Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2022.01.27

Mit szentesített az augsburgi vallásbéke?

53199.jpg

„Cuius regio, eius religio” – 1555. szeptember 25-én írták alá az augsburgi birodalmi gyűlésen a vallásbékét, amely az évtizedek óta dúló felekezeti háborúk után biztosította az evangélikus fejedelmek szabad vallásgyakorlását.

A katolikus egyházon belüli visszaéléseken felháborodott Luther Márton 1517-ben hirdette meg téziseit, amelyekben az egyház tanításával szembefordulva leszögezte: Isten kegyelmét nem lehet megvásárolni, egyedül a hit üdvözít. Tanai viharos gyorsasággal terjedtek, egyre több német uralkodó és szabad birodalmi város tért át a lutheránus hitre. V. Károly császár, aki hithű katolikus volt, az 1521-es wormsi ediktumban megtiltotta Luther tanainak terjesztését. A császári parancs ellen tiltakozó rendeket nevezték később protestánsoknak.

Miután az 1530. évi augsburgi birodalmi gyűlés megerősítette a wormsi ediktumot és elutasította az Ágostai hitvallást – amely később az evangélikus egyház alapvető hitvallási irata lett –, a katolikus és az evangélikus rendek is szövetségbe tömörültek (nürnbergi liga, illetve schmalkadeni unió), de fegyveres összecsapásra még egy évtizedig nem került sor. V. Károly, aki spanyol király is volt, csak az 1540-es évek közepétől tudta minden erejét a németországi protestánsok megtörésére szentelni. 1546-ban, nem sokkal Luther halála után indított háborút, és 1548-ban vereséget mért a schmalkaldeni szövetség hadaira. 1548-ban törvényben tiltott meg minden vallási „újítást” a birodalomban, kivéve a papi házasságot és a két szín alatti áldozást.

A „szabadságaikat és jogaikat” sértve érző protestáns fejedelmek újból összefogtak, s támadásuk elől a császár is menekülni kényszerült. A fegyverszünetet megfogalmazó 1552-es passaui szerződésben az evangélikus rendek elérték vallásszabadságuk biztosítását, de a végső rendezést a következő birodalmi gyűlésre halasztották, melyre 1555 szeptemberében Augsburgban került sor.

A pusztító háborúk után a fejedelmek békét akartak, így született meg az augsburgi vallásbéke, amely a katolikus és az Ágostai hitvallást követő rendeknek ugyanazt a védelmet biztosította, egyiküket sem lehetett vallási hovatartozásuk miatt üldözni. A megállapodás nem a vallási tolerancia jegyében született, a többi felekezetre, például az anabaptistákra és a reformátusokra nem volt érvényes.

Az egyezség csak a birodalmi rendekre vonatkozott, akik szabadon választhattak egyik vagy másik vallás közül, alattvalóiknak viszont követniük kellett fejedelmük vallását. Ezt emlegeti az utókor a „cuius regio, eius religio” (akié a föld, azé a vallás) elveként, bár ez a megfogalmazás csak a XVII. században terjedt el. Ha a polgárok számára uruk döntése vállalhatatlan volt, szabadon, vagyonuk megtartásával elköltözhettek (ius emigrandi).

Az augsburgi vallásbéke végső soron a vallásszakadás dokumentuma, amely a békét a felekezetek szétválasztásával biztosította. Szabályrendszerét a gyakorlati politika hozta létre, értelmezése és alkalmazása a következő időkben is inkább hatalmi kérdés maradt, de a szabad egyéni vallásgyakorlatig vezető csaknem másfél évszázados út első jelentős állomása lett. Hiányosságai ellenére az egyezmény a Német-római Birodalom történetének leghosszabb, hatvanhárom éves, háború nélküli korszakát alapozta meg, ugyanakkor hosszú távon a harmincéves háború katasztrófájához vezetett.

 

Forrás: https://mult-kor.hu/

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Jawpwp dbabeg

Tekhfb, 2022.05.04 07:55

sildenafil for men - <a href="https://bestusasild.com/">overnight delivery for viagra</a> sildenafil 50mg for sale