Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2022.01.27

IV. Károly koronázása

iv_karoly_koronazas.jpg

IV. Károly 1887. augusztus 17-én született Károly Ferenc József Lajos Hubert György Mária néven. Apja Ottó Ferenc főherceg, I. Ferenc József unokaöccse, édesanyja Mária Jozefa szász királyi hercegnő volt. Katolikus neveltetésben részesült, Bécsben a bencések középiskolájában tanult, majd Prágában folytatott jogi-közgazdasági tanulmányokat. 1911-ben feleségül vette Bourbon-Pármai Zitát, a Habsburg-házban ritka szerelmi házasságból nyolc gyermek született.

Károlyt nem nevelték uralkodónak, és ő sem számított rá, hogy az válik belőle. Apja 1906-ban bekövetkezett halála után azonban egyre előrébb került a trónöröklési sorban: két nagybátyja közül az egyiket rangon aluli házassága miatt a családból is kitagadták, a másik, az immár trónörökös Ferenc Ferdinánd főherceg szintén rangon alul házasodott, s ezért kénytelen volt lemondani gyermekei trónigényéről.

Ferenc Ferdinándot 1914. június 28-án Szarajevóban meggyilkolták (a Monarchia egy hónappal később hadat üzent Szerbiának, amellyel megkezdődött az I. világháború), s Ferenc József 1916. november 21-i halála után a 29 éves Károly került a recsegő-ropogó birodalom trónjára.

Magyarország apostoli királyává 1916. december 30-án koronázták meg. Az ország és egész Budapest ünnepelt, a háború közepette is fényűző rendezvényekre került sor. A nap az Országgyűlés két házának ülésével kezdődött, majd a képviselők átvonultak a budai Várba, a ceremónia színhelyéül szolgáló Mátyás-templomba, amely előtt már összegyűltek a megyék és városok küldöttségei.

Ezután érkezett meg a koronázási menet, élén egy huszárszázaddal, majd a főváros küldöttségével, mögöttük lovagolt Tisza István miniszterelnök. A menet ágyúdörgés és harangzúgás közepette, a koronázások történetében először (és utoljára) nem az osztrák, hanem a magyar himnusz hangjaira vonult be a templomba, ahol az oltárra helyezték a koronázási jelvényeket.

A szertartás az évszázados hagyományok szerint zajlott le: Csernoch János esztergomi érsek, hercegprímás a király jobb karját szentelt olajjal felkente. Ezután Károly vállára borították Szent István palástját, majd elkezdődött a szentmise. Az esztergomi érsek kivonta Szent István kardját, amellyel felövezte a királyt, aki megtette vele a szokásos négy vágást. Ezt követően az esztergomi érsek és az ez alkalommal királyhelyettesi, azaz nádori tisztséget ellátó Tisza István kormányfő a király fejére tették a Szent Koronát, miközben a főpapok kinyújtott kézzel áldást mondtak. (A korona túl nagy volt Károly fejére, ezért ki kellett bélelni, de erre már korábban is volt példa.) Az új uralkodó megkapta a jogart és az országalmát is, majd elfoglalta a trónt, és felzúgott az „Éljen a király!” kiáltás.

Ezután került sor Zita királyné megkoronázására, majd a szertartás végeztével a király a koronával a fején a Szentháromság téren felállított emelvényen nyilvánosan letette a koronázási esküt, és újra elénekelték a Himnuszt. A király lóra szállt, és a menettel a Szent György térre vonult, ahol fellovagolt a 63 vármegye földjéből emelt koronázási dombra, megtette a négy kardcsapást a négy világtáj felé. Ezt követte a hagyományos ebéd, amellyel a koronázás véget ért, a király este családjával visszautazott Bécsbe. A Szent Koronát még három napig közszemlére tették, de a háború miatt a szokásos népünnepély elmaradt, inkább a szegényeknek főztek az ingyenkonyhákon.

Károly mindössze két évig uralkodott. Békeidőben valószínűleg kiváló király lett volna, de a háború viszontagságai közepette nem tudta egyben tartani birodalmát. Az I. világháborúban katonai vereséget szenvedő Osztrák-Magyar Monarchia 1918 novemberében szétesett.

Károly belátva helyzetének tarthatatlanságát november 11-én lemondott az osztrák, majd két nappal később a magyar államügyekben való részvételéről, de trónigényét fenntartotta. Svájci emigrációjából két alkalommal – először 1921. március 27. és április 5. között, majd október 20-23-án – tett sikertelen kísérletet a magyar trón visszaszerzésére. A második királypuccs után, mivel továbbra sem volt hajlandó lemondani a trónról, az Antant-hatalmak családjával együtt a távoli Madeira szigetére vitték. Itt szerény körülmények között élt 1922. április 1-jén, spanyolnátha miatt bekövetkezett haláláig. Méltósággal és panasz nélkül viselte hányattatásait, ezért halála után nem sokkal kezdeményezték boldoggá avatását, amelyre 2004. október 3-án került sor.

 

Forrás: https://mult-kor.hu/

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Hfeqiw xitdhv

Wbigub, 2022.05.05 02:32

sildenafil 50mg us - <a href="https://bestusasild.com/">sildenafil 150mg sale</a> sildenafil sale