Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.12.29

A forralt bor eredete

gluhwein-rezept-750x450.jpg

Mint oly sok minden más, ez is a rómaiakhoz köthető. Akkoriban „fűszeres bornak” nevezték. A bor fűszerezésének eredetileg praktikus okai voltak: a romlásnak induló – mai szemmel helytelen technológiával készült borok – ecetes erjedését különböző erős fűszerek hozzáadásával próbálták ihatóbbá tenni. A leggyakrabban mézzel, fahéjjal, borssal, korianderrel, ánizzsal, kakukkfűvel, babérlevéllel, citrusfélékkel keverték a jobb íz és a hosszabb eltarthatóság érdekében. Kezdetben hidegen keverték hozzá a fűszereket, és úgy is tálalták. Téli napokon a tűzhely szélére helyezve melegítették, vagy felforrósított követ, vasrudat helyeztek bele. A középkorban Hippocras-nak is hívták, mert eredetét egészen Hippokratész görög orvosig vezették vissza, és úgy gondolták, a meleg ital véd a tél okozta lehetséges nyavalyáktól.

A kor orvosai az emésztés segítésére is előírták egyes esetekben, de bálok és estélyek elmaradhatatlan szomjoltója is volt, mindenki, köztük a Napkirály nagy örömére. Angliában egy kis tejjel és brandyvel, míg északon naranccsal és gyömbérrel bolondították a kevésbé jó minőségű borokat. Eleinte olyan fűszereket használtak, amelyek Európában is megteremtek, vagy legalábbis az ország valamelyik csücskéből beszerezhetőek voltak, a ma használt fűszerek ugyanis luxuscikknek számítottak. Ezért a forralt bor íze egészen más lehetett, inkább gyomorkeserűre vagy alkoholos gyógyteára hasonlított.

Az újkorban a forralt bor fogyasztása Európa-szerte elterjedt, de az észak-amerikai kontinensen is ismert karácsonyi ital. Különböző változatai az egyes országok ízlésének, hagyományainak megfelelően alakultak ki. A germán országokban GLÜHWEIN a neve, palackozva és karácsonyi motívumokkal díszített TetraPak dobozban is kapható. Magyarországon és Erdélyben a Monarchia idején került be a jellegzetes karácsonyi italok közé.

onpaste.20201228-163608.png

A franciáknál is megtalálható ez a csemege, ott VIN CHAUD névvel illetik. A XVI. századi francia szakácskönyvekben már több variációja is feltűnik, természetesen a receptek szerint kiváló minőségű francia borból készült vaníliával, fahéjjal, szegfűszeggel. A francia hagyomány szerint a különböző aszalt gyümölcsök és a bőségesen mért zamatos méz sem idegenek a forralt bortól.

A skandináv országokban GLØGG néven ismerik, itt is készen, palackozva forgalmazzák, fogyasztása azonban alapvetően különbözik a nálunk ismert módszertől. A svédek az abszinthoz hasonlóan karamellizált süvegcukorral, mazsolával, pirított mandulával isszák, gyakran igen erős vodkával ízesítve. Nem ritka, hogy a kész ital tetejére porcukrot szórnak, vagy egy kanál erdei szamóca lekvárral bolondítják meg. Érdekesség, hogy – hozzánk hasonlóan – csak a karácsonyi időszakban kapható, de akkor szinte minden pincészet készít a vendégeinek és a skandináv szilveszteri mulatságnak is elengedhetetlen része a közös gløgg készítés.

Az angol nyelvterületen elterjedt MULLED WINE gyakori kiegészítő alapanyaga a brandy, de meglepő módon gyakran készítik ciderből (almabor) is.

Világszerte különböző nevekkel illetik, a mi forralt borunkhoz hasonló italok Brazíliában és Portugáliában a quentão, Lengyelországban grzane wino, Olaszországban vin brulé, Romániában vin fiert, Szerbiában kuvano vino, Oroszoknál глинтвейн, Szlovákiában varené vino, Csehországban svařené víno, Szlovéniában kuhano vino, Moldáviában a sok borssal készülő izvar, Bulgáriában greyano vino. Minden európai országban van miből válogatni… De akinek ez sem elég, Kínában keresse a 热葡萄酒-t!

gluhwein-adobestock_178139223.jpeg

Forrás: https://tudomanyplaza.hu/a-forralt-bor-tortenete/

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.