzá kell viszont azt tennünk, hogy hazánkban sokkal szívesebben reprezentált, mint Ausztriában vagy bárhol máshol: „A királyné születésnapja. A főváros küldöttsége Ráth Károly főpolgármester vezetése alatt, ma délelőtt 10 órakor tisztelgett a miniszterelnök úrnál, hogy a királyné mai születésnapja alkalmával kifejezze a főváros szerencsekívánatait. A miniszterelnök megígérte, hogy szívesen lesz ő felségénél a fővárosi közönség érzelmeinek tolmácsolója.” Az eseményt a Budapest című újság 1877. december 25-ei (keddi) száma közölte. A királyné a születésnapi üdvözleteket a kastélybeli lakosztályában fogadta.

A leírások szerint délután szolgálták fel a családi ebédet, este pedig „tea” következett – a „tea” ekkoriban egy könnyed étkezést jelentett, és nem csak „teázást”. A karácsonyi ajándékozás volt a nap fénypontja. Erzsébet királyné a kastélyon belül több karácsonyfát is állíttatott. Egyet a cselédségnek, volt, hogy még egyet külön a személyzet gyermekeinek, valamint legalább egyet a családja számára. A karácsonyfa német nyelvterületen való elterjedésekor szokás volt annyi karácsonyfát állítani, ahány megajándékozott gyermek volt a családban.

Amikor 1879-ben Bécsben karácsonyozott a császári-királyi család, a Fővárosi Lapok 1879. december 30-ai száma nem mulasztotta el a magyar olvasóközönséget tájékoztatni arról, hogy „Mária Valéria főhercegnő számára pompás karácsonyfa volt fölállítva s a kis királyleány legkedvesebb játszótársa, Aglae Auersperg hercegkisasszony volt meghíva, hogy az est örömében osztozzék.” Erzsébet kevésbé élvezhette ezt a Bécsben töltött karácsonyt, amely elsősorban a reprezentációról szólt számára. Karácsony első napján nagy családi ebéd volt, ami a Bécsben élő Habsburg családtagokra, házastársaikra és gyermekeikre értendő. És nem csak ez volt az egyetlen nagy összejövetel az ünnep idején, amelyen Erzsébetnek részt kellett vennie.

Egyszer még a hatalmas karácsonyfa leírása is megjelent az újságban: „színes viaszgyertyákkal, szalagokkal, rózsákkal, zászlókkal és az udvari cukrászat legfinomabb készítményeivel” volt feldíszítve, és a királyné szalonjában volt felállítva, amelynek majdnem a tetejéig ért. A karácsonyfa egy mohából „és virágból készült mesterséges dombból” emelkedett ki, fölötte „szabadon” egy angyal lebegett. Az ajándékokat a fa közelében álló, „fehér abroszszal borított asztalon” helyezték el. „Ott lehetett látni pompás borítékokban a trónörökös könyvének első füzeteit, s a trónörökösné több rajzát is.” (Pesti Hírlap, 1885. december 27.) A cukrászdíszeket a fára Kugler Henrik, udvari cukrász készítette 1884-ig. Az évek alatt valószínűleg a kastély több termében is állhatott karácsonyfa – így a kastély dísztermében is.

1887 karácsonyán Andrássy Gyula grófnak a királyné egy kis naptárt ajándékozott. A gróf Ferenczy Idán keresztül levelezett a királynéval, tehát az Idának szóló levelek tulajdonképpen Erzsébethez szóltak. A levél részlete (eredeti helyesírással): „Fogadja mindenekelőtt köszönetemet a kis naptárért (…) Boldog ünnepeket – minden lehetö jót, és azt kivánja hogy régi barátságunk – még sok illy ünnepet élhessen át.” 

Népszerű ajándék volt hölgyek számára például a bonbon, az ékszer, az ékszertartó és a díszes kis ládikó-dobozka. Festetics Mária grófnő, a királyné udvarhölgye Andrássy Gyulával és feleségével közeli barátságban állt. Az ő naplójában olvashatjuk a következőket (1873. december 30-án Budán jegyezte le): „Andrássytól karácsonyi ajándékképpen egy tüneményes japán dobozkát kaptam telis-tele bonbonnal, kedves, jó levél kíséretében.” Két évvel később: „Andrássyék és az urak elhalmoztak bonbonnal. (…) Tisza Lajos [gróf - miniszter] szerencsésen megjött Indiából. Egy takaros ékszerládikót hozott nekem ajándékba.” Festetics Mária számára a legkülönlegesebb ajándék mindig az volt, amellyel a királyné lepte meg. Erzsébet 1875 karácsonyán egy igen értékes gyémántékszert adott Marinak (az elmaradhatatlan bonbon kíséretében – nagyon drága volt a jó minőségű csokoládé): „A szenteste kis meglepetéseket hozott. Egy gyémántcsillagot és bonbonokat a császárnétól gyöngéd csók kíséretében.” (Gödöllő, 1875. dec. 27.) Meg kell jegyeznünk, hogy a XIX. században a „csók” nem volt azonos mai megfelelőével, arcra adott „csókról” volt szó.

A királyné a szegényekről sem feledkezett meg, és két lányát, Gizellát és Mária Valériát is adakozásra nevelte. Mindkét gyermek felnőtt korában is sok jót tett – Gödöllőn (is) szívesen jótékonykodott. A magyar királykisasszonyt, Valériát későbbi hazájában, Wallsee-ben, „Wallsee angyalának” hívták. Édesanyját, Erzsébetet is gyakran nevezték Magyarország vagy a szegények őrangyalának: „A gödöllői szegények karácsony-esti örömeiről felséges királynénk fog az idén is gondoskodni, mint gondoskodik minden évben, mióta Gödöllőn lakik. A gyermekek és a sanyaruságot szenvedő felnőttek áldják jótékonyságát. Az idei karácsonyfa földiszitését a királyné Kugler Henrik udvari czukrászra bízta; de az édességeken kivül még ruhanemüek s könyvek is fognak szétosztatni, meg pénz, hogy ne legyen senki szomorú karácsony estéjén ott, hol a szegények védangyala tölti az ünnepeket.”

A gödöllői iskolás és szegény gyermekeknek a királyi család gondoskodott ajándékokról. Akkoriban a fa díszei, a cukrászkülönlegességek már magukban is ajándéknak számítottak, hiszen Vízkeresztkor (január 6-án) a gyermekek lerázhatták a fát, és boldogan fogyaszthatták a királyi csemegét – ezért is volt megjegyzésre méltó, hogy a királyné a szegény gyermekeknek állíttatta a legmagasabb karácsonyfát. Azonban a fán kívül kaptak a gyermekek például tanszereket, könyveket, játékokat, ezüstpénzt és ruhaneműket.

Sok fennmaradt forrásunk van arról, hogy Erzsébet nagyon kedves volt az egyszerű emberekkel, anélkül, hogy leereszkedően viselkedett volna. Könnyen alakított ki kapcsolatot az alsóbb néposztályba tartozókkal, amely tulajdonságát a szülői házból hozta. Édesapja, Miksa herceg fontosnak tartotta, hogy gyermekeinek kapcsolata legyen a helybeliekkel, ezért Possenhofenben együtt játszhatott a kis Sisi a parasztgyerekekkel. 

kep2.jpg

A királyi család magyarországi tartózkodásai sokkal bensőségesebbek voltak (különösen a gödöllőiek), mint a bécsiek. Erzsébet itt fesztelenül azt tehetett, amit akart, olyan embereket is fogadhatott, akiket a bécsi udvarban nem lett volna lehetősége, mert társadalmi rangjuk nem tette lehetővé. A fenti kép jól illusztrálja a királyné magyarországi tartózkodásainak a hangulatát: bal szélén Ferenc József király beszélget Andrássy Gyula gróffal, Erzsébet királyné ölében a budai királyi palotában született Mária Valéria ül, mellettük a királyi pár idősebb gyermeke, Gizella és Rudolf. Erzsébet mögött (középen) Ferenczy Idát, a királyné kecskeméti származású felolvasónőjét, bizalmasát láthatjuk. A kép jobb szélén Andrássy Gyula felesége, Kendeffy Katinka beszélget a királyné főudvarmesterével, Nopcsa báróval. A képen középen, a kis királykisasszony mellett, kendőt viselve a dajka, Rózi guggol. Ha ezt a képet Zsófia főhercegné látta volna, valószínűleg nagyon elképedt volna, mivel ő a Habsburgok uralkodásának Istentől kapott jogát hangsúlyozta, és elvárta azt, hogy a császárné még a legközelebbi udvarhölgyeivel se alakítson ki személyes kapcsolatot. Itt pedig a dajka, mint a kép egyik központi alakja van jelen!

A királyi család Gödöllői tartózkodásai a település lakóinak is sokat jelentettek, tudjuk meg az újságokból (is): „Egy negyed évig tartózkodott Gödöllőn a királyi udvar, de nemes jótékonyságának cselekedetei oly befolyással voltak a helybeliekre nézve, hogy még a legszegényebb ember is részint kegyes adományozás, részint az udvarnál kapott kereset folytán könnyebben néz a napszámot ígérő tavasz elé.” (Budapesti Közlöny, 1874. január 1.) 

 

Káli-Rozmis Barbara írását dolgoztam át, forrás: http://tumag.hu/

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.