Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.12.07

A Mikulás igazi története

mikulas--santa-claus--ahogyan-mindannyian-ismerjuk.jpg

A Mikulás elnevezés sok, egykori és ma is élő, fiktív és valós személyt takarhat. Kire gondolunk pontosan, amikor a Mikulást emlegetjük?

A legrégebbi – és egyedüli, aki nem csak legenda, de valóban létező személy is volt –  Mikulás maga Szent Miklós, a III-IV. századból. A keresztény kultúrában az ő alakja testesíti meg azt, akit ma Mikulásként ismerünk és emlegetünk. Szent Miklós életében sokat segített a szegényeken. Az éj leple alatt aranyat vitt azokhoz a házakhoz, ahol jólelkű, de szegény családok, gyerekek éltek. Halála után, ami december 6-án történt, a gyerekek, házasodni vágyó nők, hajósok, kereskedők, zarándokok védőszentjévé vált. Európa egyik legnépszerűbb szentje volt akkoriban, Szent Miklós, a Mikulás története tehát folytatódott.

szent-miklos-szobra-brusszelben.jpgSzent Miklós szobra Brüsszelben

Ekkortájt jelölte ki december 25-ét Krisztus születésének ünnepévé az Egyház, a pogány jul (yule) ünneppel szemben, ami szintén ekkor volt. Jul, a téli napforduló kelta ünnepe Odin istenről szólt, akit nagyhasú, fehér szakállú alakként ábrázoltak, s az égen röpködött. Ez a pogány ünnep és Odin isten képi megjelenése hatással volt Szent Miklós ábrázolására is.

odin-isten.jpgOdin isten, a skandináv mitológia alakja

Évszázadokkal később Európában, a reformáció terjedésével – amely elveti a szentek csodálatát, kultuszát – a Mikulás ünnepe december 6-ról december 25-re tevődött. Így próbálták meg a hangsúlyt Szent Miklósról Jézus felé fordítani, és a szent legendáját halványítani, feledtetni. Az egyház egy másik megnevezést alkotott: „Christ Kind”, ami leginkább Németországban  terjedt el, mint az ajándékok hozójának neve, megnevezése. Ez a mai „Krist Kindle” megnevezés elődje, és Németországban, valamint Észak-Amerika egyes részein azóta is használatos.

Szent Miklós azonban továbbra is népszerű maradt, főleg Hollandiában, ahol „Sinter Claus” néven emlegették őt. Mindeközben Angliában „Father Christmas”-ként kezdték őt hívni, ő volt az, aki a karácsonyi ünnepkör kedves és jóságos megszemélyesítőjévé vált. Amikor az európaiak gyarmatosítani kezdték „az új világot”, a Mikulás története folytatódott: Sinter Claus és Father Christmas alakja összeolvadt, egyesülésükből alakult ki a „Santa Claus” megnevezés az angolul beszélők körében. Ő lett az amerikaiak Mikulása.

Sok vizuális elem, amit ma a Mikulással azonosítunk (sapka, szakáll, piros ruha) a XIX. századi New Yorkból ered. Egy 1821-es gyermekkönyvben Santa Claust egy idős emberként írták le, aki rénszarvasok által húzott szánon közlekedik. 1863-ban egy amerikai karikaturista-grafikus, Thomas Nast, egy magazin felkérésére megalkotott egy Mikulás-illusztrációt. Gyakorlatilag ez tekinthető a mai Mikulás-ábrázolások alapjának. Nast 30 év alatt tökéletesítette rajzát, például kabátjának színét az eredeti barnáról időközben pirosra változtatta. Ez az oka annak, hogy miért piros a Mikulás kabátja

thomas-nast-mikulas-figura.jpg

Thomas Nast Mikulás figurája

Mivel a leírások, rajzok alapján a Mikulás hideg helyen él, ahol van hó, látszik a sarki fény és élnek rénszarvasok, így lakhelyét illetően csak néhány eshetőség jöhetett szóba. A legenda szerint a Mikulás az Északi-sarkon él. Pontos lakhelyét senki sem ismeri, de a „Mikulás-birodalom” központja Lappföldön (Finnország legészakibb részén) alakult ki, méghozzá Rovaniemiben. A mai „finn Santa Claus” tehát alapvetően Szent Miklós (keresztény) és Odin isten (pogány) legendái alapján formálódott meg. Annyi bizonyos, hogy a Mikulás története régre nyúlik vissza, és a legenda alapja mindig is a jóságos, kedves alak, a gyermekek (s a felnőttek) megajándékozója.

 

Forrás: 
https://mikulas.info/
A képek forrása: 
https://mikulas.info/
http://wikimedia.commons.org/