Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.09.26

Érdekességek az illemhelyekről (1. rész)

Nem is gondolnánk, de a nagy folyók mellett kialakult ókori civilizációk sokkal fejlettebb higiénés szokásokkal rendelkeztek, mint középkori eleink. Tudjuk, hogy csatornákat ástak, és ezek vizével öntözték a földjeiket. Élelmes népek voltak, hamar rájöttek, hogy ha az emberi végterméket beleöntik a csatornákba, akkor a következő évben jobb lesz a termés.

A gazdagabb egyiptomiaknak mészkőből faragott illemhelyeik voltak. Az ürülék homokkal teli égetett edényekben gyűlt össze, ezek tisztítását és friss homokkal való feltöltését a házi rabszolgák végezték. Az első közös használatú, fából ácsolt latrinákban egy korsó víz segítségével szabadultak meg a salakanyagtól, amelyet égetett anyagcsatornák vezettek el.

A Biblia is említést tett az emberi salakanyag elásásának fontosságáról:

„12. A táboron kívül valami helyed is legyen, hogy kimehess oda. 13. És legyen ásócskád a fegyvered mellett, hogy mikor leülsz kivül, gödröt áss azzal és ha felkelsz, betakarhassad azt, ami elment tőled.” (Mózes 5. könyve - A törvény summája, 23. fejezet)

img_0568.jpg

A pletykás Hérodotosz említette, hogy az egyiptomiak a házaikban végezték a dolgukat, a nők állva, a férfiak pedig guggolva. Ez már csak azért is szemet szúrhatott a világjáró görögnek, mert az ókori Hellász – akármilyen fejlett is volt sok tekintetben –, WC-ügyben nem jeleskedett. Fő oka ennek a folyó víz hiánya lehetett, így aztán a márványba faragott görög városok környékét trágyahalmok, emésztőgödrök csúfították el. Az emberek ott végezték el a dolgukat, ahol rájuk tört a szükség. A házakban nem csak külön helyiség, de közös udvari árnyékszék sem létezett. Két hely volt, ahová nyilvános WC-ket építettek: a gümnaszionok (sportcsarnokok) és a fürdők.

Itáliában kicsivel jobb volt a helyzet. Már az etruszk királyok megépítették a híres Cloaca Maximát, ami a Róma környéki mocsarak vizét vezette el, de kiváló lehetőséget biztosított arra is, hogy a város szennyét eltüntesse. A köztisztaság fontos szerepét bizonyítja Cloacina istennő is, akiben a szennyvízcsatorna védelmezőjét tisztelték. A köztársaság idején utcai nyilvános WC-ket hoztak létre a járókelők nagy megkönnyebbülésére. Törlésre mindenki saját tengeri szivaccsal érkezett, de ha éppen nem volt nála, a kis helyiségekbe bekészítettek egy vödör tengervizet és egy botra erősített szivacsot, amelyet bárki használhatott. A sós víz elvileg fertőtlenítő hatású…  A végtermék egy vízzel teli csatornába hullott, amit aztán a várostól távol a folyóba vagy a tengerbe vezettek.

picture2.jpgpicture1.jpg

A feljegyzések szerint a császárság korában már több nyilvános illemhely létezett Rómában, amit az állam tartott fenn. Vespasianusnak jutott eszébe a nagy ötlet: megadóztatta a nyilvános illemhelyeket. Amikor fia, Titus szemére vetette a dolgot, akkor szaladt ki a császár száján a szállóigévé lett nagy igazság: „A pénznek nincs szaga.”

A patríciusok természetesen nem a köznép WC-it használták. A történetírók rosszallóan jegyezték meg, hogy egyesek még a végtermékeiket is arany- és ezüstbilikbe pottyantják. Az egyszerű pórnép házaiban nem találunk illemhelyeket, ők szintén éjjeliedényeket használtak – persze egyszerű agyagból -, amelyek tartalmát nemes egyszerűséggel kiöntötték az utcára.

Nyilvános illemhelyek ide vagy oda, ha nem volt a közelben ilyen lehetőség, a rómaiak szűk sikátorokban végezték a dolgukat. Fennmaradtak olyan falfirkák, amelyek az istenek haragjával fenyegetik azokat, akik hasonlóképpen cselekednek. Az egyik szerint: „A tizenkét isten, Diána és a nagy Jupiter verje meg azt, aki ide p…… vagy k……!”

A barbárok bejövetele aztán véget vetett a fejlett WC-kultúrának, és az emberiségre zuhant a sötét és nem utolsósorban büdös középkor.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.