Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.12.30

Supplex Libellus Valachorum

800px-supplex_libellus_valachorum_transsilvaniae-_cluj-_1791.jpg

A Supplex Libellus Valachorum Transsilvaniae (magyarul: „Az erdélyi oláhok kérelme”) egy 1791-es folyamodvány címe, mellyel az erdélyi románok II. Lipót császárhoz fordultak. A beadvány egyes szerzők szerint a francia forradalom eszméin alapul, a többi erdélyi nemzettel egyenlő jogokat kért a románok számára.

Erdélyben három rend („nemzet”) volt: a magyar, a szász és a székely. A román vezető réteg nem alkotott különálló kiváltságos rendet, hanem a vármegyei („magyar”) nemesség részét képezte. A XVII. században I. Lipót uralkodása alatt a jezsuiták közvetítésével tárgyalások kezdődtek Teofil erdélyi ortodox püspök és a kormányzat között, melynek célja az volt, hogy az erdélyi görög egyház ismerje el a pápa fennhatóságát. Csökkenteni kívánva a három protestáns felekezet (evangélikusok, reformátusok, unitáriusok) súlyát Erdélyben, a kormányzat a római katolikusokéval azonos vallásgyakorlási jogokat helyezett kilátásba a Rómával egyesült (unit) egyház híveinek. 1698. október 7-én a román papság kinyilvánította a Rómához való csatlakozási szándékát, 1699 elején pedig I. Lipót oklevelet bocsátott ki, amelyben az egyesülteknek a római katolikusokéval azonos jogokat biztosított, ugyanezt 1701. március 19-én a második Diploma Leopoldinumnak nevezett dekrétumban részletesen szabályozta. Az egyházi unió annak ellenére jelentős változásokat hozott Erdély társadalmi viszonyaiban, hogy a románok egy része aktívan ellenezte, és a császári ígéretek sem mind kerültek át a gyakorlatba.

A Rákóczi-szabadságharcot követően nagy számú román bevándorló érkezett a még rosszabb gazdasági helyzetben levő Havasalföldről és Moldvából. Ezzel párhuzamosan a magyar lakosság Magyarországra, az Alföld keleti részére vándorolt, ami jelentősen megváltoztatta Erdély nemzetiségi összetételét. Az egyesült egyház nagy összegű állami támogatásban részesült, és számos román diák tanult a kolozsvári jezsuita kollégiumban, a Nagyszombati Egyetemen, az 1730-as évektől pedig a római „De Propaganda Fide” Kollégiumban. Kialakult egy olyan román értelmiségi réteg, amely a nyugati kultúrával megismerkedve, a románság római gyökereit kezdte hangsúlyozni.

A román nemzeti politikai mozgalom kezdete Erdélyben Inocențiu Micu-Klein püspök nevéhez fűződik. Az 1729-ben kinevezett püspöknek az 1701-es Lipót-féle dekrétum érvényesítéséért küzdve 1732-ben sikerült elérnie, hogy III. Károly bizottságot nevezzen ki panaszainak megvizsgálására. 1729 és 1744 között Micu-Klein legalább huszonnégy beadványt írt az udvarnak; 1732-től az országgyűlés tagjaként nemcsak az unitus egyház, hanem az erdélyi román nép képviselőjeként is felszólalt. Érvei között megjelent a dák-római kontinuitás elmélete, illetve a románság számarányára való hivatkozás is. 1744-ben az országgyűlés elfogadta a VI. törvénycikkelyt, amely az ortodox románokat ahhoz a nemzethez tartozónak rendeli, amelynek területén laknak illetve birtokuk van, de a Lipót-féle kiváltságokat csak az unitusok számára biztosította, ezért a püspök ismét panaszt tett az udvarnál. Micu-Klein ezen túlmenően zsinatot hívott össze, amelyen közrendűek és ortodoxok is megjelentek, így a gyűlés nem annyira egyházi, mint inkább nemzeti jelleget öltött. Bécsben vizsgálatot rendeltek el a püspök ellen, aki azonban Rómába menekült, és élete végéig nem tért vissza, de a távolból is próbálta irányítani egyházát. Noha Inocențiu Micu-Klein mozgalma nem járt közvetlen sikerrel, nagy hatást gyakorolt a következő nemzedék román írástudóira, akik aztán a Supplex libellus Valachorum elindítói lettek. A XVIII. század végére számottevő politikai erőt jelentett továbbá az 1764-ben felállított két román határőrezred tisztikara is.

II. József türelmi rendelete (1781), illetve az erdélyi nemzetek területi autonómiájának eltörlése kedvezően hatottak a románság (különösen az addig hátrányban levő ortodox felekezetűek) felemelkedésére. 

A Supplex Libellus Valachorum többszerzős irat, amely Nagyváradon, Ignatie Darabont püspök környezetében valamint Bécsben, az udvari kancellárián készült. Az aláírása „Clerus, Nobilitas, Militaris, Civicusque Status Universae Nationis in Transylvania Valachicae” (a teljes erdélyi oláh nemzet papsága, nemessége, katonai és polgári rendje). Elsődleges szerzőnek Iosif Meheșit (Méhesi József) tartják amellett, hogy a történeti érvanyag az Erdélyi Iskola tagjainak, közelebbről Samuel Micu Klein (Klein Sámuel) a munkáiból származik.

„…és mondassék ki, hogy a Fejedelemség valamennyi lakosa – nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül – állapota és rendje szerinti egyazon szabadságokkal és jótéteményekkel él s azoknak örvend, és valamennyiüknek ugyanazokat az erejükhöz mért terheket kell hordozniok.”

A folyamodvány arra épül, hogy a román nemzet korábban rendelkezett a kért jogokkal, amelyektől nem törvény, „csupán azon idők mostoha sorsa” fosztotta meg. A bevezetés leírja a dák-római kontinuitás elméletét, és hogy a románok Erdély legrégebbi lakosai. A történeti és jogi érvelés alapján a oláh nemzet a következőket kéri az uralkodótól:

Az oláhokra vonatkoztatott „megtűrtek, bebocsájtottak, a Rendek közé nem számítottak” (tolerati, admissi inter Status, non recepti) kifejezések eltörlése.
Az országlakos oláh nemzetnek a kolozsmonostori konvent 1437-es hiteles levele szerinti jogok visszaadása.
A román ortodox egyház papsága, az oláh nemesség és köznép ugyanabban az elbánásban részesüljön, mint a többi bevett felekezet papjai, illetve a másik három nemzet nemesei és köznépe.
A nemzet létszámával arányos képviselet a köztisztviselők és országgyűlési képviselők között.
A közigazgatási egységeknél az ott többségben levő nemzet elnevezésének, vagy kettős elnevezésnek a használata.
„Állapot és rend” szerint azonos jogok biztosítása, a nemzetre való tekintet nélkül. 

Az indoklás utal a természeti igazságra és a polgári társadalom alaptörvényeire, valamint az oláh nemzet számbeli túlsúlyára. Befejezésül a folyamodvány kéri az uralkodót, hogy amennyiben az éppen ülésező országgyűlés nem hagyná jóvá kéréseiket, tarthassanak nemzetgyűlést a két román püspök vezetésével.

II. Lipót fontosnak tartotta a kéréseket, de Teleki Sámuel és Kaunitz kancellárok véleményét követve az erdélyi országgyűlés hatáskörébe utalta azzal, hogy vizsgálják meg a kérdést. A rendek három alkalommal tárgyaltak a folyamodványról. Vele együtt került napirendre Bob püspök kérvénye, amelyben a görögkatolikus vallás és a román nép felvételét kéri a rendek közé, illetve egy július 21-én a román nemzet nevében beadott kérvény a románok hivatalviselését illetően.

A tárgyalások nyomán a következőket állapították meg:

A vármegyékben és a székely székekben a nemesek, szabadosok és jobbágyok jogait és kötelességeit nem a nemzetiség, hanem a rendi hovatartozás határozza meg, ezért nincs lehetőség többletjogokat biztosítani a románok számára. A Királyföldet illetően a szászoknak az Andreanumban megszabott privilégiumai sérülnének a románok többletjogai által; ennek megvitatását a szászok kérésére elhalasztották.
A görög katolikusok szabad vallásgyakorlata 1744 óta biztosított, az ortodoxokról külön törvényjavaslat fog készülni.
Mivel minden erdélyi felekezet eltartja a saját papságát, a két román felekezettel kapcsolatban is ugyanígy kell eljárni.
A román nép műveletlenségének fő oka a saját papjaik elmaradottsága, ennek megváltoztatására az egyházi bizottság javaslatot készít a következő országgyűlésre.

A román értelmiség csalódottan vette tudomásul a folyamodvány sikertelenségét. 1791 végén Adamovici és Bob püspökök Bécsbe indultak, hogy fellépjenek az országgyűlés határozata ellen. 1792. március 30-án beadtak egy újabb iratot, amelyet II. Supplex Libellus Valachorumnak is neveznek, amelyben megismételték az eredeti Supplexben foglaltakat, és cáfolni próbálták az országgyűlési felterjesztést. Az időközben elhunyt II. Lipótot a trónon követő I. Ferenc megrótta a püspököket a rendekkel szemben tanúsított tiszteletlenségük miatt, és hazaküldte őket; ugyanakkor kinyilvánította a román nép iránti szeretetét, és leiratot küldött a Guberniumnak, azzal az intéssel, hogy tartózkodjanak a román nép megsértésétől.

 

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Supplex_libellus_Valachorum_Transsilvaniae

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.