Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2021.12.04

Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?

diploma_leopoldinum.jpg

II. Apafi Mihály 1676-ban született Gyulafehérváron, I. Apafi Mihály és Bornemissza Anna fiaként. A leendő fejedelem vészterhes korszakban nőtt fel: a XVII. század közepétől az Oszmán Birodalom addig nem tapasztalt mértékű adót vetett ki Erdélyre – ezért is szokás az Apafiak regnálását a gyengülés, illetve a hanyatlás korszakának nevezni.
I. Apafi Mihály nyomására az 1681-es gyulafehérvári országgyűlésen a magyarok, a székelyek és a szászok fejedelemmé választották fiát, az ifjabbik Apafi uralmának szultáni megerősítésére azonban 3 évet kellett várni. Eközben az 1684-ben koalícióba tömörült Szent Liga erői Buda felszabadítása után iszonyú lendülettel söpörték el az oszmán uralmat, tovább nyomulva a Balkán irányába.
A Bécs 1683-as ostromakor még a szultán alattvalójaként harcoló I. Apafi Mihály és az erdélyi rendek látták, hogy a török félhold hanyatlóban van, ezért a Habsburgokhoz próbáltak közeledni a Szent Liga háborújában. Lipót azonban biztosra ment: 1687-1688-ban Lotharingiai Károly és Antonio Caraffa tábornok császári csapatai megjelentek a Királyhágón túl, majd Fogaras várába zárták Apafit, véget vetve a törökök 150 éves uralmának Erdélyben.
Az 1687. október 27-i hírhedt balázsfalvi szerződés ugyanakkor megmutatta a Habsburg-féle abszolutizmus foga fehérjét: 750 ezer rajnai forint háborús hadisarc és további 1 millió forint értékű ellátmány szolgáltatására kötelezték az erdélyieket, ami a szultánnak addig fizetett évi adó többszöröse volt. A császár olasz tábornoka, Caraffa a következő évben Nagyszebenben hűségre eskette I. Apafi Mihályt, a Habsburgok uralma így végül elérte a Kárpátok bérceit.
Apja 1690-es halála után úgy tűnt, hogy a még csak 14 éves ifjú Apafi ténylegesen is fejedelemmé válhat. Lipót császár ki is jelölte mellé gubernátornak Teleki Mihályt, de uralkodását a török támogatását élvező Thököly Imre fellépése akadályozta. Az Oszmán Birodalom egy nagyszabású támadást készített elő területei visszaszerzésére, melynek részeként az országát vesztett Thököly Erdély elfoglalására készült.
Thököly augusztus 21-én Zernyestél hátba támadta és megfutamította a császár erőit. II. Apafi Mihály és kísérete először Kolozsvárra, majd nyugatabbra menekült, míg a diadalittasan Erdélybe vonuló Thökölyt szeptember 15-én fejedelemmé választotta a keresztényszigeti országgyűlés.
Ezzel párhuzamosan Apafi és környezete megegyezett abban, hogy követséget küld Lipótnak. Keszei János – az ifjú nevelője – és gróf Bethlen Miklós útjának célja az volt, hogy meggyőzzék a császárt, ne egyszerűen meghódított tartományként kezelje Erdélyt, tartsa meg jogaiban, szabadságaiban, kiváltságaiban, s mindezek nemzetközi garantálására kérték az angol, a porosz, a holland és a svéd protestáns uralkodók bécsi követeit. Thököly ugyanis igen népszerű volt új országában: megerősítette a – négy bevett vallásra vonatkozó – vallásszabadságot, a szultánnak ígért évi 50 ezer aranyra rúgó adójával pedig versenyre sem kelhetett a Habsburgok „ajánlata”.
A Thököly bevonulásáról értesülő, éppen Belgrád alatt harcoló Badeni Lajos már októberben Erdélynek fordította seregét, feláldozva Szerbiát. A harcedzett császári erők elől gyors ütemben menekültek Thökölyék, így a császár gyámkodását élvező Apafi ismét berendezkedhetett Erdélyben. Azzal a császáriak is tisztában voltak, hogy elfogadhatóbbá kell tenni uralmukat a szultánénál, ugyanis míg a Porta a fejedelem személyét kivéve nem szólt bele a belső ügyekbe, addig a Habsburgok abszolutizmusa Magyarországon már megmutatta, mi vár a rendkívül magas, törvényi alap nélkül kivetett adók, a rekatolizáció és a kormányzás Bécsben tartása ellen lázadozókra; Caraffa sem véletlenül kapta az „eperjesi hóhér” gúnynevet.
Caraffa a következőket ajánlotta Lipót császárnak: „Erdély semmit sem szeret úgy, mint szabadságát, amit Thököly folyvást ajkán hord; s vallásszabadságát félti, mint szemefényét... Erdély új vívmány, s a birodalom szélén fekszik (...) népe nyugtalan természetű, s folyvást törekedni fog, hogy a kevesebb adóval beérő török alá visszamenjen. Oly utat kell választani, melyen a timor és amor egyesitve legyen: a rettegést a fegyverek előidézik; a szeretet megnyerésére a vallásokat nem kell bántani”. Emellett Caraffa a „monarchia és kereszténység előbástyájaként” emlegetett Erdély fontosabb pontjainak katonai megszállására sarkallta a császárt, mivel – mint írta – Erdély nélkül Magyarországot uralni nem lehet.
Gróf Bethlen Miklós hozta Erdélybe a császár törvényjavaslatát, a  Diploma Leopoldinumot. A fenti ajánlásokhoz igazodó oklevél megtárgyalására 1691. január 10-én Fogarasban ült össze ismét az erdélyi országgyűlés. Január 18-án a három erdélyi rend hűséget esküdött I. Lipót német-római császárnak és magyar királynak, valamint utódjának, Józsefnek. Ezzel végleg lemondtak a török uralomról, szuverenitásukat a szultánról a császár-királyra helyezvén.
Időközben a császári lovasság kivédte Thököly második betörését, biztos hátteret teremtve a lipóti alkotmány elfogadásához. Gubernátornak Bánffy Györgyöt, míg kancellárnak Bethlen Miklóst választották. A nyári török hadjáratot (amelyet Thököly újabb erdélyi betörése kísért) augusztus 19-én Szalánkeménnél állította meg a keresztény sereg.
A Diploma Leopoldinum néhány helyen módosított változatát 8 hónap várakozás után, december 4-i keltezéssel írta csak alá a császár, amit az év utolsó napján az erdélyi rendek is elfogadtak, így a Diploma Leopoldinum második változatát beiktatták Erdély törvényei közé.
A Diploma „elhalasztotta” II. Apafi Mihály uralkodását: „mint tizennégy éves ifju, a törvények szerint (melyek iránt a nemes rendek szent engedelmességgel viseltetnek) huszadik esztendeje előtt a kormányra serdültnek nem tekinthetik”. Ugyanakkor megerősítette Erdély bevett vallásainak szabad gyakorlását, érvényben tartotta korábbi kiváltságait, a kincstári adót pedig (feltehetően Thököly adópolitikáját utánozva) békeidőben évi 50 ezer, míg háború esetén 400 ezer aranytallérban állapította meg (tekintve, hogy még folyt a felszabadító háború, a Diploma elfogadását követő években ez utóbbi behajtására került sor).
A nemesség nehezen tudta megemészteni, hogy a császárnak döntési joga lett olyan vallási vagy kiváltságokkal kapcsolatos ügyekben, amelyekben a rendek nem tudnak megegyezni. A Diplomának megfelelően császári erők őrizték a fontosabb várakat, míg az uralkodó kérdését Apafi felnőtté válása esetére szándékosan kerülte az okmány.
II. Apafi Mihály számára a következő négy év politikailag eseménytelenül telt. 19 éves korában nőül vette Bethlen Gergely erdélyi főgenerális lányát, Katát, amihez azonban nem kérte ki gyámja, a császár beleegyezését. Ez kapóra jött a bécsi udvar számára, hogy Apafit félreállítsa, mivel közeledett 20. életévének betöltése. Az ifjú életében tehát az 1696-os év döntő fordulatot hozott. Lipót Veterani császári tábornokkal Bécsbe kísértette, ahol a császár internálta. Ekkor nevezte ki Lipót Rabutin tábornokot Erdély katonai főparancsnokává. Apafi többé nem térhetett vissza hazájába, Erdélybe. 1701. augusztus 31-én mondott le fejedelmi címéről, cserébe a császár birodalmi herceggé nevezte ki és évi kegydíjat utalt ki a részére.

 

Forrás: https://mult-kor.hu/

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Adttwl pcnsjo

Pjlito, 2022.05.06 03:28

buy sildenafil without prescription - <a href="https://bestusasild.com/">cheap viagra pills</a> cheap viagra