Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.10.03

Anonymus és az ő gesztája

anonymus.jpg
A Kárpát-medence elfoglalásának történetét Anonymus (nem tudjuk a nevét, III. Béla király jegyzője volt) gesztája tárgyalja a legrészletesebben. Legrégibb kézirata ennek a műnek a XIII. század közepéről maradt fenn. Bizonyos, hogy nem a szerző vetette papírra, de a másolat néhány évtizeddel a mű megírása után keletkezhetett, attól is függően, hogy az eredetit 1200-hoz mennyire helyezzük közel.

A mű megszületését többen is megpróbálták az általánosan elfogadott III. Béla király kora helyett I. Bélához kapcsolni, s így azt 150 évvel közelebb helyezni az elbeszélt események idejéhez, de ez mit sem változtat az események után több száz évvel való lejegyzés tényén.

A művet használta és kijegyzetelte Kézai Simon, akinek krónikája több szakaszban a XIV. századi krónikaszerkesztésbe került bedolgozásra.

A geszta teljes terjedelmében a magyar honfoglalással foglalkozik (vándorlás: 1–13., a Kárpát-medence birtokbavétele és kalandozások: 14–57. fejezetek). Nagyon érdekes, ahogy a műben a szerző korára jellemző lovagi ideálok és a pogánynak tekintett nomád hagyományok együttesen bukkannak fel. Anonymus számos alkalommal használja bizonyos szokások leírása mellett a „pogány szokás szerint” szavakat, ami egyébként igen jó történészi érzékre utal. Ezek a vérszerződésre (5, 10. fejezet), a lóáldozatra (16, 22. fejezet), egy nem részletezett pogány temetkezésre (15. fejezet), valamint a katonai életre, így a folyón tömlőkön való átkelésre és az íjhasználatra (7, 25. fejezet) utalnak. Nehezen eldönthető, hogy helytálló megjegyzései a kortárs nomád világra, a hazai segédnépekkel és a kunokkal való érintkezésekre támaszkodnak-e, azonban az általa elmesélt turul monda vagy a morvákkal kötött szövetségről tanúskodó fehérló-történet kétségkívül ősi hagyományra megy vissza.

A magyarok őshazájáról és a vándorlásról minden bizonnyal az egyik első hazai írott lejegyzés Anonymustól származik. Ennek hátterében a Kelet iránti megélénkült korabeli érdeklődés állhat, aminek eredményeként maguk a domonkosok is útra keltek az 1230-as években. Tekintettel arra, hogy Anonymus szóbeli információk nyomán a magyarok vándorlásának kétféle útvonalát rajzolja meg művében, a krónika nagy valószínűséggel még a domonkos barátnak, Julianusnak a magyar udvarba való visszaérkezése előtt íródott.

A mű nyugat-európai mintákat követ, szerkezetében is közel áll a XII. századi francia Nagy Sándor-regényekhez. A francia regényekben Nagy Sándor ellentmondást nem tűrően hódít meg minden területet és győzi le ellenfeleit. Sándor és főembereinek viszonya a végletekig harmonikus, a középkori királyok és főembereik idealizált kapcsolatának tekinthető. Nagylelkű és bőkezű, tudja, hogy a társadalmi kódrendszer szerves része az arra érdemesek jutalmazása, olykor még a legyőzötteteket is adományban részesíti.

Miként kell vélekednünk a Kárpát-medence birtokbavételét leíró, más elbeszélő vagy régészeti forrásból meg nem erősített harcokat illetően? Nem zárható ki, hogy mindaz, amit elmesél, nem pusztán a földrajzi nevek alapján önkényesen felépített történet, hanem már előtte is beszélték, énekelték azokat, még ha eredetük nem szükségszerűen vezethető is vissza a X. századig. Tény azonban, hogy a X. századi valós történeti szereplők közül senkit sem ismer, akikről pedig más krónikákból tudomást szerezhetett volna. Nem alaptalan az az elmélet, miszerint a magyar krónikákban és legendákban megörökített XI. századi államegyesítő harcok (Gyula, Ajtony) szolgáltak mintául a szerzőnek, míg Ménmarót talán a morva Szvatoplukkal lenne azonosítható, a marót- morva megfeleltetés alapján.

A hun király, Attila nevének talán első hazai krónikás megörökítőjét tisztelhetjük benne, amin a harmadik keresztes hadjárat Magyarországon való átvonulásának időbeni közelsége miatt nincs is mit csodálkoznunk.

Anonymus munkamódszerének fő eleme az 1200 körüli történeti földrajzi helyzet visszavetítése a honfoglalás korába, illetve az általa személyesen vagy elmondásból ismert földrajzi nevekből történeti következtetések levonása. Egyáltalán nem alaptalanul gondolt arra, hogy az ország múltja tükröződik a földrajzi nevekben, s bennük a korábban ott élt vagy éppen első birtokosuk neve él tovább. Ezt támogatja az a megfigyelés, miszerint a magyar névadásban változtatás nélkül válnak a személynevek helynevekké.
onpaste.20201003-195422.png

Anonymus helynévhasználata világosan mutatja, hogy milyen hazai és külföldi területeken járt személyesen, illetve melyeket ismert csak hírből, esetleg csak oklevelekből. Feltételezett külföldi utazásai közül helynevei egy bizánci követjárásra utalnak (Bazil kapuja, Konstantinápoly, Neopatras), de a Kijev–Vlagyimir–Halics–Ungvár útvonallal is tisztában volt. A nevekből népetimologikus módszerrel próbál azok értelmére következtetni, így érzi a Munkács névben a ’munká’-t, fáradság’-ot, a Szeriben a ’valaminek szerét ejteni’ értelmet, megteremtve ezzel a máig rendíthetetlenül élő első pusztaszeri magyar országgyűlés fantomját. E logika szerint kel életre a Csepel helynévből Csepel, a Tarcal hegyéből Tarcal személye, illetve általa ismert személyek cselekedeteit olyan helyre igyekszik lokalizálni, ahol azonos helynév fordul elő a közelben.

A műnek összességében vajmi kevés köze lehet ahhoz a történeti folyamathoz, amit honfoglalásnak nevezünk. A több száz év távlata a szerző számára helyesen mutatta meg a honfoglalás történeti, ha nem túlzás, világtörténeti jelentőségét, ám konkrét részleteket illetően bizony rá volt utalva a korabeli, XII. század végi hazai hősénekekre, a Bibliára és a nyugati krónikák használatára. E hősénekek természetesen azt tartalmazták, amit a korabeli előkelő nemzetségek tagjai hallani akartak elődeik, őseik önfeláldozó harcáról s vérrel szerzett birtokaikról, amit azután fejedelmi adományozás révén jog szerint is megszereztek.

Mindez jól illeszkedik a XII. század elejének hazai társadalmi folyamataihoz. Mindez a mű irodalmi értékét semmivel sem csökkenti: több száz év távlatából tekint vissza Árpád és vezértársai korára, s nyújtja a középkori magyar irodalom egyik legkerekebb, szerkesztésileg és nyelvileg egyik legkiemelkedőbb alkotását. 

 

Forrás: http://arpad.btk.mta.hu/14-magyar-ostorteneti-temacsoport/260-anonymus-es-a-honfoglalas.html

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.