Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2021.01.31

Kik voltak a géprombolók?

51597.jpg

1812-ben egy januári éjszakán erőszakos embertömeg törte be George Ball textilműhelyének ajtaját az angliai Nottingham külvárosában. Az arcukat zsebkendőkkel eltakaró férfiak nehéz kőtörő kalapácsokkal estek neki a gépeknek, majd menekülőre fogták. Öt szétzúzott kötőgépet hagytak maguk után a műhelyben.

A XIX. század elején nagy gazdasági felfordulás volt Angliában. A napóleoni háborúk lefékezték a szabad kereskedelmet, és élelmiszerhiányt is okoztak. A férfi divat nagy változáson ment keresztül: a harisnyákat felváltották a nadrágok, s az előbbiekre épülő iparágak ennek hatása alatt szenvedtek. Mindennek tetejébe megérkezett az ipari forradalom, amely újabb zavart okozott – a munkások ugyanannyi idő alatt százszor annyi kötött terméket tudtak előállítani gépeken, mint kézzel.

21326.jpg

A textilipar változásaival szemben erőszakosan lépett fel a „ludditáknak” nevezett mozgalom, amelynek tagjai állításuk szerint egy bizonyos „Ludd tábornoktól” kapták parancsaikat. 1811 novemberében kezdődött a lázadásuk Nottinghamben, és innentől kezdve a városban mindennaposak voltak az éjszakai támadások.

A kereskedők olyan fenyegetőző tartalmú leveleket kaptak, amelyek feladója „Ned Ludd irodája, Sherwoodi Erdő” volt. Az újságok arról számoltak be, hogy Ludd korábban kötőinas volt, akit mestere utasítására elvertek, ő pedig úgy állt bosszút, hogy megsemmisítette mestere gépét egy kalapáccsal. Ned Ludd azonban valószínűleg semmivel sem volt valóságosabb, mint a sherwoodi erdő másik híres igazságosztó lakója, Robin Hood. Ennek ellenére népi hőssé vált Nottingham egyes részein, ahol még dalok is születtek tiszteletére:

„Ne énekeljétek régi rímeiteket Robin Hoodról
Az ő tetteit kevéssé tartom nagyra
Én Ludd tábornok vívmányait éneklem meg
Ő Nottinghamshire új hőse!”

Nottinghamből a luddita felkelés aztán átterjedt Yorkshire gyapjúiparára és Lancashire fonodáiba is. A munkásmozgalom növekedésével megszűnt annak egységessége és gazdasági üzenetének tisztasága. Méretének növekedésével a mozgalom erőszakossága is nőtt. A gépek szétverése mellett megjelent a gyárépületek felgyújtása is, de előfordult olyan is, hogy a tiltakozók tűzharcba bocsátkoztak az azok védelmére kirendelt őrökkel, illetve hatóságokkal. 1812 áprilisában négy ludditát lőttek agyon, miután betörtek a huddersfieldi Rawfolds Mill nevű gyár ajtaján. Néhány héttel később bekövetkezett a munkások bosszúja: a tulajdonos William Horsfallt, aki korábban kifejezte vágyát, miszerint „nyereghevederéig luddita vérben akar gázolni”, éppen lovaglás közben lőtték le.

21329.jpg

A halálos áldozatokat is követelő felkelésre a brit állam komoly erőkkel válaszolt: 14 000 katonát vezényeltek Anglia szívébe, hogy védjék a gyárakat, és fojtsák el az erőszakot. Több brit katonát mozgósítottak belföldön honfitársaik ellen, mint ahányan Wellington hercegének seregében harcoltak ekkor Napóleon ellen az Ibériai-félszigeten. Miután a parlament a halálbüntetést is kiszabhatóvá tette a géprombolásért, két tucat ludditát küldtek a bitófára, köztük egy 16 éves fiút is, aki csupán őrszemként vett részt egy akcióban. További több tucat embert száműztek Ausztráliába.

E kegyetlen intézkedések azonban beváltak, és 1813-ra a luddita mozgalom megszűnőben volt. Nevük az angol nyelvterületen a mai napig használatban van: a „Luddite” szót ma már mindenkire alkalmazzák, aki ódzkodik az új technológiától, vagy ellenzi a technológiai fejlődést. Binfield szerint azonban ez merő félreértése a ludditák céljainak. „Nem az újfajta gépek használata ellen tiltakoztak” – mondja, „hanem a meglévő gépek olyan módon történő használatára, amely lejjebb tolta a béreket, és silány minőségű ruhákat állított elő.”

21328.jpg

Forrás: https://mult-kor.hu/mi-volt-az-angol-ludditak-igazi-celja-a-geprombolassal-20190115?pIdx=1

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.