Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.10.25

Így kapott nevet egy kivégzőeszköz - a guillotine története

nyaktilo2.png

Ma már csak múzeumi tárgy

A guillotine-ról (magyarul nyaktiló), mint kivégzőeszközről, mannaia néven a már középkori Itáliában említést tesznek a történetírók, mellyel csak nemes embereket végeztek ki. A XIII. században Csehországban, a XIV. században a Német-Római Birodalomban  is alkalmaztak ilyen kivégzőeszközt. 1307. április 4-ére datálható az első olyan írásos nyom a nyaktiló használatáról, ahol a kivégzett személy neve, egy bizonyos Murcod Ballagh nevű elítélt is szerepel. Ez Írországban történt.

A XVII. században, a fennmaradt írásos nyomok alapján használtak ilyen szerkezetet Angliában is, Yorkshire-ben, „Halifax Gibbet” néven.  1286-1650 között, a piactéren vasárnaponként tartottak nyilvános kivégzéseket. Edinburgh-ban James Douglas 1556-ban építette meg a maga nyaktilóját, amit 1710 végéig használtak. Ez a szerkezet átmenet volt a Halifax Gibbet és a guillotine között.

A guillotine szerkezete viszonylag egyszerű. Két függőleges oszlopból áll, amelyek által vezetve egy élesre fent súlyos (40 kg) kés vagy bárd 2,5 m magasra felhúzható és lebocsátható. Az elítéltet egy deszkára fektették, erősen megkötötték, fejét pedig egy kis bevágásba szorították, úgy, hogy a leeső bárd az elítélt nyakát azonnal és biztosan kettévágja.

Egy francia orvosról, Joseph-Ignace Guillotin-ról nevezték el, aki korának híresen emberséges és kiváló tudósa volt. Bár nem az ő nevéhez kötődik az első guillotine megalkotása, viszont ő volt az, aki a francia forradalom idején, 1789. október 9-én javasolta a nemzetgyűlésnek, hogy a halálra ítélt embereket ezzel az addigi módszerekhez képest kevésbé fájdalmas eszközzel, nyaktilóval végezzék ki. Javaslata a megkülönböztetés ellen irányult, vagyis az arisztokratáknak járó „bánásmód” mindenkit megillessen. Addig az időpontig ugyanis a szegényeket akasztották, a nemeseket pedig karddal, bárddal fejezték le. A francia nemzetgyűlés 1792. március 20-án fogadta el ezt a javaslatot, és törvényben rögzítette is a használatát.

1792 áprilisában a francia állam megbízásából Tobias Schmidt (német zongorakészítő) 960 frankért elkészítette az első berendezést. A dokumentumok szerint a 960 frank mellett megillette őt az az összeg, mely annak a bőrzsáknak az ára volt, amelybe az elválasztott fej került. Az első guillotine-t Bicêtre kórházban állatokon és három halott emberen próbálták ki sikeresen.

1792. április 25-én használták először hivatalosan a guillotine-t. Nicolas-Jacques Pelletier-t végezték ki a Grève téren, akit útonállásért és rablásért ítéltek halálra.  A kivégzés nyilvános volt. Akkor kapta a kivégzőeszköz a néptől (az eseményről jelentést író Louise doktor neve után) a „Louise” és „Petite Louison” neveket. Csak később terjedt el a nép körében a guillotine név, a kivégzési módot javasló képviselőről nevesítve. Guillotin doktor egyébként – sok kortársával ellentétben – szép kort ért meg és 76 évesen, 1814-ben távozott az élők sorából. Természetes halált halt, amely után a családja azt kérte, változtassák meg a kivégzőeszköz nevét. Úgy látszik, nem jártak sikerrel. 

A guillotine a forradalom alatt csak Párizsban 2625 fejet csapott le. A kivégzéseket a Sanson család, Párizs hóhérdinasztiája hajtotta végre. 1793. január 21-én ezzel fejezték le XVI. Lajos francia királyt, 1793. október 16-án pedig Marie Antoinette királynét Place de la Révolution-on (ma Concorde tér).

20170323guillotine-nyaktilo.jpeg

XVI. Lajos kivégzése 

A francia forradalomban az egyenlőség úgy működött, hogy sokszor azokat is a vérpadra vitték, akik a legtöbb kivégzést elrendelték. A fenti filmrészletben Antoine de Saint-Just kerül a nyaktiló alá.

 

Az eszményi szépségű Antoine de Saint-Just már gyerekkorában sem volt könnyű eset, egyszer még az iskoláját is felgyújtotta. Ide kattintva tudhatsz meg többet arról a személyről, akit a forradalom idején csak „a terror arkangyalának” neveztek: 

https://m.mult-kor.hu/ezreket-kuldtt-nyaktilo-ala-a-terror-arkangyala-vegul-o-sem-kerulhette-el-a-guillotine-t-20200825

 

1847-ben Louis Deibler hóhér váltotta fel Clément Sansont, akit elbocsátottak, mert elzálogosította a munkaeszközét. Ő volt az első, akinek „diplomája” volt arról, hogy hóhérként Franciaországban gyakorolhatja szakmáját.

1905. június 28-án egy Languille nevű személyen végrehajtott kivégzéskor dr. Beaurieux életjeleket fedezett fel a levágott fejen. „Gabriel Beaurieux is, aki egy Languille nevű elítélt guillotine-nal levágott fejét vizsgálta meg közvetlenül a lefejezés után: megfigyelte, hogy a szemhéjak és az ajkak még remegnek maguktól 5-6 másodpercig, illetve amikor a fejet nevén szólította, a szemek kinyíltak és fókuszáltak az előttük álló személyre. Beaurieux ezt kétszer tudta megismételni, harmadjára a fej már nem reagált semmilyen külső ingerre.” Ezek után már voltak ellenzői is a guillotine-nak, akik azt állították, hogy a fej levágása és a tényleges halál között több idő telik el, így az áldozat igenis érez fájdalmat. Elsőként dr. Sue vetette fel ezt a lehetőséget. 1939. február 2-án volt az utolsó nyilvános kivégzés Franciaországban. Ebben az évben új törvény született, amely szerint a nyilvános kivégzések megszűnnek, a kivégzések ez időtől a megyei börtönökben (Párizsban a Santé rendőrörs börtönében) történtek. 1977. szeptember 10-én volt az utolsó nyaktilós kivégzés Franciaországban, Marseille-ben. A barátnőjét megkínzó és meggyilkoló tunéziai bevándorlót, Hamida Djandoubit végezték ki. Az utolsó hóhér Marcel Chevalier volt, aki a guillotine-t kezelte egészen addig, amíg Franciaországban el nem törölték a halálbüntetést (1981).

 

A szöveg forrása: http://www.diszpolgar.hu/guillotine-nyaktilo-tortenete

A képek forrása: 

http://www.diszpolgar.hu/guillotine-nyaktilo-tortenete

https://www.origo.hu/tudomany/20170323-guillotin-a-nyaktilot-225-eve-hasznaltak-eloszor.html

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.