Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2021.01.09

Gyorsétkezdék és vendéglők az ókori Rómában

134999502_2837937466528596_104171021762697902_o.jpg

Az alsó képen egy thermopoliumot láthatunk, háziszentéllyel 
(Thermopolio col Larario, Pompeji). A felső kép ennek a rekonstrukciója.

Róma időszámításunk kezdetén már világváros volt, s egyre nehezebben tudta a hatalmas embertömegeket tető alá juttatni. Emiatt kétezer évvel ezelőtt megjelentek az emeletes házak (insula). A bennük levő lakások alig nyújtottak valami kényelmet. Konyha nem volt ezekben a lakásokban, s a levegőtlen és homályos helyiségek lakói igyekeztek a nap java részét a házon kívül tölteni, az utcákon, köztereken lézengtek, többnyire kocsmákban ebédeltek. Másrészt a déli, melegebb vidéken élő közösségekhez hasonlóan a római társadalom is nyitottabb volt, a családok részben a közterületeken töltötték idejüket piacon, téren, parkban, részben középületekben, fürdőben, tornacsarnokban, egyesületekben. Mindezek következtében sokszor étkeztek „házon kívül”.

Mindenhol árultak ennivalót valamilyen formában, gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt. A városok főutcáit fedett járda szegélyezte, az innen nyíló boltokban főleg élelmiszert kínáltak, többnyire meleg ételt. E lacikonyhák pultjait ugyanis thermopoliummá alakították, vagyis a dupla kőfal közötti zárt terekben bográcsok vagy üstök sorakoztak, melyeket padlófűtéssel tartottak melegen. Így az üstökben lévő forró étel nem hűlt ki, ahogy a forralt bor sem, ami a rómaiak egyik kedvenc itala volt. A büfékben és lacikonyhákban állva fogyasztottak. Asztalnál csak a kocsmákban (caupona) szolgáltak ki.

A vendéglők fajtái:

1. Popinae: lacikonyha, bormérő hely, kifőzde volt. Ezekben korlátozott volt a menü, egyszerű ételeket szolgáltak fel. Leggyakrabban olajbogyó, kenyér, ragu szerepelt az étlapon. A római társadalom alsóbb osztályai (rabszolgák, felszabadított rabszolgák, külföldiek) látogatták.

A vendég fa- vagy kőpadokon ült, evett, ivott, kockajátékot játszott és beszélgetett. Amint arról az idősebb Plinius beszámol, a beszélgetések többnyire a napi politikáról, valamint jelen nem lévő barátokról és ismerősökről folytak. A rabszolgák a gazdáikról pletykáltak, akik addig valahol egy közeli, előkelőbb helyen, vagy házaik díszes ebédlőjében (triclinium) ebédeltek.

A római irodalomban a „popinae” név gyakran a törvénytelen és erkölcstelen viselkedés fogalmával társult, kétes egzisztenciák gyűjtőhelye volt. Ezt támasztja alá egy angliai ásatás, ahol két holttest került elő a padló alól.

2. Thermopolia: itt különféle meleg ételek és forralt, fűszeres bor szerepelt az étlapon. Főként az alsóbb néposztályok használták, de a gazdagabbak is vitettek innen ebédet. Nevét jellegzetes berendezéséről (thermopolium) kapta. Több fajtája létezett, mindegyikük két vagy három élelemre szakosodott, mint a bor, lencse, húsok vagy sajt. Volt köztük egyszerű berendezésű, de lehetett egy elegáns környezetben, freskókkal díszített falú étkező is. Azok kedvelték, akiknek nem volt otthon főzési lehetőségük, esetleg főétkezések közti étkezésekre használták.

A forum körül is voltak thermopoliák, ahová a szenátorok kiugorhattak a hosszúra nyúlt ülések között, vagy pedig a bírák használták a perek szüneteiben. Természetesen a forum csőcselékének is törzshelyei lehettek.

3. Taberna diversoria (diversorium): kettős funkciót töltött be, egyszerre volt bolt és kocsma. Leggyakrabban egyetlen helyiségből állt, ahol a dolia mellett szögre akasztott húsok kellették magukat. A hátsó részen volt a konyha. A tulaj gyakran az utcán ült, és onnan csalogatta a kuncsaftokat.

Pompejiben 80 étkezde maradványait tárták föl, ennek alapján elképzelhetjük, hogy Rómában hány ilyen kisebb-nagyobb hely létezhetett.

 

Forrás: T. Horváth Ágnes - Görög-római élet és kultúra (Facebook oldal)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.