Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.11.14

Egy különleges hölgy különleges kalandjai

nellie-bly-004.jpg

Nellie Bly az Egyesült Államok egyik leghíresebb oknyomozó újságírónője volt, pedig egészen korán ott is hagyta a hivatását. A hírnevét 1887-ben alapozta meg, amikor páciensként beépült egy elmegyógyintézetbe, és országos botrányt kavart.

Bly Elizabeth Cochrane néven született 1864-ben. Az újságírói karrierjét 1880-ban, 16 évesen kezdte Pittsburgh-ben. Eleinte „női témákról” – otthonról, kertészkedésről, gyereknevelésről – írt, de hamarosan elérte, hogy olyan, akkoriban kevésbé jellemző témákhoz is nyúlhasson, mint a válás nőkre gyakorolt hatása. Mégis egyre szűkebbnek érezte a mozgásterét. Később hat hónapot töltött mexikói tudósítóként, de onnan már nem is tért vissza Pittsburgh-be, inkább New Yorkban próbált szerencsét.

Itt több hónapos próbálkozás után végül sikerült bekönyörögnie magát Joseph Pulitzer lapjához, a New York Worldhöz, ahol rögtön bedobták a mély vízbe: azt a feladatot kapta, hogy páciensként épüljön be a város egyik elmegyógyintézetébe, és írja meg, hogyan bánnak a betegekkel. 1887. szeptember 22-én  munkához is látott. Kis otthoni, tükör előtti gyakorlás után Bly Brown álnéven bejelentkezett egy olcsó női panzióba, ahol előbb azzal vádolta a többieket, hogy őrültek, majd ő maga kezdett egyre inkább őrültként viselkedni. A dolog olyan jól sikerült, hogy a panzió vezetője másnap rendőrt hívott rá, és hamarosan egy bíróságon találta magát.

Ezután több orvos is megvizsgálta, mindannyian elmebetegnek és menthetetlennek találták őt. Még a New York Times is beszámolt a rejtélyes esetről. Néhány nappal később már egy tömött kompon találta magát, amely őrültnek ítélt nőket szállított a városhoz tartozó Roosevelt-szigeten (akkor még Blackwell-szigeten) álló elmegyógyintézetbe, a New York City Lunatic Asylumba.

lunaticasylumwater.jpg

Így nézett ki az a bolondokháza a Blackwell-szigeten

Az ott tapasztaltak megdöbbentették Blyt, és utána országszerte az olvasóit is. Az étel ehetetlen, a víz ihatatlanul koszos volt, a szeméttel teli intézetben patkányok rohangáltak, a fürdővíz hideg volt. 1600 betegre 16 orvos jutott, ráadásul kettő kivételével egyikükön se látszott, hogy érdekelnék őket a gondjaikra bízott nők. Pláne az angolul alig vagy egyáltalán nem beszélő bevándorlók, akiknek a nyelvi-kulturális akadályai iránt teljesen érzéketlenek voltak. Az ápolók lekezelően és durván viselkedtek, aki nem engedelmeskedett, megverték. A veszélyesnek ítélt betegeket kötéllel kötötték össze, másokat élősködőkkel teli, nyirkos lukakba zártak. Volt, hogy egész napokon keresztül ültették őket csendben egy padon, és semmit nem csinálhattak.

Bly a többi pácienssel beszélgetve hamar rájött, hogy nem ő az egyetlen, aki teljesen normális, de a borzalmas körülmények között két hónap alatt bárki megőrülne, akit az intézetbe zárnak.

lunaticballharpersweekly.jpeg

Táncoló „bolondok”

Bár bejutnia viszonylag könnyen sikerült, azt nem igazán találták ki, kijutni hogyan is fog, miután elég tapasztalatot gyűjtött a cikkéhez. Néhány nap után megelégelte a vendégeskedést, és felhagyott a színjátékkal, hátha kiengedik, ha látják, hogy normálisan viselkedik – de ez tökéletesen hatástalannak bizonyult. Végül a lapjának kellett ügyvédet küldenie érte, hogy kihozza.

Az első cikke két nappal később, 1887. október 9-én jelent meg a New York Worldben, és a folytatásaival együtt az egész országban óriási érdeklődés övezte. A beépülése alatt őt őrültnek nyilvánító pszichiáterek nem győztek bocsánatot kérni Blytól. De ami ennél sokkal fontosabb, hogy a városi tanács felállított egy nagy esküdtszéket az általa feltárt visszásságok kivizsgálására, illetve jelentős többletforrásokat ítélt meg az intézménynek az állapotok javítása érdekében. Egy hónappal a cikkek megjelenése után már érezhető volt a fejlődés a legsúlyosabb problémák terén: javultak az életkörülmények, nagyobb lett a tisztaság, táplálóbb ételeket kaptak a betegek; fordítókat alkalmaztak a bevándorlók mellé, akiknek egy része nem is volt beteg, csak addig egyszerűen nem értették, mit mondanak nekik; általában is szigorították a bekerülők vizsgálatát, hogy egyáltalán ott-e a helyük; a legproblémásabb ápolókat és orvosokat pedig kirúgták, és újakat hoztak a helyükre.

Bly munkája örökre megváltoztatta a mentális betegek amerikai kezelését. A cikksorozatát még abban az évben könyvként is kiadták, „Tíz nap egy bolondokházában” címmel. A könyvből 2015-ben film is készült.

Az egy csapásra ünnepelt újságíróvá vált nő újabb nagy dobására mindössze két évet kellett várni: 1889-ben 72 nap alatt körbeutazta a Földet, hogy bebizonyítsa, Jules Verne-nek igaza volt.

Ez persze akkorára felfedezőknek, profi utazóknak már többször sikerült (sokan reklamáltak is, hogy valójában az ő utazásuk ihlette az írót), a regény azonban azt vetette fel, hogy egy átlagember, az adott korban bárki számára elérhető tömegközlekedéssel képes lehet-e a nagy utazásra. 16 éven át senkinek nem akaródzott Phileas Fogg után csinálni a nagy kalandot, annak ellenére, hogy a regényhős brit arisztokrata az úton megtalálta az igaz barátságot, a szerelmet és még a dátumválasztó vonalat is. (Amit egyébként az időzónákkal együtt csak a XX. század elején rajzoltak fel hivatalosan a térképekre.)

A Föld körüli út tehát Nellie Bly ötlete volt, de majdnem egy évbe telt meggyőzni a szerkesztőjét és magát Pulitzert, a tulajdonost, hogy érdemes belevágni a dologba. Bly kikötötte, hogy egyedül, mindenfajta külső segítség nélkül hajlandó csak utazni, annyi poggyásszal, amit ő maga elbír. Ebben még túl is teljesítette a regényt, hiszen ott Phileas Fogg a komornyikjával utazik kettesben, Indiától pedig csatlakozik hozzájuk Auda, a máglyahaláltól megmentett indiai hercegnő is, akinek a történet végén Fogg meg is kéri a kezét.

onpaste.20201114-084639.pngAz utazó Nellie Bly

1889. november 14-én, reggel 9 óra 40 perckor Nellie Bly felszállt az Augusta Victoria gőzösre, és megkezdte 24900 mérföldes útját a világ körül. Egyetlen poggyásszal utazott, egy 40×17 centiméteres kézitáskával, amelybe két utazókalapot, 3 felöltőt, egy pár papucsot, köntöst, egy kötött blézert, néhány váltás fehérneműt, továbbá toalettszereket, tintásüveget, tollat, ceruzát, papírt, tűt-cérnát, egy kis flaskát, ivópoharat, papír zsebkendőket, és egy tégely arckrémet pakolt. 200 angol fonttal és néhány dollárral indult útnak.

Ugyanekkor a New York-i Cosmopolitan is útnak indította saját riporterét, azzal a céllal, hogy mind Phileas Fogg, mind Nellie Bly idejét megdöntse – az ellenkező irányban. Az érdeklődés fenntartására a New York World versenyt hirdetett: a Nelly Bly visszatértét legpontosabban megtippelő olvasó egy utazást nyer Európába, melynek költségeit teljes egészében a lap fizeti. A játékra közel félmillió tipp érkezett.

Bly útvonala a következő volt: New York, London, Calais, Brindisi, Port Said, Ismailia, a Szuezi-csatorna, Aden, Colombo, Penang, Szingapúr, Hong Kong, Jokohama, San Francisco és ismét New York. Az óceán alatti kábelek és az elektromos távíró, illetve a hagyományos postaszolgálat lehetővé tették, hogy Nellie folyamatosan hírt adjon az útjáról.

Hat nappal az indulás után érkezett meg Angliába, ahol lapja londoni tudósítója köszöntötte, és közölte vele, hogy Jules Verne szeretne vele találkozni. A találkozás létre is jött Amiens-ben. Bly sokat köszönhetett az írónak az ötletért, ugyanakkor azzal, hogy Verne regényhősének útját elevenítette fel, hozzájárult a „Nyolcvan nap alatt a Föld körül” még nagyobb népszerűségéhez, és újabb tíz kiadásához.

Bly gőzhajóval és vasúton utazott. Ahol a közlekedés akadozott, például Ázsiában, alkalmanként hosszabb-rövidebb megállásra kényszerült. Ilyen alkalommal látogatott meg egy lepratelepet Kínában, vagy vásárolt egy majmot Szingapúrban.

A Csendes-óceánon tomboló rossz idő miatt az átkelés elhúzódott, ezért csak január 21-án, a vártnál két nappal később érkezett San Franciscóba. Azonban a World különvonatot küldött érte, így 1890. január 25-én, délután 3 óra 51 perckor Nellie Bly megérkezett New Jersey-be. Hetvenkét nappal, hat órával, tizenegy perccel és tizennégy másodperccel elindulása után Nellie Bly megérkezett New Yorkba. Riválisa, a Cosmopolitan riporternője még úton volt.

Nellie Bly utazásáról részletesen beszámolt a World hasábjain. Akkora hírnévre tett szert, hogy a kereskedők Nellie Bly-pongyolát reklámoztak, a New York World még egy társasjátékot is piacra dobott „A Föld körül Nellie Bly-jal” címmel.

1280px-round_the_world_nellie_bly_board_game-_board_and_pieces.jpg

A nagy utazás története később könyvben is megjelent (72 nap alatt a Föld körül címmel), de Bly újságírói pályafutása már nem sokáig tartott. 1895-ben, még mindig csak 31 évesen feleségül ment egy nála jóval idősebb iparmágnáshoz, akivel alig egy hónapja ismerték meg egymást. A „72 nap alatt a Föld körül” magyarul sosem jelent meg, az eredeti angol verziót itt olvasható:

http://digital.library.upenn.edu/women/bly/world/world.html

 

 

Források:

https://www.biography.com/news/inside-nelly-bly-10-days-madhouse

https://chetyod.wordpress.com/.../nellie-bly-the-woman.../

A képek forrása:

https://www.wikimedia.org/

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.