Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2021.01.17

Don Carlos, a tragikus sorsú spanyol herceg

alonso_sanchez_coello_-_infant_don_carlos_of_spain_-_google_art_project.jpg

Habsburg Károly asztúriai herceg (Alonso Sánchez Coello festménye, 1584)

Don Carlos a valóságban korántsem volt az a tisztaszívű, elnyomás ellen lázadó szabadsághős, akinek Schiller drámája és Verdi operája révén a köztudat elkönyvelte. Terhelt családból származott, a gyakori rokonházasságok miatt a szokásos nyolc helyett csak négy dédszülője volt, azok közül is kettő őrületre hajlamos nővér. A természeténél fogva hideg II. Fülöp hűen betartotta apja, V. Károly intelmét: ne élvezetből házasodjon, hanem hogy utódokat nemzzen. Carlosnak az anyai szeretetet is nélkülöznie kellett, mert a portugál Mária Manuéla a gyermekszülésbe belehalt. A beteges, púpos, tyúkmellű és sánta gyermek testi és szellemi fejlődése is visszamaradt, beszélni csak ötévesen kezdett, akkor is dadogva és kásásan. Feljegyezték róla, hogy kilencévesen gyerekeket, szolgákat és állatokat kínzott, állatokat égetett el elevenen. Másik szenvedélye az evés volt, így az alacsony és sovány fiú már serdülőként elhízott. Rangjának és származásának teljesen tudatában volt, ha valamit a fejébe vett, attól semmi és senki nem tudta eltántorítani.

1555-ben, mikor apja a spanyol trónra lépett, azonnal nekilátott fia kiházasításának. A francia Erzsébetre esett a választása, ám váratlan fordulattal ő vette el a fiának kiszemelt arát. A legenda szerint Erzsébetnek viszonya volt mostohafiával, de ez a körülményeket figyelembe véve erősen valószínűtlennek tűnik. Don Carlost nem lehetett rávenni a tanulásra, és bár az udvaroncok azzal érveltek, hogy „a Habsburg gyerekek későn érnek”, az infánst érettebb korában sem érdekelte az evésen-iváson és a nőkön kívül semmi. 1562-ben beíratták az egyetemre, de ott csak egy szolga lánya keltette fel érdeklődését. Utána járkálva a sötétben leesett egy lépcsőn és súlyos fejsérülést szenvedett, eszméletlen volt, amikor rátaláltak. Állapota az imádságok és az orvosi kezelés ellenére sem javult, így végül egy száz éve halott szentéletű barát múmiáját fektették ágyába. A szokatlan gyógymód használt, Don Carlos magához tért, de soha nem gyógyult meg.

Előbb csak magába roskadva, egyedül üldögélt, később dühöngeni kezdett. Apja ettől függetlenül 1560-ban Kasztília, majd három évvel később Aragónia trónörökösének is elismerte és ismét kiházasításán kezdett fáradozni. Az udvarban ekkor már szóbeszéd keringett a herceg impotenciájáról, mert a fiatal lányok csak akkor érdekelték, ha megkorbácsolhatta őket. Az orvosok előtt mégis letette (állítólag ötször is) a próbát, de feleséget már nem kapott. Tovább nem lehetett őrültségét titkolni: egy szerinte kontár susztert arra kényszerített, hogy egye meg a nem megfelelő méretű cipőt, nem sokkal utána pedig nyilvánosan karddal fenyegetett meg egy bíborost. Apja mégis megengedte, hogy elnököljön az Államtanács ülésein, de Carlos csak összezavarta az ügyeket. II. Fülöp türelme akkor fogyott el, amikor örököse ügyetlen összeesküvést próbált szervezni ellene és gyóntatójának arról beszélt, hogy meg kell ölnie „egy embert”, és nagyon úgy tűnt, hogy ez az ember apja lenne.

3pa140.jpg

Don Carlos mostohaanyjával (illusztráció Schiller művéhez)

1568. január 17-én éjszaka apja ágyában tartóztatta le, majd Arévalo várába záratta. A trón örököse ettől kezdve egy toronyszobában raboskodott, ahová csak egy kis ablakon jutott be a fény. Apja és a világ számára meghalt, nevét még beszélgetés és imádság közben is tilos volt kiejteni. A kétségbeesett herceg többször is éhségsztrájkot kezdett, de erőszakkal tömték bele az ételt, ezután minden keze ügyébe eső tárgyat megpróbált lenyelni. Még mielőtt végezhetett volna magával, lezajlott tárgyalása. A védekezés jogától megfosztott Don Carlost bűnösnek mondták ki felségárulásban, összeesküvésben és halálra ítélték. Apja úgy vélte, fia egészségi állapota annyira gyenge, hogy az étkezési szabályok enyhítése meghozza a kívánt eredményt - aztán elvonult és napokig ült szótlanul és szomorúan székében.

Don Carlos a fogságban tovább pusztította magát: télen jéghideg vizet locsolt szét és meztelenül belefeküdt, és folyamatosan – nincs más szó rá – zabált. Hol gyümölcsöt, hol tésztát, egyszer egy hatalmas, fűszeres pástétomot tömött magába és tíz liter vizet ivott rá. Ezután súlyosan megbetegedett, lázas lett és folyamatosan hányt, még a halottak szentségének felvételekor is kihányta az ostyát. 1568. július 24-én, huszonhárom éves korában halt meg, a szóbeszéd szerint apja mérgeztette meg. Halálhírét rövid közlemény adta hírül, a gyászoló atya várandós feleségének még azt is megtiltotta, hogy sírjon mostohafia végzetén. Hiába tette: Valois Erzsébet pár héttel később elvetélt és meghalt. Ezután II. Fülöp az eredetileg fiának kiszemelt Habsburg Anna főhercegnőt vette feleségül, elindítva a rokonházasságok újabb sorozatát. Ennek végeredménye lett az utolsó spanyol Habsburg, a dinasztia minden testi és lelki gyengéjét egyesítő II. Károly.

muerte_del_principe_don_carlos-_de_gisbert.jpg

Don Carlos halála (XIX. századi metszet)

Don Carlos nevét Schiller drámája és az ennek nyomán született Verdi-opera tartotta fenn, de a történeti igazsághoz egyiknek sincs sok köze.

 

Forrás: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=10249&print=1

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.