Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2022.01.27

A pogány rómaiak megnyugtatására került a karácsony decemberre

 

saturnalia_by_antoine_callet.jpgKarácsony a téli napfordulóra esik, ekkor ünnepeljük Jézus születését. Valódi születési dátumát nem ismerjük, de biztos, hogy nem december 25-e volt. Akkor miért tette ekkorra az egyház a Megváltó „hivatalos” születésnapját? A magyarázat egyszerű. Minden kultúra valamilyen formában megünnepelte a téli napfordulót, a rómaiak például a szaturnália ünneppel emlékeztek meg arról, hogy ekkortól már hosszabbodnak a napok.

A szaturnáliával a rómaiak Szaturnusz isten – Jupiter apja – előtt tisztelegtek. A római mitológia szerint Szaturnusz a görög Kronosszal azonos, akit fia, Zeusz taszított le a trónjáról. A rómaiak továbbszőtték a görög történetet, szerintük a bukott Kronosz-Szaturnusz Itáliába menekült, ahol „megjavult” és Itália bölcs isten-királya lett, aki megtanította az embereket a mezei munkákra. Az uralma az aranykort jelentette az emberiségnek, mely alatt nem voltak háborúk, kereskedés és rabszolgaság. A rómaiak Szaturnuszt a vetések és megművelt mezők védelmezőjének tartották.

A szaturnália ünneppel ezt az ideális boldog békeidőt elevenítették fel, ezért a hagyományos szertartások, azaz a körmenetek, áldozatok mellett számos olyan szokás kapcsolódott hozzá, ami kiemelte a többi római ünnep közül. A szaturnália az egész társadalmat érintette, mindenki részt vett benne, szegények, gazdagok egyaránt, sőt az ünnep lényege is az volt, hogy a társadalmi rétegek közötti határok erre a rövid időre megszűntek.

Ez volt a leginkább várt és szeretett római ünnep, nem véletlen, hogy ahová a rómaiak elvetődtek, azaz a Földközi-tenger vidéke, a Közel-Kelet és Nyugat-Európa rómaiak uralta területei, mindenütt megünnepelték azt. Az ünnep hagyományosan az őszi vetés végével, azaz december 17-ével vette kezdetét, és több napig tartott.Vidéken a vetés befejezése után a családfő a háztartás minden tagjával – a szolgákkal és a rabszolgákkal – közösen étkezett, Szaturnusz istennek malacot áldoztak, és maguk is malachúst ettek. Szokás volt, hogy a család tagjai megajándékozták egymást. A malac, mint a bűnös, a szökevény szimbóluma jelent meg, ezért ettek ekkor disznóhúst.

Az ősi időkben az ünnep még emberáldozattal is összekapcsolódott, a közösségek megválasztották a „római nép ellenségét”, más néven a „Káosz Urát”. E kiválasztottakat pár napig kifejezetten jól tartották, kényeztették, majd az ünnep zárásaként feláldozták őket. Ez a szokás a későbbiekben sokat finomodott, a kockadobással megválasztott „gúnykirály” megmaradt, de már nem áldozták fel. Az emberáldozatra emlékeztettek azok a kis terrakotta, ember alakú szobrok, amelyeket a barátok, ismerősök adtak egymásnak az ünnep utolsó napján.

Hivatalosan, állami szinten az ünnep Rómában a Fórumon álló Szaturnusz isten templománál kezdődött, ahol szintén disznót áldoztak. Szaturnusz istent általában úgy ábrázolták, hogy a lábát gyapjúfonallal kötötték meg, ezért az ünnep alkalmával a kötelet meglazították, jelezve azt, hogy az isten rövid dőre kiszabadult a fogságból.

E napokon általános munkaszünet volt, a hivatalok és a bíróságok, de még az iskolák is bezártak, és a világ „kifordult magából”. A tolvajlásokat, kisebb rendbontásokat nem büntették. Az ünnep alatt egy napig a rabszolgákat uraik szolgálták ki, akik gazdáik ruháját viselhették.

Extrémebb ünneplés is előfordult, ugyanis ebbe az időszakba az is belefért, hogy az utcán az emberek meztelenül szaladgáljanak, lerészegedve műveljenek olyasmit, amit az év más napjain szigorúan büntettek. Szabad volt a szerencsejáték és egyéb kicsapongások sora is. Az ünnep alatt akkora volt a hangzavar Rómában, hogy állítólag Plinius külön hangszigetelt szobát építtetett magának, hogy ekkor is tudjon dolgozni.

Persze nem mindenki vigadozott hangosan az utcákon, de a szolidabban ünneplők is feldíszítették az otthonaikat koszorúkkal, virágokkal. Az ünnep utolsó napján került sor az ajándékozásra. Elsősorban nem is csak a családtagok ajándékozták meg egymást, hanem a barátok, valamint a kliensek és a patrónusok (a római korban a szabadok között létrejövő függőségi viszonyban lévők) között volt szokás az ajándékozás.

A szaturnáliát általában december 17 és 25 között tartották, ám Augustus egy rendelettel 3 napban maximálta, amit a későbbi császárok még két extra nappal egészítettek ki.

A szaturnália minden tekintetben Róma egyik legkedveltebb és legvidámabb ünnepe volt. A kereszténység térhódításával párhuzamosan a pogány rómaiak egyik félelme az új vallással szemben éppen az volt, hogy akkor nem ünnepelhették volna meg a szaturnáliát. A korai keresztény egyház ezért rendkívül pragmatikusan járt el. Mivel a szaturnália úgyis a fény születésének az ünnepe, az egyház a IV. században egyszerűen átvette az ünnepet, és Jézus hivatalos születésnapjává tette azt. Mai tudásunk szerint Jézus nem Kr.u. 1. december 25-én született, hanem évekkel korábban és vélhetően áprilisban.

A keresztény ünnep számos elemet vett át a szaturnáliából, leginkább a közös ünnepi étkezést és az ajándékozás szokását. Az már más kérdés, hogy „hivatalosan” nem a családtagok ajándékozzák egymást, hanem kultúrköröktől függően a Mikulás vagy a kis Jézus – esetleg valamely más szent, angyal – hozza az ajándékot.

 

Forrás: http://https://tudas.hu/
A kép Antoine-François Callet „Szaturnalia” című festményének (1783) egy részlete, forrás: https://commons.wikimedia.org/
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Ulmbpk vwaqid

Yvvcbh, 2022.05.06 14:12

sildenafil 50mg cost - <a href="https://bestusasild.com/">viagra us</a> order sildenafil for sale