Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.12.30

Akiről Krisztus képét mintázták - Cesare Borgia, kalandor és hadvezér élete

profile-portrait-of-cesare-borgia-in-the-palazzo-venezia-in-rome-ca-1500-10-487x640.jpg

Cesare Borgia profilból (Bartolomeo Veneto festménye, 1500)

Jézus és Cesare Borgia reneszánsz festményei állítólag nem véletlenül hasonlítanak ennyire: a Megváltó arcvonásait VI. Sándor pápa fiáról mintázhatták.

Cesare Borgia születésének konkrét időpontja ismeretlen, Hermann Zsuzsanna életrajzi könyve szerint ez a dátum 1475. szeptember 13, de akár 1474 is lehetett. Ami biztos, hogy Cesare Rodrigo Borgia spanyol bíboros (a későbbi VI. Sándor pápa) és Vannozza dei Cattanei fiaként látta meg a napvilágot Rómában. Édestestvérei a szintén híres Lucrezia Borgia, Gioffre vagy Goffredo Borgia és Giovanni Borgia. Cesarének volt két féltestvére is, akiknek anyja ismeretlen: Don Pedro Luis de Borja és Girolama de Borja, tehát az elmondható, hogy a papi cölibátust vállalt Rodrigo Borgiának igencsak sok gyermeke volt.

Rodrigo egyházi karrierjének csak nagyon rövid ideig jelentett kényelmetlen akadályt, hogy az egyébként házas Vannozzától vannak gyermekei, Cesare törvényes származását már ötéves korában pápai bulla mondta ki, a fiú kilencéves korára tucatnyi egyházi hivatallal büszkélkedhetett, tizenöt évesen pedig megtették Pamplona püspökének. Apja egyházi pályára szánta, így Pisában tanult jogot és teológiát, s amikor Rodrigo Borgiát 1492-ben VI. Sándor néven pápává választották, egyik első dolga volt, hogy a 18 éves fiából bíborost kreáljon.

Cesarénak azonban nem nagyon fűlött a foga az egyházi pályához, olyannyira nem, hogy végül ő volt az első bíboros, aki önhatalmúlag lemondott e tisztségről. Cesare amúgy igazi nőfaló volt (és a nők is imádták őt), azonban nem ez volt az oka, amiért gyűlölte a papi pályát. Egyrészt képmutatásnak tartotta, másrészt családot, örököst akart, nemesi rangot, földet kívánt szerezni, harmadrészről vérmérséklete és harci képességei (egyaránt volt kiváló vívó és remek stratéga is) révén hadvezérré akart válni, nem „ájtatos manóvá”.

a_glass_of_wine_with_caesar_borgia_-_john_collier.jpg

Egy pohár bor Cesare Borgiával (John Maler Collier festménye, 1893)

Mikor Giovanni Borgia nevű öccsét meggyilkolták, Cesarét tartották a tettesnek. Jellemző a Borgiák hírére, hogy a szóbeszédek szerint a testvérek Lucrezia nővérük kegyein vesztek össze, akivel mind a ketten szerelmi viszonyt tartottak fent, de valószínűbb, hogy Cesare féltékeny volt a fényes katonai pálya előtt álló Giovannira – amennyiben tényleg ő volt a gyilkos.

Ami biztos, hogy eleinte Giovanni volt a pápai seregek vezetője, de halála után apjuk Cesaret nevezte ki erre pozícióra, azzal a nem titkolt céllal, hogy az új hadvezér kiirtsa az elhatalmasodott és későbbi maffiákhoz hasonló főnemesi családokat. Ahogy ellenfelei, úgy Cesare sem válogatott a módszerekben: saját kezűleg fojtotta meg, szúrta le, végezte ki ellenfeleit és azt rebesgetik, hogy Forli várának elfoglalása után Caterina Sforza nemesasszonyt és női hadvezért is megerőszakolta.

Hihetetlen ambíciója és harci sikerei révén (melyeket a harcmezőn Leondardo da Vincinek is köszönhetett, ugyanis a híres festő és feltaláló tervezett számára háborús eszközöket), illetve apja, a pápa segítségével érte el, hogy a francia királyi udvarba is beházasodhatott. XII. Lajos, házasságának érvénytelenítése fejében, szövetséget ígért VI. Sándornak, aki fiát küldte a bullával a francia udvarba. Itt Cesare elnyerte a navarrai király, III. János húgának kezét és a Valentinois hercege címet – innen ered Valentino beceneve. Feleségével két és fél hónapig éltek csak együtt, utána sem a nőt, sem tőle született lányát nem látta többé soha – az asszony később kolostorban halt meg. Cesare-nak volt két törvénytelen gyereke is, a lányból apáca lett, a fiából gyilkos.

Apja a pápai és francia csapatok élén Közép-Itáliába küldte, hogy az ottani, elvileg a pápának alávetett, de valójában független városokból hozzon létre saját hercegséget. Cesare tehetséges és rátermett hadvezér volt, így 1500 elején diadalmenetben tért vissza. A rómaiak nagy élvezetére aranyláncokban vezettette végig az utcákon az elfogott Caterina Sforza hercegnőt, népszerűsége csak nőtt, amikor a Szent Péter téren, nyilvános „előadás” során öt bikával végzett. Másrészről sokan rettegtek is tőle: egy pamflet szerzőjét a Tevere folyóba fojtatta, s egy őt gúnyoló részeg költő nyelvét kivágatta, majd saját kezűleg döfte le tulajdon húgának, Lucreziának politikailag kényelmetlenné vált férjét (állítólag féltékenységből is), aki éppen csak túlélte a Cesare által korábban ráküldött bérgyilkosok támadását.

Cesare 1501-ben – immár Romagna hercegeként – ismét hadba szállt, hogy fejedelemségét gyarapítsa. Ehhez az anyagi fedezetet a pápa által 1500-ra meghirdetett jubileumi évből és a kemény pénzekért árult bíborosi kinevezésekből befolyó pénz szolgáltatta. Rövid ideig katonai mérnökként alkalmazta a Milánóból a franciák által elűzött Leonardo da Vincit, aki jó barátjává vált, továbbá összebarátkozott az 1502-1503 fordulóján udvarában diplomáciai szolgálatot teljesítő Niccolò Machiavellivel is.

Karrierje végül 1503-ban tört meg, amikor VI. Sándor pápa és fia egyszerre betegedtek meg, s bár Cesare kilábalt a bajból, a pápa belehalt a betegségbe. (Állítólag mindkettejüket megmérgezték, illetve véletlenül ők itták meg a mérget, amit egy bíboros vendégüknek szántak.)

A pápai trónra az év végén a Borgiák esküdt ellensége, II. Gyula pápa került, aki a politikai és anyagi támogatás híján maradt Cesarét elfogatta és lemondatta birtokairól, címeiről és tisztségeiről. Ő Nápolyba menekült, de nem sikerült szövetségest találnia, sőt „a közrend megzavarójaként” Spanyolországba vitték, ahol ismét bebörtönözték. Csak 1506-ban sikerült megszöknie, s mivel Itáliába nem térhetett vissza, sógora, a navarrai király szolgálatába szegődött. Machiavelli 1502-ben a Cesare Borgia udvarában tapasztalt módszerek feltétlen hívévé vált, habár A fejedelem című művében leírt ideálképet Cesare bukása után kénytelen volt revideálni.

Cesare 1507. március 12-én, Viana ostroma közben halt meg. Nyugodalomra halála után sem talált: először a vianai templomban temették el, de egy felháborodott érsek parancsára a sírt lerombolták, csontjait az országút mellé, majd 1945-ben a templom főbejáratához helyezték át.

akirol-krisztust-mintaztak.jpg

Csak az összehasonlítás kedvéért...

A hívők és történészek számára talán meghökkentő elmélet, miszerint Jézus modern ábrázolása Cesare képmására épül. Eredetileg a híres regényíró, Alexandre Dumas állította ezt, később többen átvették és kibővítették ezt az elképzelést. Az érvelés szerint Jézust eredetileg nem európaiként ábrázolták, mert ugye zsidó volt, ami nem tetszett a Borgia pápának. Így tehát VI. Sándor egy „európai megjelenésű” Jézusról rendelt képet és törvénytelen, vérszomjas, gyilkos, rendszeresen paráználkodó és prostituáltakkal háló, véres kezű fia, Cesare Borgia állt modellt hozzá.

Ezután állítólag „elrendelte az összes szemita Jézust ábrázoló kép megsemmisítését”, a fiáról mintázott Jézus-kép maradt csak fenn, amely alapján aztán Krisztus összes többi festménye készült. Legalábbis a sokak által hangoztatott teória erről szól, de erre konkrét bizonyítékokat (a nyilvánvaló, feltűnő hasonlóságon, és azon a tényen túl, hogy VI. Sándor tényleg imádott a gyerekeiről, Lucreziáról is, szentképeket készíttetni) nem sikerült találni. Azért ne vegyünk rá mérget, különösen ne a cantarellát, Cesare Borgia kedvenc mérgét, melyet általában a politikai gyilkosságaihoz használt...

Az egészen biztos, hogy Cesare Borgia korabeli képei nagyon hasonlítanak az azonos időben festett Krisztus festményekhez. Leonardo da Vincihez kötődő barátsága is erősíti a fenti elméletet.

onpaste.20201230-123633.png

Lucrezia Borgia, mint Szent Katalin 
(részlet Pinturicchio freskójából, Borgia-lakosztály, Vatikán)

 

Forrás: Hermann Zsuzsa: Cesare Borgia. Gondolat Kiadó, Bp., 1969.

A képek forrása: http://wikipedia.org

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.