Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.12.06

155 évvel ezelőtt eltörölték a rabszolgaságot az Egyesült Államokban

 

„A különbség az, hogy az asztal és a szék nem tud érezni, az ember pedig tud; és hiába mondja ki róla a törvény, hogy «mint személyes tulajdon: lefoglalható, értékesíthető és elidegeníthető», nem irthatja ki belőle a lelkét, emlékeinek, reményeinek, vonzalmainak, félelmeinek és vágyainak egy kis világával együtt.” (Harriet Beecher Stowe: Tamás bátya kunyhója)

 

abraham_lincoln_head_on_shoulders_photo_portrait.jpg

Abraham Lincoln

Abraham Lincoln elnökké választása Amerikában előrevetítette a polgárháború rémét, hiszen politikai pályafutása során végig élesen ellenezte a rabszolgaságot. Elvi és erkölcsi alapon, továbbá józan megfontolás alapján ugyanis felismerte, hogy az amerikai gazdaság fejlődését hátráltatja a nagy tömegű, ingyenes élőmunka alkalmazása. „A fehér emberek tömegeit valójában károsítja az, hogy saját munkaterületeik közvetlen közelében rabszolgamunka dívik” – mondta egy beszédében. Néhány déli gyökerében akarta elfojtani a bajt: 1861 februárjában merényletet kíséreltek meg a Lincoln beiktatására szállító vonat ellen, ám a tervet idejében leleplezték.

Lincolnt 1861. március 4-én beiktatták hivatalába. Egy héttel később az elszakadásra készülő déli államok megalapították a Konföderációt, csapataik 1861. április 12-én megostromolták a Sumter-erődöt, így kitört az 1865-ig tartó polgárháború. A véres harcok közepette Lincoln sorsdöntő elhatározásra jutott: 1863 első napján aláírta az emancipációról szóló proklamációt, amely mindörökre szabadnak nyilvánította az északiak által elfoglalt déli területeken élő rabszolgákat. A rabszolgaság teljes eltörlését azonban csak az alkotmány 1865-ben elfogadott 13. kiegészítése mondta ki. A Lincoln újraválasztása utáni 1865. március 4-i elnöki beiktatási ünnepség volt az első, amelyen már színes bőrű vendégek is megjelentek.

A rabszolgák sorsának borzalmairól Harriet Beecher Stowe írónő 1851-52-ben megjelent „Tamás bátya kunyhója” című regényében írt, az olvasók körében óriási sikert aratva. A fordulatos mű megrázta és elgondolkoztatta olvasóit, s nagy mértékben hozzájárult a rabszolgaság elleni harc erősödéséhez. Állítólag a polgárháború idején az írónő Washingtonban találkozott Lincoln elnökkel, aki e szavakkal üdvözölte: „Ön tehát az a kicsi asszony, aki kiváltotta ezt a nagy háborút”.

1280px-elizaengraving.jpgTamás bátya kunyhója (illusztráció az 1852-es kiadáshoz)

A szabadságukat elnyert rabszolgák megkapták a jogot a vezetéknév használatának méltóságára is. A 2000-es népszámlálás adatai szerint a történelmi Washington nevet viselő amerikaiak 90 százaléka afroamerikai származású. A történészek szerint a felszabadult rabszolgák közül sokan a szabadság kapuját elsőként megnyitó George Washington előtti tisztelgésül vették fel a nevet, így vált a Washington a „legfeketébb” családnévvé.

2009. június 18-án a washingtoni szenátus bocsánatot kért a feketéket sújtó egykori amerikai rabszolgaság és faji szegregáció miatt. A határozatban alapvető igazságtalanságnak, kegyetlenségnek és embertelenségnek ismerték el a rabszolgaságot.

cicatrices_de_flagellation_sur_un_esclave.jpg

Gordon, a megkorbácsolt rabszolga mutatja hegeit (1863)

 

Forrás: http://www.rubicon.hu/ma_files/2017_11_064.pdf A linkre kattintva többet is megtudhatsz a rabszolgaság intézményéről az észak-amerikai kontinensen, továbbá a polgárháborúról Észak és Dél között.

A képek forrása: http://wikimedia.commons.org

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.