Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.10.25

A vallási tolerancia kezdetei Magyarországon és Erdélyben

A XVIII. században a felvilágosodás egyik fontos vezérelvének számított a türelem, a tolerancia gondolata. Ezt elsősorban vallási értelemben használták, vagyis a nem katolikus, tehát más vallásúakkal szembeni türelmet értették alatta. A gyakorlatban mindez másként nézett ki: több helyen is erőszakosan üldözték az akatolikusokat (korabeli kifejezés a nem katolikusok jelölésére).

A reformációt követő vallásháborúkat 1555-ben az augsburgi vallásbéke zárta le, amely kimondta, hogy a földesúr határozza meg birtokán élő alattvalóinak vallását („akié a föld, azé a vallás”). A XVII. század folyamán azonban Magyarországon is egyre jobban korlátozták a protestánsok jogait és vallásgyakorlatát. 1681-től csak bizonyos, törvény által kijelölt helyeken engedélyezték a protestánsok szabad vallásgyakorlatát, ezeken kívül csak családi körben (magán vallásgyakorlat). III. Károly 1731. és 1734. évi rendeletei (Carolina Resolutio) egyre jobban az állam és a római katolikus egyház ellenőrzése alá vonták a protestánsok ügyeit, és egyértelműen gátolták a protestánsok állami hivatalviselését. Mária Terézia uralkodása idején is a katolikus vallást támogatta, és megnehezítette a protestáns fiatalok külföldi egyetemjárását, akiknek 1742-től a helytartótanácshoz kellett folyamodniuk, hogy az uralkodó engedélyezze külhoni tanulmányaikat.

Mikor 1781 áprilisában a magyarországi protestánsok közös folyamodványt nyújtottak be hozzá, amelyben felsorolták sérelmeiket, és bizonyítani próbálták, hogy nem törvényellenes vallásuk gyakorlása, II. József még azon esztendő őszén rendeletileg szabályozta birodalmában a magán és nyilvános vallásgyakorlatot. A türelmi rendelet tartományonként eltérő változatokban készült. Magyarország és Erdély esetében az október 25-i rendelet 18 pontban szabályozta és biztosította a protestáns (evangélikus és református) meg a görögkeleti (ortodox) hitvallásúaknak a magán vallásgyakorlatot. Az uralkodó vallás azonban továbbra is a római katolikus maradt, így a nyilvános vallásgyakorlat is csak ezen hitvallásúaknak volt engedélyezve. 

1770-ben a felső-magyarországi reformátusok és evangélikusok általános panasza volt, hogy a katolikus papok rendszeresen zaklatták őket, és elvették imaházaikat. A jól képzett, tehetséges protestáns nemesek pedig sérelmezték, hogy semmilyen állást nem kaptak a vármegyében, sem az állami hivatalokban. A Carolina Resolutio által előírt kötelező hivatali eskü ugyanis Szűz Máriát és a szenteket is megemlítette, ilyen esküt pedig a protestánsok nem tehettek. Turóc vármegyében a lutheránusok azt panaszolták II. Józsefnek, hogy mivel nem gyóntathatnak otthon, nem szolgáltathatják ki a szentségeket a betegeknek.

A rendelet megengedte, hogy már 100 család alakíthasson gyülekezetet, és megtiltotta, hogy arra kötelezzék őket, hogy katolikus istentiszteletre járjanak. Ha a templomot képesek voltak saját erejükből felépíteni, akkor megadták nekik a templomépítés jogát. A templomok bejárata azonban nem nyílhatott közvetlenül az utcára, és nem lehetett tornyuk, sem pedig harangjuk, tehát semmi, ami felhívta volna rájuk a figyelmet. A türelmi rendelet rendezte a vegyes (katolikus és akatolikus által kötött) házasságból származó gyermekek vallásának kérdését is. 1781-ig a gyermekeket szüleik csakis katolikus hitben nevelhették, és ennek elfogadásáról a protestáns félnek ígérvényt, reverzálist kellett adnia. A rendelet értelmében, ha az apa katolikus volt, a gyermekek is azok lettek. Ha az anya volt katolikus, vallását csak a lánygyermekek követték.

A protestáns lelkészek munkáját már nem a katolikus püspökök ellenőrizték – a lelkészek szabadon teljesíthették kötelességüket, és a gyülekezetek és egyházi tisztviselők felett a protestáns szuperintendensek gyakoroltak felügyeletet. A rendelet következtében a korábban háttérbe szorított akatolikusok a törvény előtt egyenlővé váltak a katolikusokkal: ingatlanokat birtokolhattak, polgár- és mesterjogot, akadémiai fokot nyerhettek el. Megszüntette a korábbi hivatali mellőzöttségüket is, eltörölve a kötelező hivatali eskü letételét. A hivatalok odaítélésénél többé nem a vallási felekezetre, hanem a tehetségre, érdemre és az erkölcsös életvitelre kellett figyelni. Ennek következtében protestánsok jutottak be a Magyar Királyi Helytartótanács és a Hétszemélyes Tábla tisztviselői közé, sőt főispáni kinevezést is elnyerhettek.

Magyarországon az uralkodó 1786-tól már engedélyezte tornyok építését és harang használatát, mint például a foktői reformátusok esetében. 1788-tól pedig szabad volt már az utcára nyitni a templom ajtaját is. A protestánsok több helyen, így Nagybányán is kérték a katolikusok által korábban elfoglalt imaházaik visszaszolgáltatását vagy felújítását is. A türelmi rendelet hatása különösen megmutatkozik az újonnan alapított gyülekezetek számában: 1787 végéig például 218 anyagyülekezet és hasonló számú leánygyülekezet létesült.

Forrás: https://mnl.gov.hu/a_het_dokumentuma/turelmi_rendelet.html

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.