Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2021.02.20

Március, a háború hónapja

onpaste.20210301-095144.jpgAbban az időben, amikor az év még tíz hónapból állott, az első hónap a március volt. Illett, hogy ezt a hónapot a Rómát alapító Romulus király legendás atyjáról, Marsról nevezzék el, akinek neve azt jelentette: „ragyogó”, „fényes”, s így nyilván valamilyen Napistenség lehetett, a tavasznak, vagyis a természeti év kezdetének istene. Március hónap első napját az ő születésnapjának tartották, s papjai, a Salii ezen a napon fegyvertánccal ünnepelték őt. Ezek a papok éppen erről a táncról, az ugrálásról kapták nevüket: („salio” latinul: „ugrál”, „táncol”), tehát olyasféle szerzetek lehettek, mint a mohamedánoknál a táncoló dervisek. Ősrégi dalaiknak, amelyeknek szövegeit már ők maguk is alig értették, néhány töredéke fennmaradt: ezek a latin nyelv legrégibb ismert maradványai.

Mivel a rómaiak hadjárataikat rendszerint a melegebb idő bekövetkezésével indították meg, kézenfekvő volt, hogy a „ragyogó” Mars a háború istenévé lépjen elő. Fegyvereit éppen a Salii papok őrizték templomukban, a tavaszi körmeneteken vagy a háborúkat megelőző körmeneteken ezeket a pajzsokat, lobogókat (labarum) hordták körül. Ilyenkor ülték meg a Ver sacrumot, a Szent Tavaszt. Az ünnep lényege az volt, hogy Marsnak áldozták a növényzet zsengéjét, az állatok fiatalját s az emberiség ifjúságát, éspedig úgy, hogy a fiatalokat kikergették a városból, az országból: menjenek maguknak háborúval új hazát szerezni. Több itáliai törzs letelepedése az Appennini-félszigeten ennek a Ver sacrumnak volt köszönhető.

1280px-sousse_mosaic_calendar_march.jpgMárcius hónap ábrázolása egy ókori római mozaikon

Mars születésnapján, Mensis Martius elsején, megújították az előzőleg eloltott régi tüzeket is: új, hatalmas, friss tüzeket gyújtottak a tűzhelyeken, s főként a Forum legfőbb tűzhelyén (innen maradt fenn Európa egyes vidékein a tavaszi máglyák gyújtásának szokása). Az új tűzön kenyeret sütöttek, amelyet a katonák – Mars Isten legközvetlenebb hívei – között osztottak szét. Ez volt a Martis-panis, vagy panis Martialis, a katonakenyér, amelyből utóbb a marcipán lett, az egyik legfinomabb édességfajta. (Egy másik katonakenyérféle éppen fordított utat tett meg, mivel a régi osztrák időkben volt egy K. k. Verpflegskommission, a hadsereg ellátását irányító bizottság, amely egységes katonakenyeret juttatott a hadseregnek. Ennek a kenyérnek „Kommissionsbrot”, majd rövidebben „Kommissbrot” volt a neve. S mivel rendszerint nem volt valami ínycsiklandozó eledel, a bakák azért mindent, ami nem volt jó, „komisz”-nak neveztek el. Amíg tehát a római katonakenyérből egy finom csemege neve ered, addig az osztrák sereg kenyeréből a magyar nép száján a „hitvány” jelzője lett.)

Mars hadisten emléke már rég kiveszett a március hó fogalmából, de a tél elmúlásának, a tavasz megszületésének ünnepét még mindig március hónaphoz kapcsolja az emberiség. Több babona köthető ehhez a hónaphoz. Így március 15-én, a híres „március Idusán” ülték meg Itáliában Anna Perenna ünnepét, aki eredetileg valószínűleg valamilyen holdistennő lehetett, s ünnepe az örökké kihunyó, majd újra feltámadó éjjeli istennőt dicsőítette. Ebből alakult ki az Esztendő vénasszonyának ünnepsége, akit március 15-én ünnepélyesen elégettek, s az olaszok még ma is égetnek (bruciar la vecchia = elégetni a vén banyát). Innen már csak egy lépés volt, hogy Anna Perennában valamiféle éjjeli démont, vén boszorkányt lássanak, akit el kell égetni. Következésképpen aztán március 15-e a boszorkányok nagy napja lett, akik ezen a napon kötözött seprűnyélen lovagolnak fel a magas hegyekre (Blocksberg), hogy ott megüljék a „boszorkányszombatjukat”. Így lett március tizenötödike általában a nyugtalanság napja…

 

Forrás: Supka György: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek. Helikon Kiadó, Budapest, 1984.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.