Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2021.01.04

Mohács özvegye, Mária királyné élete

9088-horz.jpg

II. Lajos (Barend van Orley posztumusz festménye, 1526 után) 
és Mária királyné (Hans Maler zu Schwaz képe, 1520)

A Magyarországon kívül mindenütt „Magyarországi Mária”-ként ismert királyné Szép Fülöp és Őrült Johanna ötödik gyermeke volt. Nagyon korán a hatalmi játszmák szereplője lett: az egyre befolyásosabb Habsburgok általa remélték a magyar trónt megszerezni. I. Miksa császár és Ulászló magyar és cseh király (természetesen a magyar rendek háta mögött) 1506-ban megállapodtak, hogy Ulászló lánya, Jagelló Anna Miksa unokájához, Ferdinánd főherceghez megy, míg Ulászló fia, II. Lajos magyar király Máriát veszi el. A szerződés azt is kikötötte, hogy a szerződő uralkodóházak bármelyikének kihalása esetén a trón a másikra száll. A csecsemő Lajost és Máriát eljegyezték, a jelképes esküvőkre 1515 nyarán Bécsben került sor, amikor az akkor alig kilencéves Lajos herceg oltárhoz vezette a nála egy évvel idősebb Máriát. Az igazi esküvőt 1522 januárjában tartották Budán. Mária a kortársak szerint a mulatságokat és táncot kedvelő, életvidám fiatalasszony volt. Sőt, egyes jelentések szerint túlságosan is szabadosan értelmezte az erkölcs fogalmát, beszélték, hogy több udvari emberrel is viszonyt folytatott, bár erre bizonyíték nincs. Férje különösebben nem nyűgözte le: Lajos csenevésznek született, gyámjai kicsapongó életre biztatták. Könnyelmű, tehetetlen uralkodó lett belőle, aki annyira tékozolta az egyébként is megcsappant jövedelmeket, hogy Mohács előtt már evőeszközre sem jutott pénze. Az 1526-os mohácsi csatában odaveszett – valószínűleg menekülés közben a megáradt Csele patakba fulladt, de azóta is tartja magát a feltevés, hogy meggyilkolták. A tettes állítólag Szapolyai János erdélyi vajda volt, aki csak Lajos halálával kerülhetett a magyar trónra. Az özvegyen maradt királyné anélkül, hogy Buda védelmére bármilyen intézkedést tett volna, Pozsonyba menekült. Bár bátyja, I. Ferdinánd osztrák főherceg tartott tőle, hogy húga enged a királyságra törő daliás Szapolyainak, az hiába kérte meg háromszor is kezét, Mária hű maradt a dinasztiához. Az idegen uralkodókba belecsömörlött magyar rendek 1526. november 5-én királlyá választották Szapolyait, de Mária ebbe nem nyugodott bele. November 25-én ő is országgyűlést hívott össze Pozsonyba, a kiküldött meghívókat pedig visszadátumoztatta októberre. A tanácskozást szabályszerű vesztegetési és ígérgetési hadjárat előzte meg, de Ferdinánd a biztonság kedvéért tízezer fegyverest is felvonultatott. A kívánt eredmény nem maradt el, december 17-én őt is magyar királlyá választották. A koronázásra szinte napra pontosan egy évvel Szapolyai megkoronázása után, 1527. november 11-én került sor, Ferdinánd trónusa mellett ott állt Mária királyné is. Mária magyarországi szerepe ezzel véget ért. Fivérei nem bíztak benne, el akarták távolítani: 1530-ban másik bátyja, V. Károly császár a távoli Németalföld kormányzójának nevezte ki. Máriának ugyan komoly ellenérzései voltak, de most is alávetette magát a dinasztia érdekeinek és zokszó nélkül elfoglalta új helyét. A korábban lutheránusság gyanújába keveredett Mária ügyesen lecsendesítette a reformáció keltette lázongásokat, vallási türelme és a művészetek pártolása révén komoly népszerűségre tett szert a tartományban. Élete szigorúan megszabott keretek között, az etikettnek megfelelően folyt. Magyar kapcsolatai nem szakadtak meg teljesen: udvarában élt Nicolaus Olahus, aki itt írta történeti munkáit. Mária megfogadta, hogy özvegyi fátylát többé nem teszi le, s ígéretét 32 évvel később bekövetkezett haláláig megtartotta. Kérője több is akadt, de ő valamennyit kikosarazta, Mohács után készült portréin csakis fehér özvegyi fejkendőben ábrázolták. Férje szívét arany urnában őrizte és mindig magával hordta, Lajosról végrendeletében is a hűséges szeretet hangján emlékezett meg. 1555-ben, V. Károly példáját követve ő is lemondott, és Spanyolországba vonult vissza. Végső napjait magányosan, bűnbánatba merülve töltötte, s pár héttel imádott bátyja, V. Károly után, 1558. október 18-án ő is meghalt Valladolidban. Először egy itteni templomban temették el, majd 1574-ben II. Fülöp spanyol király átvitette koporsóját az Escorialba.

Forrás: https://cultura.hu/aktualis/habsburg-maria-mohacs-ozvegye/

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.