Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2021.01.04

Január, a kétarcú isten napja

janus.jpg

Így ábrázolják Janus istent

Az évnek hónapokra való felosztása nem a viszonylag változatlan Naphoz, hanem  a folyton változó s így pontosan megfigyelhető Holdhoz alkalmazkodott. A régi Rómában márciussal kezdődött az esztendő, csak Kr.e. 153-ban esett meg első ízben, hogy a legfőbb tisztviselők nem március elsején, hanem január első napján léptek hivatalba, ettől fogva nagyrészt januárral kezdték az évet.

Az óitáliaiaknak volt egy pásztor-királyuk, akit Zan néven tiszteltek (a latin nyelv későbbi alakulása Janná formálta át). Ezt a Zan vagy Jan királyt a későbbi korok istenné avatták, és kettős fejjel – egy szakállassal és egy szakálltalannal – ábrázolták, amelyek tarkójuknál illeszkedtek egymáshoz. Ez a kettős fej (biceps) a Napot és a Holdat, a nappalt és az éjjelt, illetve a kettő egyesülését kívánta ábrázolni.

Kultuszát Numa Pompilius építette ki, aki a legenda szerint Kr.e. 715-672 között volt Róma királya. A monda szerint Jan egykori palotája az egyik római dombon állt, amelyet az ő tiszteletére Janiculusnak neveztek el. Numa Pompilius a római Forumot, ahol a latinok örök házi tűzhelye égett, odavezető kapukkal építette körül. Ezek voltak az ún. Janus-ívek. A legrégibb ilyen Janus-kapunál felállították az isten ércszobrát, s ennek a kapunak nagyon fontos szimbolikus jelentőséget adtak a római nép életében. Ha ugyanis a római haderők kivonultak a városból az ellenség elé, akkor ezen a kapun keresztül meneteltek kifelé. Tehát a nyitott Janus-kapu háborút jelentett, s addig nem zárták be, amíg a hadsereg vissza nem tért.

Janus, akiről utóbb minden kapust „janitor”-nak neveztek el, ilyenformán minden kezdetnek a szerencseistene lett. Neki szentelték a hajnali órákat is, és elnevezték Pater Matutinusnak, a Hajnal Atyjának. Hónapja főként házasságkötésekre volt alkalmas, amiért is az attikai görögök a januárt egyenesen „gamélion”-nak, „nászi hónapnak” nevezték. Úgy mondják, a januárban született gyermekek örököltek valamit a régi misztikus Szerencse-Istentől: ők különösen hajlamosak arra, hogy léleklátókká legyenek.

Januárt a régi magyar naptár Boldogasszony havának, a székely naptár Fergeteg havának nevezte, a csillagászok Bak- vagy Vízöntő havaként, a meteorológusok pedig Télhóként említik. A nyelvújítók a „zúzoros” nevet szorgalmazták, szerencsére nem került át a gyakorlatba.

Jeles napok:

Január 6. – Vízkereszt, avagy a háromkirályok napja

Január 17. – Antal napja

Január 18. – Piroska napja

Január 21. – Ágnes napja

Január 22. – Vince napja

Január 25. – Pál napja

 

Forrás: Supka Géza: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek. Helikon Kiadó, 1989.
A kép forrása: https://brasildelonge.com/tag/ano/
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.