Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.11.21

A vasálarcos legendája

48618.jpgAlexandre Dumas „A három testőr” című trilógiájából sokan ismerhetik a XIV. Lajos francia király által bebörtönzött titokzatos rab történetét, akinek arcát állandóan egy vasálarc fedi. Dumas nyomán a legelterjedtebb nézet, hogy a vasálarcos a Napkirály ikertestvére volt, az évszázadok során azonban több elmélet is született arról, hogy valójában ki lehetett a szerencsétlen fogoly.
Az 1680-as években különös pletyka kezdett terjedni szerte Franciaországban. A történet egy titokzatos, névtelen férfiról szólt, akit kifejezetten XIV. Lajos parancsára vertek rabláncra és helyeztek az arcára egy személyazonosságát elrejtő vasból készült maszkot. A fogoly Bénigne de Saint-Mars felügyelete alatt állt, aki korábban a királyi udvar elittestőrségének, a muskétásoknak a tagja volt. Amikor 1698-ban Saint-Mars új megbízatást kapott és a párizsi Bastille parancsnoka lett, a vasálarcost is áthelyezték. A Bastille egyik hivatalnoka emlékirataiban is megemlítette, hogy amikor új felettese megérkezett, vele együtt jött egy férfi, „akinek arcát állandóan maszk fedte és akinek a nevét sosem ejtették ki.” A vasálarcos végül a Bastille egyik cellájában hunyt el 1703-ban. A nyilvántartás szerint ekkor az 50-es éveiben járhatott és holttestét a párizsi Saint-Paul temetőben helyezték végső nyugalomba. Halála után cellájának falait ledörzsölték és tisztára mosták, míg ruháit és egyéb holmijait tűzre vetették.

14204.jpg
Mivel az abszolutisztikus állam mintapéldáját erős kézzel kiépítő és Franciaország határait hadjárataival jelentősen kiterjesztő Napkirálynak sok ellensége volt, a rejtélyes rabról szóló pletykák gyorsan szövevényes összeesküvés-elméletekké terebélyesedtek. 1687-1697 között zajló, az ún. kilencéves háború idején a franciák által fenyegetett hollandok azt terjesztették, hogy a vasálarcos valójában nem más, mint XIV. Lajos édesanyjának egykori szeretője és egyben a király vér szerinti édesapja, ami azt jelentette volna, hogy XIV. Lajos valójában törvénytelenül ül a francia trónon.
Számos hasonló elmélet született már abban a korban is, amelyek mindegyike a Bourbon-dinasztia különféle kegyvesztett tagjait nevezte meg a vasálarcosként. Volt, aki úgy vélte, a rab valójában XIV. Lajos törvénytelen fia, Louis de Bourbon, Vermandois grófja, akit szintén korabeli pletykák szerint homoszexualitása miatt száműztek az udvarból, és aki hivatalosan egy flandriai hadjárat során vesztette életét. Mások a király unokatestvérét, Francois de Bourbont jelölték meg a vasálarcosként. A Beaufort hercege címet viselő rokon az egyik vezetője volt a XIV. Lajos abszolutisztikus rendszere ellen szervezett főnemesi Fronde felkelésnek.
A XVIII. században tovább nőtt a vasálarcos személyét érintő elméletek száma. Sokan azt hangoztatták, hogy XIV. Lajos anyjának egy törvénytelen gyermekéről lehetett szó, mások szerint feleségének szeretőit büntette ilyen módon a király.
A felvilágosodás gondolkodói a zsarnokság szimbólumát látták a vasálarcos sorsában. Voltaire, aki 1717-ben maga is raboskodott a Bastille börtönében, az idősebb raboktól hallott a vasálarcosról. Ők úgy írták le a rejtélyes foglyot, mint egy „felséges magasságú, fiatal és nemes személyiséget”, aki kifinomultan viselkedett, s még gitározni is tudott. Mindig kiváló ételeket kapott és sosem érintkezhetett a többi rabbal, egyetlen látogatója a börtönparancsnok volt.

14206.jpg
Többek között Voltaire volt az, aki megalapozta a később Dumas által halhatatlanná tett elméletet, miszerint a vasálarcos valójában XIV. Lajos ikertestvére volt, aki Lajost követően jött a világra. A francia királyok családfájára pillantva nem is teljesen valószínűtlen ez a gondolat, hiszen a Capetingek, a Valois-k, a Bourbonok, majd később az Orléáns-ok között is több alkalommal előfordult ikrek születése.
Még a Napkirály születésének körülményei is teszik egy „titkos ikertestvér” születését. A leendő trónörökösért mondott hálaadó Te Deum misét ugyanis rendesen napokkal a születés előtt szokták tartani, ezúttal azonban megvárták vele a tényleges szülést. XIII. Lajos közvetlenül a későbbi XIV. Lajos világrajövetele után udvarával és a csecsemővel elvonult a misére, így a még szülőágyban fekvő királyné tényleg életet adhatott egy második gyermeknek, az eseménynek ekkor már csak a bába lett volna a tanúja.
Egy esetleges ikertestvér léte egyébként azért veszélyeztette volna XIV. Lajos hatalmát, mert bár bizonyosan ő született először, a korabeli felfogás szerint a másodikként születő ikergyermek fogant meg elsőként.
Az utóbbi években számos történész Nicolas Fouquet személyét tartotta egy valószínű jelöltnek. Fouquet 1653-1661 között pénzügyminiszterként szolgálta XIV. Lajost, korrupciós ügyei és cselszövései miatt azonban letartóztatták és életfogytigalni börtönre ítélték. Büntetésének letöltését Pignerol erődjében kezdte meg – vagyis ott, ahol a vasálarcos hírhedt börtönőre, Saint-Mars is éppen szolgálatot teljesített. Nincs nyoma azonban annak, hogy Fouquet valaha más börtönbe került volna, sőt a források szerint 1680-ban meg is halt.

14201.jpg
Van azonban egy másik személy, aki gyanúsan hasonló útvonalat „járt be” mint a vasálarcos és személye is kapcsolódik az egykori pénzügyminiszter bűntetteihez. Fouquet inasa, Eustache Dauger 1669-től szintén Pignerol erődjében raboskodott. Később pedig számos másik börtönbe került – minden esetben oda, ahová éppen Saint-Marsot vezényelték. A történészek mindemellett valószínűsítik, hogy a vasálarc maga egy költői túlzás eredménye lehet. Valószínűbbnek tartják, hogy nem vasból, hanem fekete bársonyból készült és csak akkor helyezték a rab arcára, amikor éppen nyilvános helyen vezették keresztül.

 

Források:
https://index.hu/tudomany/tortenelem/2016/05/08/megoldodik_a_vasalarcos_rejtelye/
https://mult-kor.hu/a-napkiraly-titka-avagy-kit-rejtett-a-hirhedt-vasalarc-20171003?pIdx=2

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.