Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.12.28

A Mona Lisa elrablása

800px-mona_lisa-_by_leonardo_da_vinci-_from_c2rmf_retouched.jpg

Mona Lisa (1503-1519 között készült)

Vincenzo Peruggia 1911. augusztus 21-én kisétált a Louvre épületéből hóna alatt a Mona Lisával, Leonardo da Vinci híres mosolyú női portréjával. Augusztus 22-én Louis Béroud francia festő már hiába kereste a festményt, amiről vázlatot akart készíteni „Mona Lisa au Louvre” című művéhez. Kérdésére az őrök azt válaszolták, biztos elvitték a képet, hogy lefényképezzék a múzeum hirdetéseihez. Pár óra múlva visszatért, de még mindig csak a festményt tartó négy vaskampót találta Leonardo remekműve helyén. Világossá vált, hogy a Mona Lisát ellopták. A Louvre-t egész hétre bezárták és megkezdődött a nyomozás.

Néhány hónappal korábban egy francia újságíró a Louvre egyik szarkofágjában töltötte az éjszakát, hogy felhívja a figyelmet a biztonsági hiányosságokra. Ugyanő azt is kipróbálta, milyen könnyű leszedni a vásznakat a képtárból.

Miközben más híres múzeumok, mint a firenzei Uffizi Képtár, régóta odarögzítette a képeket a falhoz, a Louvre műalkotásainak nagy része, köztük a Mona Lisa minden különösebb védelem nélkül lógott a falon. A múzeum személyzete szabadon mozdíthatta el a tárgyakat, ezért az őröknek teljes 24 órára volt szükségük, hogy biztosak legyenek benne, a festményt valóban ellopták, mivel eleinte azt hitték, csak restaurálni vitték el.

mona-lisa-hult-helye-1911-december.jpg

A Mona Lisa hűlt helye 1911 decemberében

Még a bűntény felfedezése után is alig volt nyom, amin a rendőrség elindulhatott volna. Napok teltek el így, majd hetek. A hatóságok egyre elszántabbak voltak, muszáj volt valamilyen előrelépést produkálniuk, miközben százak zarándokoltak a múzeumba, hogy megtekintsék a kép hűlt helyét. A források itt eltérnek egymástól, hogy a rendőrség magától talált rá egy Géry Piéret nevű férfira, vagy ő maga jelentkezett sztorijával augusztus 29-én a Paris-Journal című lap szerkesztőségében. Előbbi verzióban a rendőrök nem találták a városban Géry Piéret-t, így jutottak el korábbi munkaadójához,  Guillaume Apollinaire-hez. Ő azért vált gyanússá, mert kijelentette, fel kellene gyújtani a Louvre-t. A költőt le is tartóztatták és börtönbe vitték, barátja Picasso pedig azért keveredett gyanúba, mert korábban vásárolt két szobrot  Piéret-től, anélkül, hogy tudta volna, a Louvre-ből lopta azokat. (Más források szerint a rendőrök bukkantak rá egy szekrény mélyén a szobrokra, melyeken még rajta volt a Louvre pecsétje.) Utóbbi változat szerint az újságban a „Tolvaj” álnéven emlegetett férfi több zavaros és szépített történetet is előadott, többek közt azt állítva, hogy az utóbbi években szinte kényszeresen emelt el kisebb tárgyakat a Louvre-ből. Állítását igazolandó be is mutatott egy kicsi szobrot, amiről a múzeum kurátorai megállapították, hogy a múzeum kereszténység előtti tárgyakat bemutató kiállításáról származnak.

A vallomás egy sor további kérdést vetett fel, többek közt azt, hogy ő vitte-e el a Mona Lisát is. Ezekre a férfi nem adott egyenes választ, csak annyit szórt el, hogy korábban eladott két szobrocskát Párizsban egy festő barátjának, aki nagyon érdeklődik az ibériai művészet iránt. Ez végre fordulatot hozott az ügyben, mert bár az újság szerkesztői nem adták ki a forrásuk nevét, a „Tolvaj” egyik történetében szereplő álnév elvezette a hatóságokat az avantgárd költőhöz,  Apollinaire-hez. Arra gyanakodtak, hogy nem egyedül követte el a bűntényt, hanem több, a Picasso modernista kompániájához, a Párizsi Vademberekhez tartozó kifinomult bűnözővel együtt. Hiába kutatták azonban át Apollinaire és Picasso lakását, semmit nem találtak. Nem véletlenül. Félve a lehetséges hazatoloncolástól, Picasso és Apollinaire radikális lépésre szánták el magukat és úgy döntöttek, megsemmisítik azokat a bizonyítékokat, melyek a bűntényhez kapcsolhatják őket. 1911. szeptember 5-én begyömöszölték egy óriási utazótáskába a két ibériai szobrot, amiket Picasso vásárolt Piéret-től, és az éjszaka leple alatt lecsempészték a Szajnához. Végül azonban hiába álltak a parton kezükben a táskával, hogy bedobják a vízbe, egyikük sem tudta megtenni. Így visszacipelték őket Picassó három mérföldre lévő műtermébe és másnap reggel a festő besétált velük a Piéret vallomást leközlő újsághoz. Két nappal később már Apollinaire is rács mögött volt, ahol Picassót és Pieret-t is feladta.  Hamarosan mindketten bíróság előtt találták magukat a Louvre-ból lopott műtárgyakkal való kereskedés vádjával. A tárgyalás azonban inkább komédiába hajlott. Míg Apollinaire mindent bevallott, vagyis Pieret bújtatását, lopott műtárgy birtoklását, a bizonyítékok megsemmisítésére szőtt összeesküvést, addig Picasso sírt a tárgyaláson és egy ponton azt állította hisztérikusan, hogy nem is találkozott még Apollinaire-rel. Az ellentmondásos és értelmetlen vallomásokat megelégelve Henri Drioux bíró ejtette az ügyet, és a két művész alig valamivel többet kapott, mint egy szigorú megdorgálás.

vincenzo_peruggia.jpg

Vincenzo Peruggia, a festmény elrablója

A valódi tettesek csak két évvel később kerültek meg. Egy Vincenzo Perugia nevű piti olasz bűnöző 1908-ban Párizsba költözött és ezidőtájt a Louvre-ban dolgozott. A férfi felment a képtárba a dolgozók szokásos fehér munkaköpenyében és elrejtőzött zárásig, majd az éjszaka leple alatt eltávolította a Mona Lisát a keretéből. Amikor a múzeum ismét kinyitott másnap, egyszerűen kisétált a festménnyel a köpeny alatt, és hazavitte a párizsi albérletébe.

A festmény 1913 novemberéig lappangott, amíg Perugia – magát Leonardo Vincenzónak nevezve – felvette a kapcsolatot egy firenzei műkereskedővel, Alfredo Gerivel és felajánlotta neki, hogy elhozza a festményt Olaszországba egy 500 ezer lírás jutalomért. A következő hónapban vonattal Firenzébe utazott, a képet pedig a duplafenekű bőröndje rejtett rekeszébe dugta. Miután kivett egy szobát egy hotelben – amit tulajdonosai jó üzleti érzékkel átkereszteltek később Hotel La Giocondának – elvitte a képet Geri galériájába. A műkereskedő meggyőzte, hogy hagyja ott a festményt szakértői vizsgálatra.  A rendőrség még aznap letartóztatta Perugiát. A férfi azt állította, hogy teljes tévedésben volt: úgy tudta, a Mona Lisát Napóleon lopta el Firenzéből és jutalmat érdemel, amiért eleget tett hazafias kötelezettségének és visszahozta a műalkotást eredeti hazájába. Az olaszok egy része örömmel fogadta a hazatérő Leonardo-művet, sorban álltak, hogy láthassák az Uffizi Képtárban, egyesek örömkönnyekben törtek ki a látványától.

monalisa_uffizi_1913.jpg

A Mona Lisa az Uffizi Képtárban. Jobbra a múzeum igazgatója, Giovanni Poggi vizsgálja a képet.

A nyomozás szerint a férfi részben azért lopta el a képet, mert egy barátjának voltak másolatai a festményről és abban reménykedtek, hogy az eredeti kép eltűnése miatt drasztikusan megemelkedik majd ezeknek az ára. Perugia végül csak egy egészen rövid börtönbüntetést kapott, a kép pedig visszakerült a Louvre-ba, ahol azóta is ki van állítva. A botrány egyúttal világhírűvé is tette a festményt. A reneszánsz alkotást előtte alig ismerték a művészeti körökön kívül. 

Leonardo da Vinci 1503 és 1506 között festette a Mona Lisát, amit a La Gioconda (vagyis a vidám) néven is ismernek. A festmény modelljének kilétét évek óta találgatások övezik, ahogy titokzatos mosolyára is számos magyarázat született. Leonardo magával vitte a képet, amikor I. Ferenc Franciaországba hívta 1516-ban. A király megvásárolta a festményt, amit aztán a francia forradalom után a Louvre-ban helyeztek el. Napóleon innen a saját hálószobájába vitette, de bukása után visszatért a kép a múzeumba.

Az 1911-es eltűnést követően többször is megpróbáltak kárt tenni a Mona Lisában. 1956-ban savval öntötték le, és a nőalak könyöke közelében egy foltban megsérült a festék. Ugyanebben az évben, december 30-án követ vágtak hozzá, de a sérülést hamar kijavították.

1974-ben a festményt a Tokiói Nemzeti Múzeumban állították ki, amikor egy nő, tiltakozásul a múzeum mozgássérültekre vonatkozó szabályai ellen, tiltakozásul lefújta piros festékkel. 2009-ben egy orosz nő vágott hozzá egy, a Louvre-ben vásárolt teáscsészét, mert elutasították a francia állampolgárság iránti kérelmét. Szerencsére az utóbbi két esetben a festmény – a golyóálló üvegnek köszönhetően – sértetlen maradt.

bigstock-visitors-at-the-louvre-looking-53404933.jpg

Járvány előtti tolongás a festmény körül 

Forrás: https://fidelio.hu/vizual/amikor-picassot-es-apollinaire-t-letartoztattak-a-mona-lisa-elrablasaert-3571.html

A képek forrása: http://wikipedia.org

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.