Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.10.01

A jezsuita pap és a bili kapcsolata

bili-2.jpg

Első látásra szósztartónak tűnik, amit a képeken láthatunk, de valójában ezek az igényesen kivitelezett edénykék kifejezetten a nőket szolgálták a XVII-XVIII. században, sőt még a XIX. század elején is.

Két-háromszáz évvel ezelőtt bizony nem kényeztették úton-útfélen megtalálható vécé lehetőségekkel a szükségüket végezni óhajtókat. A ház mellett álló vagy a ház külső falához épített pottyantós vécék mellett a tehetős és előkelő emberek a szobavécéket preferálták, vagyis az alul megfelelő edénnyel ellátott, középen lyukas, kényelmes, akár bársonnyal szegélyezett ülőkéjű, díszes székeket, melyeket általában a bútorzat stílusában alkottak meg, szép porcelán vagy fajansz, fedeles alkalmatosságokkal felszerelve. A bűz terjedését így sem tudták meggátolni, de természetes velejárónak tekintették. Az éjszaka felmerülő ürítési problémákat az ágy alá vagy az éjjeliszekrénybe készített bilivel oldották meg.

english-oak-chamber-pot-horz.jpg

De mit lehetett tenni útközben vagy nyilvános helyen? Főleg a nőknek, mivel a férfiak – akárcsak ma – ritkán zavartatták magukat. Voltak olyan helyzetek, amikor nem állt rendelkezésre semmilyen, a korban kulturáltnak tekintett megoldás. Erre találtak ki egy hordozható elmés megoldást a XVII. században, csak nőknek, BOURDALOUE néven, amely aztán a XVIII. században valósággal divattá vált. Lehet, hogy ma viszolygunk tőle, de a régi idők nagy hölgyei örömmel és gátlások nélkül könnyítettek magukon a segítségével.

Félrevonultak egy kevéssé forgalmas sarokba vagy egy függöny mögé, és az oválisra formált, szósztartóra emlékeztető, áramvonalas edényt beügyeskedték a szoknyájuk alá. Akkoriban még nem hordtak fehérneműt a több réteg ruha alatt. A vizelettel teli edénykét egy készenlétben álló szolgáló fedte le, és tüntette el, vagyis kiöntötte tartalmát az utcára.

bili-4.jpg

bili-3.jpg

Mivel divatos női eszköz volt, adtak a kivitelezésre is. Porcelán vagy fajansz, esetleg ezüst volt a hosszúkás, lekerekített szélű darabok anyaga, és a gazdag díszítéssel sem spóroltak. Sevres-ben nemcsak vagyonokat érő porcelán étkészleteket alkottak, hanem bourdaloue-t is.

Maga az edényke a legenda szerint LOUIS BOURDALOUE híres francia jezsuita hitszónokról kapta a nevét. Az atya minden bizonnyal komoly lelki támaszt nyújtó, de rettenetesen hosszú szónoklatait a nők nem bírták végigülni az edényke segítsége nélkül. A megkönnyebbült/hálás közönség így örökítette meg a pap nevét. Akár így volt, akár egy jól hangzó feltételezés, a bourdaloue hosszú ideig nagy népszerűségnek örvendett.

Bizony, nem volt könnyű dolguk a XVII-XVIII. századi embereknek, még akkor sem, ha Versailles-ba mentek. A királyi udvarba minden megfelelően öltözködő arisztokratának szabad bejárása volt, megszemlélhette őfelségét és végigjárhatta a kastélyt, amiben kb. fél tucat árnyékszék jutott az ott megforduló több ezer emberre. Mit lehetett ilyenkor tenni? Jobb esetben megvesztegettek egy szolgát, hogy csempéssze ki az egyik saját lakrésszel rendelkező nemes bilijét vagy az egyik udvarhölgy bourdaloue-ját… Rosszabb esetben az előkelőségek bokrokban és virágágyásokban, még rosszabb esetben üres kandallókban, elhagyott folyosókon és sarkokban könnyítettek magukon. A Versailles folyosóin terjengő elviselhetetlen bűzt számos ott megforduló követ és utazó említi beszámolóiban, illetve Saint-Simon herceg is rendre panaszkodik róla híres naplójában.

bili-1.png

Források:

https://trendmano.blog.hu/2015/09/20/intim_noi_szuksegleti_cikk_a_bourdaloue

https://rizsporoshetkoznapok.blog.hu/2017/12/08/hogyan_lett_a_toalett

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.