Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2022.01.27

I. Béla magyar király

Az uralkodó a krónikák szerint Géza nagyfejedelem testvérének, Mihálynak az ágából származott, akinek fia, Vazul három gyermeket nemzett: Andrást, Bélát és Leventét. A középkori szerzők által alkalmazott sorrend alapján később az a vélemény terjedt el a történészek körében, hogy a három fiú közül Béla volt a második, ám egyes utalások arra engednek következtetni, hogy valójában Levente született először, és csak korai halála okán szorult az utolsó helyre. A három herceg fiatalkoráról kevés információval rendelkezünk: a krónikák Vazul megcsonkításának bemutatásakor már serdülőkorban lévő fiatalemberekről beszélnek, akiket az apjukat sújtó szörnyű ítélet után István az ország határain kívülre száműzött. Ennek alapján a kutatók 1015-1020 közé teszik Béla születését.

A hercegek a források szerint előbb Csehországban, majd II. Mieszko lengyel fejedelem udvarában kerestek menedéket, ahonnan András és Levente hamarosan áttelepült a Kijevi Nagyfejedelemség területére, a harmadik testvér azonban az uralkodó szolgálatába szegődött. Feltételezéseink szerint Béla Lengyelországban vette fel a kereszténységet, majd több háborút vívott a fejedelmek oldalán, és érdemei elismeréséül később Mieszko leányának, Richeza hercegnőnek a kezét is elnyerte. A férfi egészen 1048-ig a lengyel udvarban tartózkodott, ekkor azonban a két évvel korábban királlyá koronázott I. András hazahívta fivérét, hogy segítse az ország konszolidálásában.

Az uralkodó a hazatérő Bélára bízta a királyság területének egyharmadát, melyet az öcs egészen 1057-ig, I. András idősebbik fiának, Salamonnak a koronázásáig békességben kormányzott. A két testvér ekkor kiéleződő konfliktusát a krónikaírók később azzal magyarázták, hogy a király a hatalom megosztásán túl állítólag az öröklésre is ígéretet tett Bélának, melyet aztán a fent említett aktussal egyszerűen semmibe vett. A kutatók úgy vélik, hogy András hosszú gyermektelensége miatt a herceg joggal remélhette, hogy a korona egyszer az ő fejére száll majd, a király állítólagos ígéretét azonban már a kútfők kitalációjának tartják; ez a betoldás vélhetően azután került bele a gesztába, miután a hatalom az Árpád-házon belül Béla ágára szállt, és a regnáló uralkodók legitimitása érdekében el akarták leplezni a trón erőszakos megszerzésének tényét.

Akármi is legyen az igazság, annyi bizonyos, hogy 1057-től fogva a két testvér viszonya fokozatosan megromlott, a mélyben lappangó ellentétet pedig kiválóan megmutatja a krónikákban megörökített – és erőteljesen kiszínezett – híres várkonyi találkozó, ahol András állítólag arra utasította öccsét, hogy válasszon a korona és a hercegi hatalmat szimbolizáló kard között. Béla ugyan – egy jó szándékú főember tanácsára – az utóbbi jelvény mellett döntött, ám hatalmi ambícióit ezután sem adta fel. 1060-ban fegyveres harc tört ki, melynek során az ifjabbik testvér győzedelmeskedett; a Német-Római Birodalom felé igyekvő András öccse fogságába esett, és őrzői gondatlansága nyomán hamarosan életét vesztette.

Miután Salamon, a kijelölt örökös apja halálát követően német földre menekült, Béla akadálytalanul megszerezhette a koronát, melyet 1060. december 6-án helyeztek a fejére. Csupán három esztendőt töltött a trónon, államférfiúi erényei nyomán azonban utóbb jó királyként vonult be a történelembe. Béla erélyes fellépésének köszönhetően gyorsan leverte a Vata fia János által vezetett 1061. évi pogánylázadást, ezenkívül pedig a szekszárdi bencés monostor megalapításával is igyekezett erősíteni az egyház magyarországi pozícióit. Értékálló pénzt veretett, és más intézkedéseivel is sokat tett a gazdaság fellendítéséért, országlását azonban állandó jelleggel beárnyékolta a német földön élő Salamont támogató IV. Henrik császár fenyegetése. Béla követei útján igyekezett békés viszonyt fenntartani a Német-Római Birodalommal, ám erőfeszítései kudarcot vallottak, és 1063-ban Henrik seregei megindultak Magyarország ellen.

A király a védelem megszervezése érdekében országgyűlést hívott össze Dömösre, a tanácskozások során azonban a trón összeomlott alatta, és kis híján halálra zúzta őt. A közhiedelemmel ellentétben Béla túlélte a szörnyű balesetet, uralkodói emelvényének szétesése viszont sok szempontból már a jövőt vetítette előre. A súlyos állapotban lévő királyt az országgyűlés után lóra ültették, és a határon táborozó magyar csapatokhoz szállították, ahol 1063. szeptember 11-én, Dévény közelében belehalt sérüléseibe. I. Béla elhunytával a Magyarországra törő német csapatok könnyűszerrel megszerezték a koronát Salamon számára, ám a későbbi évek trónharcainak eredményeként utóbb a király két fia, Géza és László is hatalomra került.

 

Forrás: https://rubicon.hu/kalendarium/1063-szeptember-11-i-bela-magyar-kiraly-halala

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nilmfm hmcflq

Wvwmxa, 2022.05.04 15:38

cheap sildenafil for sale - <a href="https://bestusasild.com/">sildenafil 50mg cheap</a> buy viagra 150mg online