Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.10.06

Ki volt Haynau?

Julius Jacob von Haynau Rosa Ritter és I. Vilmos hessen-kassel választófejedelem törvénytelen fiaként látta meg a napvilágot 1786. október 14-én. Szülei kapcsolatából összesen hét gyermek született, öt fiú és két lány (főszereplőnk volt a legfiatalabb). Később az apa törvényesnek ismerte el mind a hét gyermekét, s a von Haynau bárói rangot adta nekik.

Miután katonai pályára lépett (a napóleoni háborúkban is harcolt), Haynau folyamatosan haladt előre a ranglétrán, egészen a táborszernagy címig. 1847-ben ugyan nyugdíjba vonult, ám a sorozatos forradalmak láttán ismét jelentkezett az osztrák császári hadseregbe.

Radetzky tábornagy oldalán részt vett az észak-itáliai forradalmak leverésében.

1849 tavaszán – mikor már az olasz hadigépezet kifulladni látszott – a front mögött 140 kilométerre található Bresciában lázadás tört ki. A lázadás leverésével Haynaut bízták meg, aki örömmel vette ostrom alá a várost. A helyiek hősiesen ellenálltak, de az osztrák túlerő győzött. A felkelést az utókor csak „Brescia tíz napja”-nak hívja.

Haynau elkötelezett császárpárti volt, utálta a forradalmárokat, ezért amikor Brescia elesett, elrendelte, hogy a még életben maradt, de sebesült katonákat is gyilkolják meg, a lázadókkal együttműködő asszonyokra pedig korbácsolás várt. A várost felgyújtották, s közel 1000 embert öltek meg. A megkorbácsoltak hátára gyakran ecetet öntöttek a nagyobb fájdalom elérése érdekében, utána pedig kötelezték a polgárokat, hogy fizessék ki az ecet árát. Ekkor kapta meg legismertebb gúnynevét, a „bresciai hiéna”-t.

1849 áprilisában Windisch-Grätz tábornok leváltása után ideiglenesen Jelačić lett a császári erők főparancsnoka. Nem sokáig, mert hamarosan Ludwig von Weldent nevezték ki erre a tisztségre. Mivel von Welden hibát hibára halmozott, Haynaut küldték Pozsonyba, hogy a segédtisztje legyen. A főparancsnok inkább lemondott.

Haynau vette át a helyét, és – az orosz intervenciós csapatoknak köszönhetően – a megosztott magyar hadsereggel könnyűszerrel eltudott bánni. Első nagyobb győzelmét Győr mellett, a Poeltenberg Ernő vezette VII. hadtest ellen szerezte, június 28-án. Július 2-án sor került a második komáromi csatára, ahol ugyan a magyarok közel kétszer több embert vesztettek, mint Haynau serege, de sikeresen visszaverték az osztrák támadást. Görgei is súlyosan megsérült.

Haynau ezután bevette Pestet, majd az osztrákok megindultak Szeged felé, melyet augusztus 2-án el is foglaltak. Augusztus 5-én sor került a szőregi csatára, ahol Haynau vereséget mért a Dembiński által vezetett honvédseregre. Augusztus 9-én a temesvári csata döntő magyar vereséggel ért véget.

Augusztus 11-én lemondott a kormány, Görgei vette át a vezetést, és Világosnál, 1849. augusztus 13-án az orosz csapatok előtt letette a fegyvert. E tett jelentése mindenki számára egyértelmű volt: a magyarokat nem az osztrákok, hanem az oroszok győzték le. Természetesen az osztrák megtorlás nem maradt el. Haynau elrendelte, hogy a magyar honvédeket olvasszák bele a császári seregbe, a tábornokokat pedig letartóztatták.

Érdekességként említem, hogy Paszkevics orosz tábornagy augusztus 16-án levélben kérte Ferenc Józsefet, kegyelmezzen meg a magyaroknak, I. Miklós cár pedig személyesen járt el az ügyben, hogy Görgeinek semmi bántódása se essen. Börtönbe vetették ugyan, de nagyon szép kort élt meg az egykori honvédtábornok (98 éves korában halt meg, 1916-ban).

A világosi fegyverletételt muszáj volt valahogy megbosszulni, amire Haynau egy tökéletes figura volt. Még mielőtt az összes kivégzést Haynau nyakába varrnánk, fontos megismerni azt az álláspontot, amelyet a bécsi udvar képviselt: „A kegyelem jó dolog, de előbb egy kicsit akasztunk. Nem szabad visszariadnunk egy vérfürdőtől.” (Felix zu Schwarzenberg osztrák miniszterelnök). „A legnagyobb szigorúság a kompromittáltakkal szemben. Sok fejnek kell lehullania, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol.” (I. Ferenc József üzenete Haynaunak)

Az Aradon történtekkel kapcsolatban így nyilatkozott Haynau: „Egész Európának példát fogok mutatni, hogyan kell elbánni a lázadókkal. (…) A magyarok háromszáz év óta mindig lázadók, csaknem valamennyi Habsburg király idején törtek ki forradalmak. Én vagyok az az ember, aki rendet fog teremteni. Nyugodt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is...”

Haynaunak talpnyalói is akadtak, a pesti magyar arisztokraták a város díszpolgárja címet adták neki, s a felújított Lánchídat is ő avatta fel.

A feljegyzések szerint összesen 120 halálos bírósági ítélet született, azonban ennél jóval több lehet az áldozatok száma, hiszen voltak, akiket bíróság elé sem vittek. Megközelítőleg 1500-2000 ember került évekre börtönbe, és több tízezer magyar ex-honvédet soroztak be a császári hadseregbe.

Haynau teljhatalma 1850. július 8-ig tartott, ekkor a rend helyreállása és a nemzetközi nyomás hatására Ferenc József leváltotta őt az ország éléről. Szolgálataiért a császár busásan megjutalmazta őt. Elképesztő pénzjutalmat adott neki, továbbá megkapta valamennyi vértanú kastélyát és földbirtokát. Haynau Nagygécen (Szatmár vármegye) telepedett le, a helyiek teljesen közömbösek voltak vele.

Európa más tájain már nem volt ekkora szerencséje. Párizsban tett látogatása alatt szó szerint el kellett futnia, Brüsszelben pedig tüntetést szerveztek ellene. Vért locsoltak a hotel lépcsőjére, ahol megszállt. Londonban egy kocsmában kis híján meglincselték.

Haynau halálával kapcsolatban sok mendemonda született. A leghíresebb legenda szerint Haynau rosszul lett, s összeesett. Aztán amikor a boncasztalon vizsgálták a halál okát, felnyitották koponyáját, és állítólag lüktetett az agya, tehát még életben volt. Azért a sors iróniája, hogy a forradalmak nagy ellensége, Julius Jacob von Haynau 1853. március 14-én, a bécsi forradalom után, illetve a pesti forradalom előtt egy nappal kapott agyvérzést, és halt meg.

A kiegyezést követően I. Ferenc József az egész szabadságharc megtorlását Haynau nyakába akarta varrni. Természetesen ez nem igaz, Ferenc Józsefnek ugyanakkora, ha nem nagyobb felelőssége volt az aradi vérengzésben.

(Érdekesség, hogy Ferenc József dolgozószobájában élete végéig volt egy festmény Haynauról.)

Haynau egy végletekig császárhű ember volt, mind Bresciát, mind pedig Aradot felsőbb utasítására hajtotta végre. Nyilván ez nem tisztázza a táborszernagy vérengzéseit, azonban egyedüli felelősként sem szabad megjelölni. Ahogyan parancsnoka, Radetzky nyilatkozott róla: „Haynau olyan, mint egy borotva: mihelyt elvégezte dolgát, tokba kell tenni.”

Megítélése szinte semmit nem változott az elmúlt 170 évben. Ahogyan Magyarországon, úgy egész Európában az egyik leggyűlöltebb történelmi személy, de Bécsben, a Hadtörténeti Múzeum csarnokában, a többi osztrák hadvezér között életnagyságú szobra van.

 

Forrás: Történelmi útravalók

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.